Anorexia és bulimia

Az anorexia és a bulimia a 16-18 éves lányok körében fordul elő leggyakrabban. De a táplálékfelvétel elutasítása már egészen fiatal korban, 8-9 éves gyerekeknél megfigyelhető.

– Az étkezési rendellenességek okait nehéz egyértelműen meghatározni – mondja dr. Kardos Ilona, a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia pszichiátere. – Alkati és pszichés tényezők mellett biokémiai elváltozások is szerepet játszhatnak a kialakulásukban. A bulimia és az anorexia az esetek döntő többségében a serdülés időszakában jelentkezik. Fejlődési betegségnek is nevezik őket. A tinédzsereknek ugyanis számos kihívással kell szembenézniük: függetleníteniük kell magukat a családtól, meg kell találniuk helyüket a kortárs közösségben, kapcsolatot kell kialakítaniuk a másik nemmel. Ezek a kihívások esetenként túl nagynak bizonyulnak. Azok a kislányok, akik sikertelenek a fiúk körében, hajlamosak azt gondolni, azért van ez így, mert nem hasonlítanak a média által népszerűsített szépségekhez.

Ezeknek a gyerekeknek egyébként is igen magasak az elvárásaik magukkal szemben. A kórházunkban kezelt anorexiások háromnegyede például nem egyszerűen jó tanuló, hanem kiválóan teljesít az iskolában. Többnyire értelmiségi családból származnak, igényes szülők nevelik őket. Még ha otthon nem is várják el tőlük, hogy folyamatosan kitűnő osztályzatokat szerezzenek, akkor is kényszeresen bizonyítani akarnak. Hiszen ezt látják a szüleiktől, az idősebb testvérektől. A tíz év alatti anorexiás gyerekek között sokan vannak olyanok, akiket egészen pici korukban hosszabb időre elszakítottak az édesanyjuktól, például azért, mert kórházba kerültek. Ha ezek a gyerekek később kistestvért kapnak, sokkal intenzívebben élik meg a testvérféltékenységet, mint mások. Újra feléled bennük a szülők elvesztésétől való félelem, úgy érzik, a papa és a mama csak a kicsit szeretik – így kerülnek a nem evés zsákutcájába. Ha étvágytalanok, kedvetlenek, előbb-utóbb a szülők velük is foglalkozni kezdenek. De a hiányos táplálkozás következtében olyan pszichés és szomatikus (testi) elváltozások is működésbe lépnek, amelyeken később már nem tudnak uralkodni a gyerekek.

A bulimiásoknál a legjellemzőbb lélektani probléma, hogy elakadnak saját autonómiájuk (önállóságuk) megteremtésében. Adott például egy uralkodó típusú apa és egy szenvedő, áldozatszerepet játszó anya. A gyermeket mindkettőjükhöz szoros érzelmi szálak fűzik. Fél elszakadni tőlük, úgy érzi, rajta áll vagy bukik a család egysége, és a betegségbe menekül. A szülőket az ő egészsége iránt érzett aggodalom együttműködésre kényszeríti, úgy tűnik hát, jól kalkulált. Szintén gyakori motívum, hogy az első házasságból származó kislány nyolc-kilenc évesen kistestvéreket kap, és neki kell a kicsiket pesztrálni. Felnőtt szerepbe van kényszerítve évek óta, amikor nyakába szakad a serdülés, amelynek kihívásaira lelkileg még nincsen felkészülve.

(Részlet a Családi Lap e havi számában megjelent cikkből)