
A tango elnevezés a “tambor” (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszólósa kísért. Uruguayban, Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején, szóló és páros tánc jelentésben is.
![]() |
Az alsó rétegek növekvő integrációjával a tangó a XX. század kezdetétől Argentínában társastánccá vált.
![]() |
![]() |
Mindemellett egyesek a tangót mint ízléstelen táncot támadták. 1920-21-ben a dél-amerikai tangót az angolok megreformálták. Eleinte még tiltakoztak az egyszerű verzió, a Párizsban és Berlinben táncolt tangó-milonga ellen. 1922-ben azonban egy külön tangókonferenciát rendeztek Londonban, ekkor hangolták hozzá az angol mozgásstílushoz.
![]() |
A Nagy Konferencián, 1929-ben, a tangót végérvényesen a mai formájában szabványosították, amelyet 1930-tól a németek is átvettek. A szentimentális “Tango argentino”-t, az attól eltérő jellegű angol tangó váltotta fel, amelyet a rándítás-szerű mozdulatok, elsősorban a fejé, a szenvedélyes előrehaladó mozgások, a hirtelen késleltetések és az egyértelmű figuralezárások jellemeztek.
Aki pedig még nem ismerné eléggé, vagy közelebbről szeretné ismerni a tangót, annak ajánljuk Carlos Saura Tangó című alkotását, vagy a már nálunk is nagy számban megtalálható tanfolyamokat.