Egyensúlyban
Hirdetés

“Egy háromfogásos, parasztos ebéd nehéz a városi gyomornak, sőt néha a vidékinek is” – Anna elmondja (x)

A disznóvágás kiskora óta alapvető téli program, sőt még most, jóval 50 éves kor fölött is hazamegy a falujába, amikor szúrnak. Anna imád enni, imád főzni, de nem szívesen vesz be pirulákat puffadásra és gyomorfájásra. Néha viszont kell, mert változtatni az évtizedes étkezési szokásokon nehéz. Sztorija magyaros gasztronómiai hullámvasút emésztési panaszokkal a mélyebb pontokon, de happy enddel.

“Végy egy kiló csülköt, kockázd fel. Vegyél fele ennyi hagymát, vágd fel. Olvassz ki egy kanál mangalicazsírt, dobd rá a hagymát, párold üvegesre, húzd félre a lábast a tűzről, öntsd fel fél deci vízzel és szórd meg pirospaprikával, aztán keverd bele a húst. Amikor színt kapott, adj hozzá kedvedre és ízlésedre való paprikát, paradicsomot és fokhagymát, majd főzd puhára az egészet. Rövid, de sűrű szaftja legyen. Adj mellé nokedlit és savanyúságot…” – szeretem az efféle recepteket olvasni, de olyannyira, hogy a csülök helyére inkább dagadót képzelek (az a kedvenc részem a disznóból), azt még egy szimpla gulyásba is szívesen teszem. Pedig lassan már attól is ég a gyomrom, ha belegondolok egy kiadós egytálételbe, attól pedig lángolna, ha meg is ennék belőle két tányérral. Régi szép idők, régi szép, nagy, családi ebédek, amikor még tényleg két tányérral ettem. Ma már csak eggyel, pedig lehet, eggyel sem kéne. Már ha az emésztésemmel törődöm, és nem az élvezettel. 

Készül a gulyás

Készül a gulyás / Fotó: Pixabay

Mikor a fővárosba költöztem, nem igazán találtam a helyem. Sokat jártam haza vidékre, a téli disznóvágás fix program volt. Ha tehetem, ma is hazajárok, de most már a férjem és a két nagykamasz gyerekem is elkísér.

Parasztlány vagyok, nyolcévesen már kivettem a részem a vágásokból. Sült vért ettem, a kolbászt apámmal együtt töltöttem. A családom mindent megtermelt, ételre tulajdonképpen nem is költöttünk. Nagy telkünk volt, rajta veteményes, disznóól, és persze kapirgáló csirkék, tipegő kacsák és libák.

A nagyanyám is velünk lakott. Mindent tőle tanultam, amit a konyhában tudok, anyám csak finomhangolta a tudást.

  • Meglepő, hogy ilyen gyerekkorral a reformkonyha meg a vegetarianizmus sosem érdekelt? Ugye, hogy nem?
  • Meglepő, hogy 50 felett is azt főzöm, amit a rokonoktól tanultam gyerekként az alföldi tanyavilágban? Hát persze, hogy nem.
  • Meglepő, hogy sosem tudna átvágni a hentes semmilyen húskonccal, mert már látszatra meg tudom mondani, jó minőségű-e az áru vagy nem? Nem, dehogy meglepő.

Az lenne a furcsa, ha másképpen lenne. Na de van még kérdés: meglepő-e, hogy a fővárosban rákaptam a gyorskajára? Az talán meglepő, de erre még visszatérünk.

Családi ebéd, rengeteg étellel / Képünk illusztráció / Fotó: Profiemedia

Családi ebéd, rengeteg étellel / Képünk illusztráció / Fotó: Profiemedia

Egyszer megszámoltam: alig 40 ételnél tudok többet főzni. Azokat viszont mind úgy, hogy bárki megnyalja utána a tíz ujját, sőt: még azt sem fogja bánni, ha kicsit sajog utána a gyomra, mert valljuk be: egy rendes, parasztos, háromfogásos ebéd (kezdésnek húsleves házi metélttel, utána egy pörkölt savanyúval és nokedlivel, aztán túrós rétes) nehéz a városi gyomornak, de néha még a vidékinek is.

