A nemzeti kultúra és a szervezetek

Geert Hofstede is arra a kérdésre kereste a választ, hogy a nemzeti kultúra milyen hatást gyakorol a szervezetekre. Szerinte a kulturális különbségek többféleképp jelennek meg: szimbólumokban, hősökben, rituálékban és értékekben. Ezeket egy hagymamodellként képzelte el, ahol a legbelső részt az értékek képviselik, ezeket a szocializáció korai szakaszában sajátítjuk el.

Hofstede szerint a nemzeti kultúra jellege nagymértékben befolyásolhatja a szervezeti kultúrát és a kultúrák találkozásánál ezek a kulturális különbségek konfliktushoz és működési zavarokhoz vezethetnek.

Hofstede, az IBM alkalmazottaival 50 országban felvett kérdőívek statisztikai elemzése alapján, négy nagy problématerületet írt le. Ezeken a problématerületeken mérhető az egyes kultúrák egymáshoz való viszonya.

• hatalmi távolság, azt jelöli, hogy egy adott országban vagy szervezetben a kisebb hatalommal rendelkező tagok mennyire várják el, fogadják el a hatalom egyenlőtlen eloszlását





• individualizmus-kollektivizmus. A kollektivista kultúrákban a csoportérdek az egyéni érdekek elé helyeződik. Ezekben a társadalmakban a közvetlen konfrontáció a másikkal nem kívánatos jelenség. Az egyéni véleményeket alapvetően a csoport határozza meg. Az individualista társadalmakban inkább a nukleáris család a jellemző. Az egyéni jellemvonások, az önállóság és függetlenség itt központi értékek.

• bizonytalanságkerülés. A bizonytalanságkerülés annak mértékeként határozható meg, amennyire egy társadalom tagjai a bizonytalanság vagy az ismeretlen helyzetek következtében fenyegetettnek érzik magukat. Erős bizonytalanságkerüléssel jellemezhető kultúrákban a veszély fogalma abszolút és jól körülhatárolható. A jó és a rossz közötti megkülönböztetés nagyon éles.





• férfiasság, nőiesség. A férfias kultúra jellemzője a határozottság, az ambíció, az asszertív viselkedés és a saját jogok megvédésének képessége. A nőies kultúrában a másokról való gondoskodás, a szerényebb viselkedés, a jó társas kapcsolatok ápolása kapnak nagyobb hangsúlyt. A férfias jelleg azokra a társadalmakra vonatkozik, ahol a nemi szerepek világosan elválnak egymástól, míg a feminin jelleg azokra, ahol a nemi szerepek átfedik egymást. A férfias kultúrára a határozott, önálló döntéseket hozó, asszertív vezető, míg a nőies kultúrára inkább a visszahúzódó, intuitív és konszenzuskereső vezető a jellemző.

A négy dimenzió közül elsősorban a hatalmi távolság és a bizonytalanságkerülés határozza meg azt, ahogyan egy szervezetről gondolkodunk, míg a másik két dimenzió inkább a szervezet tagjairól való vélekedésünket befolyásolja.






Hofstede négy kultúratípust különít el:

• piramis típus, az emberek a problémamegoldást a vezetőtől várják utasítások formájában. Elsősorban a latin és mediterrán országokra jellemző. Itt nagy hatalmi távolság és magas bizonytalanságkerülés tapasztalható.
• a jól olajozott gépezet típus, a megoldás a világos szabályozás megteremtésében van.

Elsősorban a német kultúrát jellemzi. Ebbe a típusba került Magyarország is a kutatások alapján. Kis hatalmi távolság és magas bizonytalanságkerülés jellemző.
• piac típus, a helyzeteket kapcsolati problémákra vezették vissza. Itt nem a hierarchia és a szabályok az elsődlegesek, hanem a helyzet maga határozza meg azt, hogy mi fog történni. Az angolszász és skandináv országokban figyelhetjük meg ezt a típust. Itt kis hatalmi távolságot és alacsony bizonytalanság kerülést figyelhetünk meg.
• család típus, az ázsiai kultúrákra jellemző. Nagy hatalmi távolsággal és alacsony bizonytalanság kerüléssel írható le.