A pálmaolaj – vagy szakmai nevén pálmazsír – az elmúlt néhány évben került a figyelem középpontjába, miután bejárták az internetet azok a képsorok, amelyek a hatalmas pálmaültetvények miatt a természetes élőhelyükről kiszorult, a termelés közben megölt vagy elárvult orángutánokat ábrázolták. Ez természetesen borzasztó dolog, nem is kell ezen mit magyarázni. Az viszont már teljesen más kérdés, hogy a pálmaolajjal mihez kezdjünk, mivel ezt az anyagot óriási mennyiségben alkalmazza az élelmiszeripar.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi szükség van rá egyáltalán, miért nem lehet elfelejteni? Nos, azért nem, mert, ha otthon sütünk valami finomságot, nincs szükség rá, hogy hasonló, az étel állagát befolyásoló adalékokkal dolgozzunk. Pontosabban arra nincs szükség, hogy az általunk készített sütemény, édesség vagy bármi más utána hetekig-hónapokig is elálljon, hiszen jó eséllyel még aznap, vagy legfeljebb néhány napon belül el fogjuk fogyasztani. Mindezt ráadásul úgy kell megoldani, hogy az adott termék finom és megfizethető is legyen, ez pedig csak a pálmaolajhoz vagy pálmazsírhoz hasonló adalékanyagok segítségével lehetséges.
A pálmaolaj nem káros az egészségre, a környezetet ugyan nem kíméli, de nélküle sok terméket elfelejthetnénk (Fotó: Getty Images)
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy nem lehetne-e valamivel kiváltani ezt az anyagot, ami ekkora környezeti károkat okoz? Ha csak a helyettesítése lenne a lényeg, akkor természetesen ezt meg lehetne oldani más olyan növénnyel is, amelyből hasonló olajok sajtolhatóak ki. Azonban akár napraforgóolajról, akár kókuszzsírról vagy szójáról beszélünk, ezeknek a termesztéséhez ugyanúgy hatalmas mezőgazdasági területekre van szükség, viszont a terméshozamuk rosszabb, mint az úgynevezett olajpálmáké. Röviden és tömören úgy is fogalmazhatnánk, hogy a pálmazsír még a „legkisebb rossz” ezek közül. Ráadásul a Természetvédelmi Világalap (WWF) is elismeri, hogy az olajpálma rendkívül hatékony haszonnövény: a világ növényolaj-szükségletének több mint egyharmadát biztosítja, miközben a termőföldek mindössze egytizedét foglalja el. Egy hektár termőterületen 3,3 tonna pálmaolaj termelhető meg, míg például a napraforgó vagy a repce hozama csupán 0,7 tonna hektáronként. Ha tehát a világ növényolajigényét pálmaolaj nélkül kellene fedezni, a jelenlegihez képest többször nagyobb termőterületre volna szükség.
Ha valaki szeretne tudatos környezetvédőként fenntartható életmódot folytatni, annyit tehet, hogy olyan terméket választ, amelynek a lehető legrövidebb az úgynevezett ellátólánca, fogyasztóként ugyanis ezzel csökkenthetjük a leginkább a környezeti terhelésünket. Emellett vállalhatjuk a hasonló anyagokat nem tartalmazó, emiatt gyorsabban romló, tehát drágább termékek vásárlását is, ha a pénztárcánk megengedi.
Szponzorált tartalom