Alig múltam húsz éves, amikor először panaszkodtam gyomorfájásra, mikor harminc voltam, már bőven akadtak emésztési panaszaim. A felmenőim sem voltak másképpen, ők vagy pálinkával segítettek magukon, vagy gyógyfüvekkel. A főzés mellett rendre megtanultam, hogy mi mire jó, ismertem a hatását a csalánnak, a cickafarkfűnek, a hársfának.  A kertben citromfüvet termesztettünk . Tudtam, hogy melyik segít az emésztésnek, és űzi tova a puffadtság-érzetet. De ha még csak ezt tanultam volna… tudtam, mi jó meghűlésre, mit dörzsöljek magamra, ha izomfájdalmam van. Kiképeztek.

Csakhogy van az a helyzet, amikor holmi gyógyteák már nem segítenek az emésztésen. Vagy oly csekély mértékben, hogy észre sem veszem. Próbálkoztam azzal segíteni magamon, hogy csökkentem az ételadagok mennyiségét, de szeretek enni, és na, ha már ott van egy szelet kenyér, kitunkolom vele a tányért. Tehát nem változott semmi, erre jött a gyógyszer: ha égett a gyomrom, bekaptam egy pirulát, ha megkeményedett a hasam, bekaptam egy másikat. 

Aztán úgy döntöttem, hogy hagyom a tablettákat, és több zöldséget fogok enni. Szintet ugrottam, ugyanis nem zsíros rántással húztam be a főzeléket, hanem csináltam zöldségalapot, összeturmixoltam, és abba kevertem a főtt zöldséget. Kész reformkonyha. Az adagok is kisebbek lettek, és persze jóval laktatóbbak. Meg is éreztem a változást, de amint jobb lett, úgy engedtem meg magamnak egyre több mindent: például jó kis fasírtot feltétnek, mondjuk egy szelet kenyér vagy egy főtt tojás helyett. Vagy sült oldalast. Vagy töltött dagadót. Eltelt pár hét, és ott tartottam, ahol elkezdtem. Megint jött a gyógytea, a pirulák, a diéta, aztán megint a könnyű feltétek… ez ismétlődik évek óta. Ha nem sétálnék sokat, vagy nem biciklivel járnék a városban, már életveszélyesen kövér lennék.

Próbálkoztam ám azzal is, hogy nem viszek magammal enni a munkahelyemre, és a reggeli-vacsora közti időszakot kihúzom egy pohár joghurttal. Nem ment, és amúgy sem lett volna egészséges… 8-10 órán keresztül nem enni; ugyan már, az nem az én gyomromnak való. El is majszoltam napközben egy csomag ropit vagy egy tasak mogyorót, rosszabb esetben kimentem a sarki bódéba, ahol előételnek ettem egy hotdogot, főételnek egy hamburgert. Könnyebb napokon a hamburgert palacsintára cseréltem.

Gyorskaja / Fotó: Unsplash

Gyorskaja / Fotó: Unsplash

Kezdem azt hinni, hogy átállni holmi egészségesebb életre, félretenni a sok hazai ízt nehezebb, mint mondjuk leszokni a dohányzásról… mondom ezt úgy, hogy soha egy szál cigarettát sem szívtam el.

Nincs gyógyszer, amit még ne próbáltam volna ki, és van is pár, ami bevált. Tudom ám, hogy nem ez lenne a megoldás, hanem az életmódváltás, vagy inkább úgy mondanám: a könnyebb étkezés bevezetése, és a kisebb adagok. Mondok egy példát: palócleves helyett például „csak” zöldbablevest csinálok, és kevesebb tejfölt teszek bele. Kis lépésnek tűnik, ugye? Drukkoljatok, hogy állandóra meg tudjam lépni… ha sikerül, megosztok veletek pár receptet. Olyat is, ami könnyebben emészthető , és olyat is, ami egy kiadósabb vasárnapi ebédhez passzentos.

A cikk az Iberogast forgalmazója, a Bayer Hungária Kft. Megrendelésére készült.

De most kezdjük azzal, amit a belső szerveid fognak szeretni: 

Hirdetés

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése