“Nincs, aki a férfiakat észhez térítse”
“Önzés, félelem, macsóság. Ez a három kulcsszó arra a kérdésre a válaszol, hogy a férfiak miért ódzkodnak a gyerekvállalástól – mondja a 42 éves Nacsák Tamás, aki vezető informatikus és három iskolás gyermek édesapja. – A legtöbb férfiember szeret sörözni, bulizni, meccset nézni, amibe már a nők is csak alkalmi partnerként férnek bele. Ráadásul manapság a nők is szeretnek ebbe az irányba menni, így nincs, aki a férfiakat észhez térítse.”
Nacsák Tamás
“Ez az egész persze nagyon macsó, de emellett rendkívül önző dolog is. Önző a meg nem született gyerekekkel és a szüleinkkel szemben, hiszen nekünk egyetlen komoly tartozásunk van a szüleink felé: hogy a saját gyerekeinket becsülettel felneveljük. Már ha egyáltalán megszületnek.”
Tamás szerint a felelősségvállalástól való félelem riasztja el a legtöbb pasit. “Abban a pillanatban, hogy az ember megházasodik, felelősséget vállal a házastársáért. Ennél még egy nagyságrenddel nagyobb felelősség a gyerekvállalás. Ráadásul rengeteg kötöttséggel is jár; nehéz elköteleződni a gyerek iránt, ha az embernek mindig azon jár az esze, hogy mi van akkor, ha ejtőernyőzni akarok, vagy éppen kiköltözni Új-Zélandra. Miközben pedig az álmok, amelyekhez sok esetben hiányzik a bátorság, elpukkannak, az idő elmegy, gyerek meg már nem lesz. Ráadásul a legtöbb álom gyerekkel még szebb lenne. Persze attól is félünk, hogy nem tudunk a gyereknek majd mindent megadni. Csakhogy ezek leginkább olyan dolgok, melyek nélkül mi magunk is felnőttünk. Szerintem nem kell ezeket a dolgokat túldimenzionálni. Nem felelőtlenség az, ha a gyerekemnek előreláthatóan nem tudok majd lakást, autót, cambridge-i oktatást venni.”
Tamás szerint előre senkiről sem lehet megállapítani, milyen apa lesz. “Valójában minden férfinak meg kell tanulni, mit jelent apának lenni. És erre nem mások, mint a saját gyerekeink tanítanak meg.”
“Nem tudtam kiélvezni az apaságot”
“A gyerekvállalási kedv szerint a férfiak két szélsőérték között helyezkednek el: vannak, akik bármennyi gyereket bevállalnának, és vannak, akik egyet sem” – állítja Baranyai László író, aki négy gyermek édesapja. Ő úgy véli, létezik egy másfajta osztályozás is: e szerint a férfiak skálája a gyerekszerető, velük foglalkozni szerető és tudó apáktól a teljes közömbösséget, netán utálatot mutatókig terjed. “Egy férfi hozzáállásán persze az idő is sokat változtathat. Volt egy barátom, akinek egy kudarcos első házasságból volt már egy gyereke, akivel nem nagyon törődött. A fiút az asszony nevelte, s ha a srác nála töltött el egy-egy napot, nem tudott vele mit kezdeni. Ezért aztán a barátom a nála jó negyedszázaddal fiatalabb második feleségének kijelentette, hogy gyerekre márpedig ne is gondoljon. Az ifjú ara látszólag beletörődött ebbe. De közben járt az agya, és végül anélkül, hogy megbeszélte volna a férjével, elhagyta a fogamzásgátlót és szépen teherbe is esett. A barátommal csak akkor közölte, hogy terhes, amikor már nem lehetett elvetetni a babát, így a férje – ha morgolódva is – kénytelen volt elfogadni a döntést. Később kiderült, hogy ez a késői gyerek élete legnagyobb nyereménye lett. Tíz évet tudtak együtt tölteni, de ezt az időszakot bearanyozta a második fiával való törődés, játék, odafigyelés.”
