Egyetlen négyzetcentiméternyi bébiételes műanyag edényből 2 milliárd nano- és 4 millió mikroműanyag-részecske szabadul fel mikrózás esetén – derül ki egy friss kutatásból.
Kazi Albab Hussain, a kutatás vezetője és az amerikai Nebraska-Lincoln Egyetem munkatársai polipropilénből és polietilénből készült bébiételes edényekkel végeztek kísérleteket, amelyeket az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) hatóságai biztonságosnak minősítettek. A műanyag edényeket 1000 wattos mikrohullámú sütőben melegítették három percen keresztül.
A részecskék száma változó volt, de a kutatók becslése szerint 4,22 millió mikroműanyag és 2,11 milliárd nanoplasztik részecske szabadulhat fel egyetlen négyzetcentiméternyi műanyagból a melegítés alatt. A kutatás kimutatta, hogy az élelmiszerek és italok hűtése és szobahőmérsékleten történő tárolása során is szabadultak fel részecskék, de lényegesen kisebb számban, mint a mikrózás alkalmával.
Illusztráció: Getty Images
„Amikor bizonyos élelmiszereket fogyasztunk, általában tudunk a kalóriatartalmukról, cukortartalmukról, egyéb tápanyag-tartalmukról” – mondta Kazi Albab Hussain, aki egyébként építő- és környezetmérnök, hozzátéve, hogy azt is fontos lenne tudni, mennyi műanyagot tartalmazhat az étel.
Bízom benne, hogy eljön a nap, amikor ezeken a termékeken olyan címkék lesznek feltüntetve, amelyeken az áll, hogy »mikroműanyag-mentes« vagy »nanoplasztik részecskétől mentes«.
A mikroműanyagok veszélyeivel kapcsolatban a kutatók már régóta kongatják a vészharangot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 2022-es jelentésében ugyan hangsúlyozza, hogy egyelőre nem találtak egyértelmű bizonyítékot a mikroműanyag-fogyasztás egészségromboló hatására, a szervezet mégis azt javasolja, hogy az emberek „próbálják csökkenteni a kitettségüket”.
A tanulmányok szerint egyre több jel utal arra, hogy a mikroműanyagok serkentik a bélrendszer gyulladásos folyamatait, fokozhatják az ételekkel bevitt zsír felszívódását, illetve sejtkárosodást is okozhatnak.
John Boland, a dublini Trinity College kémiaprofesszora korábban azt nyilatkozta, hogy a nanoműanyagok tűnnek veszélyesebbnek: ezek már túl kicsik hozzá, hogy a vese megszűrje őket, és így „olyan helyekre is eljuthatnak, ahová nem valók”.
A kutató szerint valószínűleg senkinek sem tesz jót, ha műanyagot eszik, de mivel a bevitt mennyiség testtömeg-arányosan a kisgyerekeknél lehet a legnagyobb, a bébiételes műanyag dobozok melegítését nem nagyon javasolja.
Mindenhol ott vannak
Az 1970-es években kezdték el észlelni a környezetünkben a mikroműanyagok jelenlétét, de a problémával csak napjainkban foglalkoznak tevőlegesen. A mikroműanyag szinte mindenki véréből kimutatható, a tudósok szerint a műanyagszennyezésnek ma már az ember is elkerülhetetlenül ki van neki téve.
Egy kutatás során például 11 páciens tüdejében találtak mikroszemcséket, amelyek közül a leggyakoribb a csomagolóanyagokban lévő polipropilén, valamint a palackgyártáshoz használt PET volt. Két korábbi tanulmány boncoláskor talált tüdőszövetben hasonlóan magas koncentrációjú mikroműanyagot.
Mindenhol előfordul már mikroműanyag, a legmagasabb hegycsúcsoktól egészen az óceán fenekéig. A vizekben élő planktonok, halak, kagylók véletlenül megehetik a műanyagdarabkákat, ettől a szervezetükben gyulladás alakulhat ki, illetve el is pusztulhatnak az idegen anyagtól.
A szakemberek szerint mondjuk nemet az egyszer használatos műanyag edényekre, evőeszközökre, zacskókra, és amennyiben a helyzet engedi, a csomagolóanyagokra is.
