Amire nincs, és amire van konkrét tanács
Egy ilyen összejövetel levezetése komoly odafigyelést és nagy fegyelmet igényel, hiszen a szabályozott és közvetlen találkozók alkalmával pillanatról pillanatra változhat az asztal körül ülők egymásról alkotott képe. Arra, hogy ki hogyan áll hozzád, nincs is mindig megfelelő magyarázat, legtöbbször a kisugárzás a mérvadó. Persze ahogy ennek formálását is lehet tanulni, úgy számos illemszabály is segíthet a pozitív kép kialakításában. A két alapvető oldal a főnök és a beosztott. Ki gondolná, hogy a felelősségen kívül egy megbeszélés alkalmával sem könnyű fejesnek lenni. Elsőre azt hihetnénk, a vezető bármikor szólhat, és bárhogyan kifejezheti magát.
Orvosi javallat főnököknek
A kulcs a motiváció. Egy főnök célja a munkahelyi megbeszélésekkor a szakmai cél elérése mellett az, hogy jó kapcsolatot tartson fenn beosztottjaival, tiszteletet vívjon ki magának, miközben partnerséget sugároz magából.
A lényeg a helyes egyensúly. Egy vezető a beosztottakkal folytatott megbeszélésen szinte bármikor magához ragadhatja a szót, kivéve két esetet. Egyrészt nagy hiba valakibe belefojtani a szót, amikor az építő szellemű kritikát mond a vezetésről, mert a szubjektív vélemények figyelmen kívül hagyása azonnal ellenszenvet válthat ki akár még más vezető kollégákból is. Másrészről amikor egy munkatárs komoly rendszerbe fogott ötleteit vázolja föl, és ehhez a megszokottnál némileg több időt kér, egyszerűen tapintatlanság közbeszólni. (Kivételt képez az az eset, amikor mondandójának rövidebbre fogására kérjük.) Ilyenkor a kérdések, vagy a kifogások csak a felszólalás után kaphatnak helyet a főnök részéről.
Elegyítsd a jó helyzetfelismerést az eleganciával
Ha beosztotti szemmel nézzük, a helyzet megint más. Miután felmértük a terepet, és nyugtáztuk, hogy esélyünk lehet például egy javaslat megtételére, akkor is fontos, hogy a megfelelő pillanatban tegyük. El kell dönteni, hogy akkor vetjük fel ötletünket, amikor a beszélgetés már az “egyéb” kategóriába jutott, vagy a megfelelő témakör megvitatásának végén kérünk szót. Azért érdemes mindenképpen utolsóként beszélni, mert ilyenkor a többi jelenlevő már nem a saját mondandójának megtervezésére figyel, hanem nyitottá válik mások által felvetett témákra is. A kockázat az, hogy ha egy meeting túl hosszúra nyúlik, a résztvevők elveszthetik a türelmüket mások iránt. Mint az élet oly sok más területén is, egy megbeszélésen is az a fő feladatunk, hogy legyőzzük önmagunkat, és a mindenki által helyesnek tartott módon viselkedjünk.
A munkaidőn kívül…
Igazából a kötetlen céges összejövetelek kínálják a legtöbb alkalmat saját céljaink eléréséhez. Ha nem is állhatunk a főnök elé egy vacsora alkalmával legújabb agyszüleményünkkel, a helyzet megfelelő, hogy kitapogassuk az általunk még fehérnek vélt foltokat.
Javaslat: beszéljünk minél kevesebbet, legyünk az átlagosnál is kimértebbek, de közben figyeljünk nagyon. A nem szakmai tárgyú találkozókon – akár a szervezett tréningek keretében – lehetőségünk nyílik megismerni a velünk együttdolgozókat, mint magánembert. Ez nagyban segíthet, hogy kitapasztaljuk a többiek előnyeit és hátrányait, erősségeit és gyengeségeit. Az itt szerzett információk felhasználása később hasznot hozhat.
