A szervezet akkor van egyensúlyban, ha ugyanez a mennyiség leadásra is kerül. Viszonylag nagyobb részét a vese választja ki, legalább napi 1-1,5 litert. A bőrfelületen izzadás nélkül, párolgás útján mintegy fél liter, a széklettel 1-2 dl, a kilégzett levegővel pedig újabb fél liter távozik. Természetesen izzadás, fokozott légzés esetén kevesebb távozik a vesén keresztül, csökken a vizelet mennyisége.
Ha a vízveszteség eléri a 3-4 dl-t, szomjúságot érzünk, mely vízfelvételre késztet. Az ember azonban gyakran már a szomjúságérzés fellépte előtt iszik vizet, például az étkezés alatt. Sós ételek fogyasztásakor is megnő a folyadékigény. Egyénileg azonban jelentős különbségek vannak a vízivási szokásokban.
A vízvesztés jelentős sóvesztéssel is jár (például erős izzadáskor), ilyenkor az elvesztett nátriumot is pótolni kell. A vizet az érrendszerben ugyanis a nátrium koncentrációtól függő ún. ozmotikus nyomás tartja bent. Ha ez lecsökken, felborul az egyensúly, relatív vízhiány, kiszáradás következhet be.
Ha a folyadék felvétele elmarad, a kiszáradás, a dehidráció tünetei jelentkeznek: csökken a testsúly, a bőr ráncokba szedhető, a szemek aláárkolódnak, a nyálkahártyák szárazak, a nyelv bevont, száraz, az orr kihegyesedik, a pulzus gyenge és elnyomható lesz, a vérnyomás csökken, a végtagok hideggé válnak, a beteg szomjas, a vizelet mennyisége csökken.
Mindez megelőzhető, szükség esetén kezelhető megfelelő folyadékbevitellel, amikor is nemcsak a vizet, hanem lehetőleg fontos ásványi anyagokat, sókat, káliumot, magnéziumot kell a szervezetbe juttatni, ezekkel dúsított vizek által, pl. Bonaquával.
Kisgyerekek, idősek különösen hajlamosak a kiszáradásra, rájuk nagyobb figyelmet kell fordítani. Nagyobb a folyadékvesztés hasmenéssel, hányással járó betegségekben, cukorbetegségben, lázzal, izzadással járó állapotokban, nyári hőségben, intenzív fizikai tréning során is.
Szakértő: Dr. Pados Gyula