Látásunkat nem készen kapjuk. Látásfejlődésünk fogantatásunk után nem sokkal kezdődik, és fiatal felnőtt korunkban is zajló folyamat. A szem az agy kihelyezett érzékelője. A fény érzékelésére alkalmas szövet, az ideghártya (retina), valamint az érzékelt információkat továbbító látóideg a központi idegrendszerhez tartozik. A pillák, a szemhéjak, a szaruhártya, a szemlencse felépítésében két csíralemez is részt vesz, úgyhogy 23 nappal fogantatásunk után bélcsíraságunk teljes erejével azon dolgozunk, hogy ebben a szövet miniuniverzumban minden a helyére kerüljön. A maroknyi embriológus szerint, akik valójában értik is a látószerv fejlődését, lenyűgöző, hogy ez általában sikerül.
A látószerv fejlődése
A magzat szeme 27 hetes kor körül nyílik ki, az egyre vékonyodó hasfalon át néha beszűrődik némi vöröses fény is a méhbe. Lassan a szem színe is kialakul, szaporodnak a pigmentsejtek a szivárványhártyában, de az újszülött kiismerhetetlenül mélykék tekintete sokat változhat még az első életévben. Az ideghártya tápláló érhálózatának kifejlődése a 16. héten kezdődik és egészen a 40. terhességi hétig tart.
A koraszülöttek látását fenyegető, súlyos állapot az ideghártya megszületéskor nem megfelelően érett, majd a külvilágban kórosan lezajló ereződéséből fakad. Ez a koraszülöttkori ideghártya-betegség, latinul retinopathia praematurorum, ismert rövidítéssel ROP. A ROP kialakulása, kezelési lehetőségei és következményei túl fontos téma ahhoz, hogy pár mondatban emlékezzünk meg róla. A fejlődéssel kapcsolatban egyelőre csak jegyezzük meg, hogy a 31. terhességi hét előtt, illetve 1500 gramm alatt született babák ebben a tekintetben veszélyeztetettek. Így őket rendszeresen szűri szemészorvos a koraszülött osztályon.
Az érett újszülött fényre érzékeny, hunyorog. Pupillája szűk, ez is az erős fénnyel szembeni védelmet szolgálja. Habár a babaszem a hosszú egyedfejlődéshez képest elég hamar alkalmassá válik komplex vizuális információk feldolgozására, eleinte a pálcikasejtek által alkotott, fekete-fehér, életlen képpel dolgozik. Ezek, az ideghártya nagy részét bélelő érzéksejtek hallatlanul érzékenyek a fényre, akár egyetlen fotont is „elnyelnek” és lejelentik a minimális ingert az idegrendszernek.
27 hetes magzat nyitott szemmel (Forrás: Milan Stanojevic)
Mikor jönnek a színek?
Élesen és színesben azonban csak a retina kicsiny, központi területe, a csapsejtekkel borított sárgafolt érzékel, és ez születéskor még éretlen. A tárgyak szemmel való befogása, a fixálás, és a jó minőségű látásélesség fokozatosan jelenik meg. Kéthetesen a baba képes nagyobb, mozgó tárgyat szemmel követni. Hat-nyolc hetesen már egész ügyesen fixál, bár néha még a dolgok mellé néz. Még mindig a sárgafolt körüli pálcikákat használja, mint mi, felnőttek éjszaka, a villanykapcsolót keresve.
Én magam is, aki ismerem a jelenség okát, a grimaszok végtelen arzenálját mutattam be a fiamnak, amikor ebben a korban volt. Ő elégedetten kalimpált, és végigpásztázta a fejem körüli semmit, mintha csak áldozatos anyaságom glóriáját tanulmányozná. Szeretem elmondani ezt a szülőknek, akik hozzám fordulnak. Szeretem, ahogy megnyugszanak, és szeretem felidézni azokat a napokat.
Kéthónapos korra a sárgafolt érésével lehetővé válik a vizuális utánzás képessége, és megjelenik a szociális mosoly. A baba megtanulja, hogy ez az elégedettség és a bizalom egyezményes jele. Egyre többször veszi fel velünk a szemkontaktust, reagál a kacsintásra, csücsörítésre, máskor viszont egészen bizarr, rendezetlen szemmozgásokat produkál. A látásfejlődés az éleslátás érésével indul, de az élet első hónapjaiban a két szem együttműködése még esetleges.
Az embercsecsemő úgy születik, hogy a két szem eleinte verseng az idegrendszer figyelméért. Hol az egyik, hol a másik szemből érkező képet használja az agy. A két szem eleinte hol megtalálja, hol elveszíti az együttműködést, egyfajta tesztüzem zajlik.
Aztán 4-5 hónapos kor körül, ha mindkét szem látásélessége jó, és a szemizmok működésében sincsen a két oldal között jelentős különbség, az „irányítótoronyban” véglegesítik a két szem párhuzamos helyzetét. Innentől a két sárgafoltban az idegsejtek pont a pontnak megfeleltetve, együtt dolgoznak, kialakul a kétszemes együttlátás, ami elengedhetetlen feltétele a mélységlátásnak, tehát a háromdimenziós érzékelésnek.
A nagy kontrasztú fekete-fehér képek stimulálják a baba látásfejlődését (Forrás: Minifalva babakártyák)
Kísérletekkel, elektrofiziológiai módszerekkel, meggyőzően lehet mérni a 4-5 hónapos babák sztereolátását, de gyakorlati szempontból nem tekintjük kórosnak, ha egy gyerek hat hónapos koráig időnként kancsalít.
