A szociális fóbiában szenvedők fő panasza, hogy súlyos és tartós szorongásuk jelentkezik, ha más emberekkel kell beszélniük, találkozniuk. Ez a félelem akadályozza, hogy részt vegyenek családi, baráti találkozásokon, tárgyaljanak, vizsgázzanak, de még azt is, hogy telefonáljanak, vagy esetleg ajtót nyissanak, ha valaki csenget. Ezek a helyzetek azonnal szorongást provokálnak, amelyek elérhetik a pánikroham súlyosságát is.
A betegek attól félnek, hogy mások szorongónak, gyengének vagy „bolondnak” tartják őket. Félnek beszédet, előadást tartani, mert attól tartanak, hogy remeg a kezük vagy a hangjuk. Nem mernek mások előtt enni, inni vagy írni, mert úgy hiszik, hogy remegni fog a kezük.
A betegek – ugyanúgy, mint az agorafóbiában vagy specifikus fóbiában szenvedők – felismerik, hogy a félelmük túlzott és alaptalan. A szociális fóbia többnyire gyermek és ifjúkorban jelentkezik. Ebben az életkorban előfordulhat, hogy a gyerekek nem ismerik fel félelmeik indokolatlanságát. A szociális fóbiában szenvedőket is jellemzi a szorongás és az elkerülő viselkedés. Egyszerűbb esetekben a szociális fóbia csak egyes helyzetekre terjed ki, pl. fellépésre („lámpaláz”) vagy vizsgahelyzetre, ilyenkor izolált szociális fóbiáról beszélünk. Sajnos gyakoribb, hogy a szorongás a legtöbb szociális helyzetre kiterjed, ez a generalizált szociális fóbia.
Agorafóbia
Az adatok szerint gyakrabban fordul elő pánikbetegség nélkül. Az orvoshoz fordulók többségénél viszont pánikbetegséggel együtt fordul elő. Az agorafóbia fő jellemzője az a szorongás, hogy a beteg nem tud egy adott helyről könnyen, feltűnés vagy szégyenkezés nélkül biztonságos helyre menekülni. A legjellegzetesebb agorafóbiás helyzetek közé tartozik a tömegtől, a sorban állástól, az otthoni egyedülléttől vagy otthontól való eltávolodástól, a boltoktól, áruházaktól, mozitól, színháztól, lifttől, hidaktól való félelem és a közlekedési fóbia.
A fóbiás helyzetben szorongásos rosszullét jelentkezik, amely elérheti a pánikroham súlyosságát is. Gyakori tünet a szédülés, gyengeség, bizonytalanság érzése, az izzadás, a hideg vagy meleg „hullámok”, súlyosabb esetekben mellkasi fájdalom, fulladás érzése, halálfélelem.
A betegek megpróbálnak elmenekülni a fóbiás helyzetből, pl. kiállnak a sorból, és elhagyják a boltot. Vannak betegek, akik a fóbiás helyzetet kísérővel képesek elviselni: csak házastársukkal szállnak fel tömegközlekedési eszközre, nem szállnak be egyedül liftbe, nem mennek át egyedül az utcán stb.
