 |
Rituálé és mítosz
A történelem során a gyertya nemcsak az éjszakai világítást szolgálta, hanem a különböző vallási szertartásoknak is fontos szereplője volt, szoros kapcsolatban állt a lelki, szellemi élettel. A gyertyákat a templomokban már a IV. századtól kezdve használták különböző rituálékhoz, a kereszteléstől egészen a temetésig. Egyes hitekben a gyertya az élet szimbóluma: a még meg nem olvadt viasz jelképezi a lehetőségeket, a láng pedig a magát a lelket. A melegség akkor sem vész el, ha a gyertya elalszik, vagy elfújjuk, mert bensőnket gyengédséggel, szelídséggel ajándékozza meg.
Gyógyító mécsesek
Néhányan gyógyító szerepet is tulajdonítanak a gyertyáknak. Persze az ezotéria értői sem azt javasolják, hogy a betegségeket kizárólag így próbáljuk orvosolni, de úgy tartják, hogy kiegészítő gyógymódként a gyertya fénye is erősítheti a hagyományos gyógykezelések hatását. A gyertyákat aromaterápiás eszközként is alkalmazhatjuk, ilyenkor a különféle illóolajok segítenek a hangulatunk, az érzéseink megváltoztatásában, enyhítik a feszültséget, és megnyugvást hoznak zaklatott lelkünkbe.
 |
A gyertyák varázslatos fénye melegséget és bensőséges hangulatot kölcsönöz a szobánknak, romantikus érzésekkel tölt el bennünket, és bármilyen eseményt még különlegessebbé, ünnepélyesebbé tesz. Ha a gyertya lágy, sejtelmes fényét egy harsány villanykörtéével hasonlítjuk össze, nem kétséges, melyik mellett lehet pillanatok alatt ellazulni, felfrissülni. Válasszuk hát bátran a gyertyafény melletti fürdőzést, tervezzünk szerelmünkkel gyertyafényes vacsorát, vagy díszítsük pislákoló mécsesekkel a szobát, ha közeli barátot várunk vendégségbe. Már egyetlen szál gyertya fénye is segíthet feloldani a harsogó villanyfény keménységét, s így az árnyék biztonságában beszélgethetünk. A lágyabb megvilágításban pedig könnyebben megmutatjuk érzéseinket, és legbelsőbb, sérülékeny énünket.
 |
Az ezoterikusok szerint a gyertyák problémáink megoldásában is segítőtársaink lehetnek, fényük mellett elcsendesíthetjük az elménket vagy töprenghetünk, elmélkedhetünk. Így könnyebben rátalálhatunk a tudatunk mélyén rejtőző bölcsességre. A gyertyák fényét sokszor használják gyújtópontként a meditáció, az elmélkedés kezdetén, vagy a megtisztulási szertartások, imák során. Egyszerűen belenézni egy gyertya fényébe – ez a legkönnyebb, mégis a leglelkibb formája a meditációnak. Az ilyen átváltozott lelkiállapotban, tudatalattinkban rejtőző intuitív bölcsességünket felhasználva, megoldhatatlannak, átugorhatatlannak tűnő akadályok legyőzésére is megtalálhatjuk a megfelelő stratégiákat.
A gyertyafény melletti töprengéshez, elmélyüléshez hozzátartozik, hogy a gyertya lángjára fókuszáljunk, kizárjuk tudatos gondolatainkat és a cselekvést, és lehetőséget adjunk a tudatalattinknak a zavartalan munkára. Az esti meditáció száműzi a nap során felgyülemlett stresszt, lelassítja rohanó gondolatainkat, nyugodt, kellemesen álmosító állapotba hoz, álmainkon keresztül pedig dolgozni kezdhet kreatív elménk. Így testileg felfrissülve és szellemileg megújulva ébredhetünk egy új napra.
Persze azért nem árt az óvatosság, hiszen nem mindenkire van pozitív hatással a gyertyafény. A migréntől, epilepsziától szenvedőkből a pislákoló, vibráló lángocska rohamot válthat ki, ezért ők csak orvosuk engedélyével próbálják ki a gyertyameditációt.
