A legismertebb gyakorlatfajták:
• tekintés csak szemmozgással jobbra, balra, föl, le, ferde irányokba, és körbe;
• szándékos tekintetrögzítés a tér vagy sík meghatározott pontjára (mozgás közben is);
• mozgó pont, tárgy követése szemmozgatással (ritmikus és rendezetlen, különböző sík- és térbeli irányú és kiterjedésű mozgások);
• összetérítő szemmozgás: kancsalítás az orrhegyre (rövidlátóknak előnyös)
• akkomodálási gyakorlatok: közeli (olvasási távolság) és távolabbi (2-3 m-re lévő); valamint közeli és távoli (5 m-en túli) távolságban lévő tárgyak, képek jelek váltakozó fixálása; a fixált kép, szöveg távolítása, közelítése.
A látásélesség fejlesztése: A kisgyermek szemének megkülönböztető képessége (látásélesség) még fejlődési stádiumban van. Óvodás korban jelentősen, de később is javítható a kancsal gyermek tompalátó szeme, ha a jobbik szem leragasztásával a másik szemet kényszerítik munkára. Ilyen tréninget gyengénlátóknál is ajánlanak a szemészek – náluk azonban meg kell elégedni a viszonylagos látásjavulással.
Szoktatás a fényhez: A szem felbontóképessége és a megvilágítás erőssége szoros kapcsolatban vannak. Bizonyos szembetegségeknél az erős fénykerülési reakciók a betegség velejáró tünetei, s olyan kórokokra vezethetők vissza, amelyek szoktatással nem befolyásolhatók. (Albinismus, iris coloboma és más fejlődési rendellenességek.) Átmeneti fénykerülést okoz a kötőhártya-gyulladás és a szaruhártya sérülése is.
A fényhez szoktatás érdekében első lépés: a hibás szokások elhagyása. Fényvédő szemüveget csak azok a gyengénlátók viseljenek, kiknél ezt a szemészeti megbetegedés indokolja. Tartózkodjanak minél többet a szabadban. Minden helyiséget jól ki kell világítani.
A legfontosabb a fokozatosság és az óvatosság!
 |
Nem szabad a fényforrásokba belenézni! A fény felé fordulást csukott szemmel végezzük a gyakorlatok során. A szemhéjon átszűrődő fényhez fokozatosan szoktatjuk a fényérzékeny szemet. Nem merev fejtartással, hanem fejmozgatás közben, hogy a fény a retinát pásztázza. A fényforrás erősségét fokozatosan, egyéni érzékenység szerint növeljük. Ha fényhez szoktató gyakorlatokkal erősebb fény elviselésére is képessé válik a szem, erős fényű olvasólámpát, saját megvilágítással felszerelt kézi nagyítól is használhatunk.
Lazítás, pihentetés: A szem távolsági alkalmazkodását végző belső szemizmok bizonyos fénytörési hibák esetén erősebben igénybe vannak véve. Az izmok kifáradásának legjobb megelőzési módja a rendszeres időközökben végzett munkamegszakítás és a megfeszített izmok ellazítása. Ez történik akkor, ha az addig közelre néző szemmel pár pillanatra távolabbra tekint az ember (5 m-en túlra), a szoba távoli pontjára, vagy ki az ablakon. Az is késlelteti a kifáradást, ha csak kisebb mértékben változtatjuk a fixálási távolságot, pl. felnézünk a falra vagy bármire, ami az olvasási távolságnál messzebb van tőlük.
A szemkörüli izmok: a szemhéj, a homlok és az arc izmai is el szoktak merevedni erőltetett munkavégzés közben. Ellazításként néhány másodpercre hunyjuk be szemeinket, lazán és sűrűn pislogjunk, majd könnyed mozdulattal simítsuk végig homlokunkat és az arcunkat.
