A kettő – mint belső szám
A zseniális festőnek, Paul Gauguin-nek, bizonyára sok belső harcot okozott a „reá szabott” 2-es szám
(azaz nevünk magánhangzóinak összege)
A kettes szám a kettőség, a végletek szimbóluma. Ha belső személyiségünk értéke kettő, akkor bizonyosan sokat vívódunk, szélsőséges érzelmi viharokat élünk át, soha nem lehetünk semmiben sem bizonyosak. Minden dolgot két irányból közelítünk meg: ha jónak is tűnik, azonnal az árnyoldalát nézzük – igaz, a rosszban is megtaláljuk az értéket. Az örök kételkedők száma a kettő.
A kettő – mint külső szám
(azaz nevünk mássalhangzóinak összege)
Ha mások „kettesnek” látnak minket, akkor feltehetőleg nagyon szeszélyesnek tartanak. Hangulatunk úgy változik, mint a tavaszi égbolt: hol derűs, hol pedig villámokat szór – minden érthető ok nélkül. Előfordulhat, hogy egy dologról percenként másképp nyilatkozunk, és egészen bizonyos, hogy minden felvetésre azonnal tudjuk az ellenérveket – mint a tükör, aki örökké fordítva láttatja a dolgokat.
A kettő – mint sorsszám
(azaz teljes nevünk összege)
A kettő sorsunkra vonatkozóan is a dualitást jelenti: egyszer fönt, máskor lent. Nagyon sok jóban van részünk, de megtapasztaljuk mindennek az ellenkezőjét is. Sikeres időszakokat mély hullámvölgyek követhetnek. Soha nem lehetünk biztosak a holnapban, folyton kételkedünk, és a legrosszabbtól tartunk – igaz, a legnehezebb helyzetből is győztesen kerülünk ki.
A kettő – mint életszám
(azaz születési dátumunk összege)
Az életszám jelentését nehéz körülírni, hiszen „küldetésünket”, karmánk célját jelenti. Jelen esetben a kettő a végletek megértését kívánja tőlünk. Az a feladatunk, hogy megéljük lelkünkben a poklot és a mennyországot, hogy megértsük: a nappalt mindig éjszaka követi, hogy nincs fény árnyék nélkül, hogy az örök körforgás az élet része, és nem tehetünk ellen semmit.
