Ennek következtében az érintetteknél sok esetben pszichikus megbetegedések lépnek fel. (Svédországban például az évi öngyilkosságok tíz-húsz százaléka összefüggésbe hozható a pszichoterrorral.) A kutatások szerint ráadásul az érintettek egy része véglegesen kikerül a munka világából.
A kutatások feltárták azt is, milyen inzultusok tartoznak a pszichoterror körébe, s összesen negyvenhat ilyet gyűjtöttek össze. Ide tartozik például, ha valakinek nevetségessé teszik a járását, vagy szokásait; állandóan félbeszakítják; a magánéletét kritizálják; arra biztatják, hogy forduljon pszichológushoz; összebeszélnek a háta mögött; egészségére káros, vagy értelmetlen munkát adnak neki; fizikailag bántalmazzák; telefonon zaklatják, vagy úgy kezelik, mintha nem is létezne.
Ezen támadó aktusok általános jellemzője, hogy ellenséges, agresszív szándék rejlik mögöttük. Arról azonban ne feledkezz meg, hogy bármilyen munkacsoportban normálisnak tekinthető a személyes konfliktusok és a mások elleni támadások előfordulása. Ezek ugyanis a csoportdinamika és a csoportnorma alakulásának szükségszerű velejárói. Túlzott megjelenésük azonban a munkatevékenység rovására megy. Ha a vezetés nem vesz tudomást ezekről az inzultusokról, akkor a konfliktus teljesen elmérgesedhet. A legszomorúbb a dologban az, hogy egy félév eltelte után a legtöbb esetben megjósolható, mi is fog történni a továbbiakban. A biztos előrejelzés oka az, hogy az esetek lényegében azonos módon játszódnak le.
 |
De hogyan is? A pszichoterror rendszerint egy kisebb konfliktussal kezdődik, mely rendszeres zaklatássá fajul. Ez a kis konfliktus az első fázis. Az érintettek természetesen mindent megtesznek, hogy megvédjék magukat, de az inzultusok érzelmileg kiborítják, szembefordítják a csoporttal és a szélre sodorják őket. (Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy pszichoterrorról csak olyan esetekben beszélhetünk, amikor egy vétlen áldozatra “szállnak rá”, akkor azonban nem, amikor valaki saját viselkedésével váltja ki ezt a reakciót!)
A második fázisban megszilárdul a pszichoterror helyzet, azaz a kis konfliktus pszichoterrorrá válik, mivel a munkahelyen semmi nem történt a megoldás érdekében. A különböző tapasztalatok azt mutatják, hogy sokszor két év is eltelik, amíg a munkaadó vagy a szakszervezet képviselője valamiféle lépésre szánja el magát. Csak ekkor válik az eset hivatalosan is pszichoterrorrá.
Mindeközben a terrorizált személy reményvesztett lesz, mert rájön, hogy senkitől sem várhat segítséget. Ennek hatására pszichoszomatikus tünetekről és nagyfokú közérzetromlásról kezd panaszkodni, és napokra/hetekre betegállományba kerül. Az áldozatok egy része idővel depressziós tüneteket mutat, mások egyre agresszívabbá válnak, ami újabb támadásokat vált ki. A helyzetet az súlyosbítja, hogy ebben a fázisban még a szakértőnek is nehézséget okoz az ilyen esetek felismerése. Könnyen hajlanak arra ugyanis, hogy elfogadják a környezet magyarázatát, miszerint az áldozat a hibás.
 |
A harmadik fázisban munkajogi lépésekre kerül sor. Ez a szakasz kettő és hat év között változik. Svéd kutatások szerint azonban a feltárt pszichoterror eseteknek csupán tíz-húsz százaléka kerül ebbe a fázisba. A munkaadók ugyanis általában úgy tekintik az érintett dolgozót, mint aki már nem használható a munkahelyen, s a törvényes kereteket részben vagy teljesen figyelmen kívül hagyva intézkednek. Ha ilyenkor az érintett dolgozó úgy próbál védekezni, ahogy jogában áll, évekig tartó küzdelemre kerülhet sor. Eközben a dolgozó egyre rosszabb állapotba kerül.
A negyedik fázisban az események gyakran odáig fajulnak, hogy az áldozat teljesen kikerül a munka világából. Pontosan nem ismert, hogy a harmadik fázis után hány eset végződik korai nyugdíjazással, vagy a munka világából való teljes kiválással, a betegbiztosítók szerint ez a feltárt pszichoterror esetek közel felénél történik így.
