Az utóbbi években nagy népszerűségre tettek szert a leginkább hétvégén “gyakorolt” vadvízi evezések. A profik ugyan még kevesen vannak, de már nem érik be a szomszédos országok által biztosított szerény lehetőségekkel, szívesen vesznek igénybe egzotikus ajánlatokat is. Az edzett és gyakorlott csapatok nem a 2–4–6 személyes, viszonylag nehezen felboruló gumicsónakokkal, hanem kajakkal vagy kenuval vágnak neki a legvadabb, jéghideg vizű, zajló patakoknak.
A sport szerelmeseinek muszáj utazniuk, itthon ugyanis igen korlátozottak a lehetőségek, lévén nem bővelkedünk hatalmas hegyekben. Magyarországon mindössze Miskolc környékén a Szinva patak és a tavaszi hóolvadás idején a Sajó alkalmas a raftingoláshoz. Egy nemzetközi színvonalú vadvízi pálya kiépítése 30 milliárd forintba kerülne, de ennyi pénzt még közös erővel is nehéz összehozniuk a sportág művelőinek.
Bár a sportágat az extrém sportok közé sorolják, korántsem olyan veszélyes, mint a kezdők gondolják – ez derül ki a statisztikákból is, amely szerint az eddig százezer magyarországi vadvizi evezős közül még egy sem vesztette életét. Külön tanfolyamot nem kell elvégezni az evezni vágyóknak, ami nem jelenti persze azt, hogy minden felügyelet nélkül hajókázhatnak. A próbaképp, kíváncsiságból vízre szállók igényeit felismerve ma már külön vadvízi evezésre specializálódott – általában profik által vezetett – utazásszervezők kínálják túráikat. Péntektől vasárnapig Ausztriába, Németországba, Szlovákiába, Szlovéniába és újabban Romániába indulnak a rafting hívei. Egy két és félnapos program legalább 25 ezer forintba kerül, de ebben csak a felszerelés és a túravezetés költsége van benne – az utazás és a szállás további komoly kiadást jelent, azaz, ha valaki nem sátorban szeretne éjszakázni, annak bizony 50–60 ezer forintot is ki kell fizetnie egy hétvégéért.
