A mellrák

Az emlőrák előfordulási gyakorisága az Egyesült Államokban, Európa nyugati és északi részében 11 százalék, ami azt jelenti, hogy minden kilencedik nőnek emlőrákja lesz. Szerencsére az esetek nagy részét még a betegség korai szakaszában felismerik, akkor, amikor jó az esély a gyógyítására. A legjobb eredmények akkor érhetők el, amikor a daganat klinikailag még nem felismerhető, de szűréssel már felfedezhető. Az emlőrák szűrése tehát meghatározó jelentőségű!

Mivel az emlőrákból gyógyult betegeknél nagy a veszélye a rák újbóli kialakulásának, ezért az ő fokozottabb ellenőrzésük elengedhetetlen.


Legfontosabb a szűrés





Hazánkban az emlőrák előfordulása 10-11 százalék, ám ez a szám emelkedik. Az emlőrák tehát népbetegség, amely ellen minden erővel küzdeni kell. Jelenleg a negyvenedik életév után kezdődő, rendszeres szűrés az egyetlen lehetőség, amellyel az emlőrákos halálozás csökkenthető. A szűrés költségei magasak, de a szakemberek képzése és a szűrés fontosságának tudatosítása is sok pénzt és szervezési munkát igényel.


Ne vesszen el a beteg!

Az emlőrák kezelése sokrétű, általában sebészi, gyógyszeres és sugárkezelést igényel. Ebből adódik, hogy különböző szakképzettségű orvosok közös munkájára van szükség. A különböző szakorvosok együttműködése azonban sokszor nehézkes, a beteg gyakran „elvész” az orvosok között. Többek között a betegek egy kézben tartása, irányítása és felügyelete volt az egyik oka annak, hogy a nőgyógyászati onkológia, mint a szülészet-nőgyógyászat egyik önálló szakmája létrejött.






A központi kezelés előnyei

A rákos betegeket az erre kialakított központokban kell kezelni. Csak ott kaphatnak megfelelő ellátást, ahol a kezeléshez szükséges minden szakember és feltétel adott, ahol sok beteget kezelnek, ezért megfelelő tapasztalat áll rendelkezésre.

Ma világszerte elfogadott, hogy a nőgyógyászati daganatos betegeket nőgyógyászati-onkológiai központokba kell irányítani. Számos országban az emlőrákot a nőgyógyász-onkológus kezeli, hiszen egyedül a nőgyógyász az, aki





• az emlő minden más betegségét ismeri és ellátja,
• tapasztalattal rendelkezik az emlők szülés alatti változásáról, a tejelválasztásról,
• klinikailag emlőszűrést végez, és szervezi a mammográfiás vizsgálatokat,
• ismeri, hogy a hormonok milyen hatással vannak az emlőkre (ez a fogamzásgátlók szedése és a hormonpótlás miatt fontos)
• jártas azokban az endokrin betegségekben, amelyek az emlők kialakulását zavarhatják, valamint későbbi változásait eredményezhetik.

A nőgyógyász-onkológus ezenkívül jártas az emlőrák sebészetében, ismeri a petefészkek betegségeit és azok ellátását; képes az emlőrákos betegeknél nem ritkán előforduló, nem szervi daganatok felismerésére, szűrésére, és azoknak a mellékhatásoknak a megoldására, amelyek a hormonkezelések méhre kifejtett hatásából adódnak. Ezek miatt egyedül a nőgyógyász-onkológus alkalmas az emlőrákos betegek „egy kézben” tartására, követésére.