Mit tehetünk mi, nõk?

A rizikófaktorok

Bár a női emlőrák előfordulása az életkorral nő, nemritkán a fiatal korosztályt is érinti. Számokkal szemléltetve: amíg a 30-35 éves nők közül minden hatszázadiknak, az 50-55 évesek közül minden tizennyolcadiknak, a 65-70 éves nők közül minden tizenegyediknek van emlőrákja. A betegség magasabb életkorban azért gyakoribb, mert a szervezet immunrendszere az öregedéssel párhuzamosan fokozatosan gyengül, kimerül. Elősegítő tényező a hosszú ideig emelkedett női nemi hormon (ösztrogén-) szint.

Ez akkor áll fenn, ha a nőnek korán, tizenkét éves kora körül kezdődik a menstruációs ciklusa, és későn, ötvenkét-ötvenöt éves kor körül marad abba. Hasonló okból, a menopauzában folytatott hormonpótló kezelés is növeli a kockázatot, főleg öt-tíz éves hormonalkalmazás után. Bizonyos fokú védelmet nyújt azonban a betegséggel szemben a harmincadik életév előtti szülés és a szoptatás, valamint a fiatal kortól rendszeresen végzett testmozgás.

Egyes földrajzi tényezők is számításba jönnek, az emlőrák gyakori például az Egyesült Államokban és Európában, sokkal ritkább Japánban és Ázsiában. A táplálkozási tényezők fontosságát mutatja az a megfigyelés, hogy az Amerikában született és ott élő japán nőknél már sokkal gyakoribb az emlőrák, mint a Japánban született asszonyokon. Gyakoribb a betegség a nagyobb testsúlyú asszonyokban, és valószínűleg elősegíti a sertéshús-, valamint az alkoholfogyasztás.



Fontos a korai diagnózis 





A már említett országokban évtizedek óta végzik a veszélyeztetett női korosztály (45-65 év) rendszeres szűrését. Az egybehangzó statisztikák szerint, ha a fenti korosztály több mint 70 százaléka kétévenként részt vesz a vizsgálaton, a betegség halálozása 25-30 százalékkal csökken. A rendszeres vizsgálatokon ugyanis az időközben kialakuló daganatokat még korai stádiumban megtalálják, amikor még kicsik, és nem okoznak áttéteket.







Mit tegyen, hova forduljon az,
akinek panasza van?

Minden életkorban változatos tünetek, panaszok léphetnek fel: tapintható csomó, bőrbehúzódás, bőrkiboltosulás, az emlőbimbó behúzódása, a bőr megvastagodása-rácosodása, aszimetria, váladékozás az emlőbimbóból (főleg a véres váladék gyanús), fájdalmas csomó a hónaljban, kulcscsont feletti árokban. Ilyen vagy bármilyen egyéb panasszal forduljunk családorvos, sebészhez, nőgyógyászhoz! Ők alapos vizsgálat után megfelelő képalkotó vizsgálatra irányítanak, amely leggyakrabban a mammográfia. Fiatalkorban, ha az észlelő orvos nem gondol rosszindulatú daganatra, általában elég az ultrahangvizsgálat.



Mind a mammográfia, mind az ultrahangvizsgálat után kiegészítő vizsgálatok következhetnek, amíg a végső diagnózist megállapítják.

A panaszok hátterében gyakran csak különböző, jó indulatú eltérések állnak, illetve élettani változások, hormoningadozások okozzák a csomós mellet vagy a fájdalmat.
A nem élettani, növekvő csomók legnagyobb része jóindulatú, például fiatalkorban gyakori a kötőszövetes elemeket tartalmazó fibroadenóma, vagy harmincéves kor körül és utána igen gyakori a folyadéktartalmú ciszta.