Baranyai László
Laci bevallja, saját élete is hasonlóan alakult, őt is megáldotta a sors egy késői gyerekkel. A barátjával ellentétben ő azonban kifejezetten pártolta fiatalabb felesége gyerekszülési szándékát. “Teljesen máshogy élem meg ezt a késői apaságot, mint az első feleségemmel. Az első házasságomból három gyerekem is született. Mindig tudtam velük mit kezdeni, mikor együtt voltunk, csakhogy ritkán voltam velük együtt. Akkor több időt szántam a karriernek, kapcsolatépítéseknek, sportnak, utazásoknak, meg hát bevallom, bulizni, szórakozni is gyakorta eljártam.”
Az idősödő apa nem győz hálát adni a sorsnak, hogy nyolc éve megajándékozta egy negyedik gyerekkel is. “Amikor a kislányommal foglalkozom, vagy egyszerűen csak ránézek, ujjong a lelkem, de az örömömbe jócskán üröm is vegyül: amikor fiatalabb voltam, miért nem tudtam a másik hárommal való viszonyomat is ugyanígy megélni, kiélvezni? Azok is nagyszerű, csodálatos kölykök voltak, sikeres, teljes életet élő felnőtt vált belőlük – de nélkülem. Ha újraélhetném, másként csinálnám az életemet.”
“Előre kellene gondolkodni, mert a korral változnak a hangsúlyok”
“A férfiak ösztönösen törekednek a függetlenségre, ezért a kötöttségektől bizony sokan menekülnek – véli a 38 éves Barna László, az esküvőmarketing-specialista, aki feleségével két fiút nevel, és foglalkozása révén rengeteg fiatal pár életébe pillanthat bele. – Nem véletlenül passzívak a férfiak az esküvő szervezésekor. Még ha pénzügyi projekt szinten részt is vesznek benne, gyakran nem tudják azt mutatni, hogy életük célja volt házasságban élni. Sokan attól rettegnek, hogy x-boxozhatnak-e még a haverokkal az esküvő után, vagy eljárhatnak-e focizni csütörtökönként. Vagy azon paráznak, hogy el kell-e majd adni a motorjukat, hogy egy családi egyterűt vehessenek, aminek a csomagtartójába belefér a babakocsi” – mondja Laci, aki szerint a családalapítás ösztönösen jön az emberekből, amikor már utódokat szeretnének, és ehhez egy idő után már keresik a tökéletes anyát.
Barna László
“Fiatalabb korban, de ez a nőkre is igaz, a külső tulajdonságok dominálnak, nem a belső értékek. Egy harminc alatti férfinál még fontos a feszes test, olyan nő kell, aki szeret bulizni, és nem feltétlenül fontos, hogy tud-e főzni, vagy szereti-e a gyerekeket. Vannak eleve apatípusúak, akik előtt pozitív családmodell áll, és örömmel élnék meg az apaságot egy szerető feleség oldalán. Sokan persze nem gondolkodnak előre, nem szimulálják le magukban, hogy a jövendő nőt érdekesnek vagy megbízhatónak fogják-e találni 20 év múlva is. Hogy vigyáz-e magára, az egészségére, felkészül-e tudatosan a gyermekvállalásra. Pedig szerintem ez nélkülözhetetlen lenne, ha komoly kapcsolatban gondolkodik valaki – mondja a ceremóniamesterként is dolgozó szakember. – Vannak, akik még a gyerekvállalás előtt elválnak, hiszen azzal azért tisztában vannak, hogy a gyerek a legnagyobb felelősség az életben. Mások pedig új esélyt látnak a javításra egy új nő oldalán egy új házasságban és újabb gyermeket is vállalnak. A második házasságot úgy szokták jellemezni, hogy az optimizmus győzelme a tapasztalat felett.”
“Megérezzük, ha a nő még nem kész az anyaságra”
“Ma sokkal fontosabb a karrier, az egzisztencia, az önmegvalósítás és kevesebb a bátorság, az ösztönösség, mint néhány évtizeddel ezelőtt – kezdi a még gyermektelen Domsitz János (52), egy babaápolási termékeket forgalmazó cég kereskedelmi vezetője. – Így aztán sajnos köztudottan kevés gyerek jön világra Magyarországon. A párkapcsolatokban is más szempontok dominálnak, mint korábban. Ma a kapcsolatok olyanok, mint a fogyasztási cikkek: nem javítják, hanem eldobják őket, könnyen átlépnek rajtuk. A harmincasok körében sokszor még kilátásban sincs a gyermekvállalás.”
