Mary Mallon tinédzser volt, mikor ír bevándorlóként először betette a lábát New York városába. Ekkoriban még senki sem tudta, hogy Mary érkezése gyökeresen meg fogja változtatni a New York-iak életét. És nem, nem a védjegyének számító barackos fagylaltjával.
Ezt a desszertet készítette ugyanis azoknak a gazdag családoknak, ahová 1900-tól kezdve szakácsnőként szegődött. 1900 és 1907 között azonban egy helyen sem tudott túl sokáig megmaradni: ez idő alatt hét különböző családra főzött. És mindegyik helyről azért távozott, mert a családtagok az érkezése után elkezdtek megbetegedni, sőt, voltak, akik meg is haltak – méghozzá tífuszban.
Mary Holland mint Tífuszos Mary a Világtörténelem: 2. rész című sorozatban (Fotó: Profimedia)
Amikor a gazdag bankár, Charles Warren háztartásának hat tagja is tífuszos lett 1906-ban, Warren el sem tudta hinni: a tífusz a szegény, nem higiénikus környékeken szokott terjedni, nem az ő elit környékükön. Warren tehát felbérelt egy egészségügyi mérnököt, George Sopert, hogy kiderítse, mi okozta a tífuszjárványt.
Soper vizsgálódása megállapította, hogy a vízvezetékektől a helyi árusokig minden negatív tífuszra, a nyomok pedig Mary Mallonhoz vezették őt. A szakácsnő hetekkel a család lebetegedése előtt dolgozott Warrenéknek.
Soper kiderítette, hogy 1900 óta Mary nyomában sorra hullottak a családok: 22 embert fertőzött meg, illetve egy kislány bele is halt a tífuszba.
Mary specialitása
A hastífuszt a Salmonella typhi nevű baktérium okozza, melyet a széklettel szennyezett élelmiszerrel juttathatnak az emberi szervezetbe. Ez pedig sokkal egyszerűbben bekövetkezhet, mint gondolnánk: elég szimplán csak NEM kezet mosni mosdó használata után, és ezzel a kézzel hozzányúlni az ételhez. Tífuszos Mary pedig valószínűleg pontosan ezt csinálta. Nem mosott kezet alaposan, így sorra fertőzte a környezetét – ő maga azonban tünetmentes hordozója volt a tífusznak. Soha, semmi baja nem volt.
Hogyan tudta Mary megfertőzni azonban az embereket, ha főzés közben a magas hőfok egyszerűen elpusztítja a baktériumokat? Nos, a válasz Mary specialitásában keresendő: a barackos fagylaltban. A szakácsnő olyan fagyival kedveskedett ugyanis desszert gyanánt, amibe friss, nyers barackot kockázott fel, majd az egészet összefagyasztotta. „Azt hiszem, nem is találhatnánk jobb módot arra, hogy egy szakács leszedje a kezéről a bacilusokat és megfertőzzön egy családot” – írta Soper.
New Yorkot rettegésben tartó Tífuszos Mary
Soper nyomozásának hatására Mary-t 1907-ben New York City Egészségügyi Osztálya letartóztatta, és karanténba helyezte a Bronx melletti partvonalon, ahol csak egy kutya lehetett a társa.
Soha nem voltam tífuszos az életemben, mindig is egészséges voltam. Miért száműznek, mint egy leprást és miért nekem kell magányosan élnem egyetlen kutya társaságában?
– írta akkoriban Mary. Három év múlva végül szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy soha nem dolgozik újra szakácsnőként.
Fotó: Profimedia
1915-ben aztán a Manhattanben található Sloan Szülészeten 25 fő esett ágynak tífusz miatt, míg ketten belehaltak a fertőzésbe. A járványt a kórház szakácsnőjéhez vezették vissza, akit az intézmény Tífuszos Marynek keresztelt. Akkor azt azonban még nem tudták, hogy ez a Mary, akit ők Mary Brownként ismertek valójában az a Mary Mallon, aki korábban már útjára indított egy tífuszjárványt.
Az Egészségügyi Osztály egyszerűen nyomát vesztette Mallonnak, aki a szabadulása után hotelekben, éttermekben és egyéb intézményekben főzőcskézett boldogan. Miután elfogták, újra a North Brother Islandre száműzték, ahol az életének maradék 23 évét technikailag fogolyként élte le – részben azért, mert a New York-i közvélemény teljesen ellene fordult, amiért képtelen volt távoltartani magát a város konyháitól. 1938-ban, 69 évesen hunyt el. Élete végéig saját magára főzött.