Az előzőekben említett, élettani kancsalságra jellemző, hogy egyre ritkábban jelentkezik, ahogyan telnek-múlnak a hetek, másrészt szabálytalan. Hol az egyik szem, hol a másik szem kancsalít, változik a mintázat és a kancsalsági szög, az idegrendszer teszteli a babatestet. Ezzel szemben néha a látás épségét, esetleg az életet is veszélyeztető, súlyos szemészeti állapot okoz kancsalságot már az első hetekben. Amennyiben a baba folyamatosan kancsalít, különösen, ha mindig ugyanazzal a szemmel, illetve időben nem javul a helyzet, javasolt a mielőbbi gyermekszemészeti szűrés, a szemfenék épségének ellenőrzése.
Látásélesség
Bármennyire meglepő, a látásélesség igen korán, hat hónapos kor körül eléri a felnőttre jellemző átlagértéket. Persze, és mivel mérik, egyre kisebb cumisüveget meg plüssmacit mutogatnak nekik?! A kérdés jogos, hiszen a látásélesség felvétele alapvetően igényli a vizsgált személy együttműködését. De, újra csak az elektrofiziológia módszereihez fordulva, szívós és kíváncsi kutatók az ideghártyából elvezetett elektromos impulzusok alapján bizonyítani tudták, hogy az egészséges csecsemő félévesen már a felnőttekre jellemző felbontású képet lát.
A két sárgafolt tehát 4-5 hónapos kortól pont a pontnak megfeleltetve dolgozik, jobban mondva dolgozhat. Már megvan a lehetőség arra, hogy a baba látásfejlődése tökéletesen menjen végbe, de ez még csak a közel hétéves, elsődleges tanulási folyamat kezdete. Az időablak, amin belül a felnőtt egyedre jellemző látásélességnek és kétszemes együttlátásnak meg kell szilárdulnia, születésünkkor nyílik ki, és beiskolázásunk időszakában zárul be.
Természetanyánk kíméletlenül racionális. Fejlődni kell, mozogni kell, és ehhez látni kell. Egyetlen képet kell látni, egyetlen, lehetőleg éles képet. Ez a túlélés programja. Ha az egyik szem valamiért nem szolgáltat az idegrendszernek éles képet, az agy, a kiváltó októl függően gyorsabban vagy lassabban, leszokik a gyengébben dolgozó oldalról, a másik szem képét tekinti egyedül mérvadónak.
Látásvizsgálat (Fotó: Getty Images)
Tompalátás
Gyakran ugyanez történik, ha mind a két kép tiszta ugyan, de a két szem motorosan nem működik együtt, magyarul az illető kancsalít. A két kép a tér két különböző részéből érkezik, nem kétszemes együttlátás, hanem kettőslátás jelentkezik: egy, a fixáló szemből érkező valódi képpel és a másik szemből érkező, úgynevezett fantomképpel. A kettőslátás felnőtt embernél is keservesen megnehezíti a térben való tájékozódást, a mozgásfejlődése elején lévő gyermeknél pedig egyenesen ellehetetleníti. Így az idegrendszer nagyon gyorsan dönt. Először is, pillanatok alatt szétkapcsolja a két oldalt, visszatér az eredeti, újszülöttre jellemző versengő állapot, egyszerre csak az egyik kép értelmeződik, megszűnik a kettőslátás. Amennyiben a látásélesség minősége sem egyforma, illetve néha nem egészen tisztázott módon „csak úgy”, a látórendszer az egyik szemből jövő képet teljesen ki is iktathatja, nem veszi többet tudomásul, így kialakul a féloldali tompalátásnak nevezett állapot.
„A tompalátás az elmaradt, illetve kórosan lezajlott látásfejlődés következménye” – ez a definíció. Ebből logikusan következik, hogy hatékonyan tenni ellene, illetve a már kialakult tompalátást kezelni is csak a látásfejlődés időszaka alatt, az élet első 6-7 évében lehet. Addig, amíg az a bizonyos időablak nyitva van. Ha „megjavítjuk”, ami nem jól működik, szemüveggel élessé tesszük az addig homályos képet, megszüntetjük a kancsalságot, a jó szem tapaszolásával rávesszük a még rugalmas idegrendszert, hogy az addig elhanyagolt másik oldalt elkezdje használni, a látórendszer visszatérhet a kiegyensúlyozott, kétszemes együttlátás állapotába.
A tompalátás relatíve gyakori, a teljes népesség 3-6 százaléka különböző mértékben tompalátó az egyik szemére. Jó lenne, ha felnőtt korban is lehetne kezelni! Ígéretes kísérletek és kísérleti tréningprogramok léteznek felnőttek számára is, de a probléma gyakorlati megoldása még várat magára.
Nem nehéz megérteni, hogy ez első hét év a vizuális észlelés tekintetében egész hátralévő életünk szempontjából kulcsfontosságú.
Még mielőtt csatlakoztunk a 23 napos embrióhoz, hogy végigkövessük, hogyan válik belőle kiváló látásélességgel és tökéletes kétszemes együttlátással rendelkező első osztályos tanuló, azt állítottam, hogy a látásfejlődés fiatal felnőttkorban is zajlik. És ez így is van.
A tinédzserek látásélessége jóval meghaladhatja az átlagos értéket, és a kontrasztérzékenység is a második életévtized vége felé éri el a maximumát. Az pedig, hogy vizuálisan is életképtelennek tűnő kamaszokból miként válunk a különbségkezelés Sherlock Holmesaivá harmincas éveink második felére, már a magasabb rendű látásfunkciók izgalmas területére vezet.
