Ablakpucolás közben kiesett a negyedik emeletről Rigó Ildikó 3 évvel ezelőtt. Már az is hihetetlen, hogy túlélte, ráadásul a felépülési esélyeiről szóló orvosi előrejelzésekre is alaposan rácáfolt. Most a Fókusznak elmesélte, mire emlékszik a balesetből és az hogyan változtatta meg az életét.
3 évnyi küzdelem van Rigó Ildikó háta mögött – Forrás: RTL / Fókusz – videó
„17 méter, a rendőrök megmérték, 17 méterről zuhantam le. (…) Emlékszem, hogy azt mondtam, hogy nagyon fáj, mert az összes csontom összetört a bal oldalamon. (…) A kórházban ébredtem fel, nem tiszták az emlékeim. Emlékképek vannak, de nem tudom, valósak-e” – mesélte Ildikó, akire a párja talált rá, mikor hazaért. A betonon fekvő asszonyt – akin semmi külsérelmi nyom nem volt – intubálták és mentőhelikopterrel szállították Bajáról Szegedre.
„Azt mondta az orvos, hogy nem fog tudni kommunikálni és nem fog tudni mozogni a jobb oldalával, mert ez a két központ teljesen meghalt. Három és fél centi mély az agysérülés, az agykérget is érinti. (…) Akkor ott azt éreztem, hogy szétesett az életem” – emlékszik vissza Hlavati Zsolt, aki – a Covid miatt – 6 hónapon keresztül nem látogathatta a nejét. Ildikó 6 hétig volt kómában, közben stroke-ot is kapott. Bár a stroke miatt még most is lassan beszél, az állapota nagyon sokat javult, ám a rehabilitációjának messze nincs vége. Mindennap tornázik, neuropszichológus foglalkozik vele.
„A gondolatom is, meg a beszédem is lassú. Nem ilyen voltam, és idegesít. (…) Nem úgy éltem meg, hogy büntetés. Ezt hozta az élet, ezt kell szeretni, a legjobbat kihozni belőle. (…) Nem lehet máshogy túlvészelni, csak humorral. magamon nevetek sokszor” – vallotta be Ildikó, aki 9 hónapot töltött rehabilitáción a kórházban.
Férje szerint az akaratereje miatt fejlődött rengeteget az állapota. „Nagyon sok emberrel találkozunk, aki feladja, aki azt hiszi, hogy innen már nincs tovább. (…) Ha nem épült volna fel ennyit, ha nem javult volna ennyit, akkor is mellette maradok, mert nagyon-nagyon szeretem” – jelentette ki Zsolt.
„Nem tudom, hol a vége. Nem is lesz talán vége. Nem tökéletes még a beszédem még. Nem tökéletes a mozgásom még” – jegyezte meg Ildikó, hozzátéve: még mindig előre át kell gondolnia, hogy mit akar mondani, mert nem jönnek a szavak. A Fókusz riportjában megköszönte orvosainak, ápolóinak, hogy él: „Ez az egy életem van, amit majdnem elveszítettem. Köszönöm önöknek, hogy élek!”