János sok barátjánál ugyan szerencsére ez nem így van, bár ők zömmel az ötvenes korosztályt képviselik. Náluk még többségében két utód van.
Domsitz János
“Az, hogy a férfiak mikor érnek meg az apaságra, egyénenként változó, de biztosan szerepe van benne a családi mintának, az iskolázottságnak, az anyagi helyzetnek, vagy akár egy konkrét élménynek is. Én harmincéves korom után éreztem először igazán, hogy képes lennék mindarra, amivel az apaság jár. Általában mindig volt valaki mellettem, de valahogy folyton akadt valami, ami fontosabb volt akkor, mint a gyerekvállalás. Egyetem, a karrier kezdete vagy egy hosszú, külföldi út. És persze találkoztam több olyan nővel is, akitől lehetett volna, akit alkalmasnak találtam volna, és utólag még bánom is, hogy nem lett gyerekem valamelyiküktől.”
János szerint alapvetően a nőtől függ, mikor lesz a párnak gyereke. “Egy intelligens nő meg tudja győzni a bizonytalanabb pasiját is arról, ha már készen áll a gyerekvállalásra. Viszont ha még a nő a fontosabb saját maga számára is, azt a pasi is megérzi, még akkor is, ha mást próbál kommunikálni – magyarázza János, aki egyébként el tudná képzelni olyan párral is, akinek van már gyereke. – Nekem semmi problémát nem okozna, de mindenképpen szeretnék sajátot is.”
“Le kell csillapodniuk az önző érdekeknek”
“Szerintem itt többről van szó, mint arról, hogy akár a pasi, akár a nő nem akar gyereket. A gyerekvállalás feltétele, bármelyik oldalról is nézzük, egy stabil család, ami két, egymást szerető, tisztelő fél összetartásából alakul ki – mondja Janota Zoltán, a 32 esztendős egyedülálló énekes. – Vagyis szerintem nem az a probléma, hogy a pasik nem akarnak gyereket, hanem az, hogy kevés a stabil párkapcsolat. Mert vagy elnyomja az egész miliőt a pasi egója, vagy éppen a nő saját karriervágya és önzősége. Csak akkor lehet családot tervezni, ha az önző érdekek mindkét fél részéről lecsillapodnak.”
Zoli úgy gondolja, nagy felelőtlenség csak úgy bevállalni egy gyereket, legalább egy bizonyos előrelátás nélkül. “A családtervezésben egyrészt nagyon is benne vannak az anyagi dolgok, melyekre előre fel kell készülni. Én a gyerekemnek meg akarom adni a legjobbat, de persze nemcsak az anyagi értelemben. A cél, hogy a gyerek valódi értékeket kapjon. Az almás telefon bizony messze nem minden. Tisztelet, becsület, szeretet, az, hogy megtanuljon tanulni, felismerje saját magában a lehetőségeket. Tudjon dönteni, de merjen kockáztatni és álljon ki önmagáért, illetve azokért, akiket szeret. Merjen szeretni és őszintén, tabuk nélkül beszélni a szüleihez, a társához. Hogy olyan nevelést kapjon, ami által valódi ember lesz belőle, és nem csak egy racionális és materiális síkon gondolkozó valaki, aki narcisztikus, profitorientált és törtető. Persze ezekre is szükség van, de nem mindegy milyen mértékben.”
Janota Zoltán
Zoli szerint a valódi értékeket egyféleképpen lehet átadni az évek során, és ehhez kell a valódi helytállás, amivel előre tisztában kell lenni. “A gyerek a mindened kell hogy legyen, már attól a pillanattól kezdve, hogy tudatára ébredsz annak, hogy jön, hogy úton van. Vele kell lenni minden nap és tanítani, megmutatni és éreztetni mindazt, amit ha megtanul, jó ember lesz belőle. Én szeretnék gyereket, de csak akkor, ha mindezt biztosítani tudom számára, és lesz egy valódi társam a legnagyobb és legszebb kihíváshoz az életben.”
