Az elbocsátásokat a megye munkaügyi központja példaértékűen igyekezett kezelni, és ebben az IBM is partnernek bizonyult. Ennek ellenére a cég mérhetetlen keserűséget hagy maga után Fehérvárott. Az emberek, akik hajtottak, most elárulva érzik magukat. Úgy látják, vezetőik csak a saját bőrüket mentették, és a magas végkielégítés is csak arra volt jó, hogy befogják a munkások száját – mire a pénz elfogy, és az emberek észbe kapnak, az IBM emelt fővel távozott, ráadásul mintát adott a többi multinak is, hogyan kell elegánsan odébbállni.
Négyszázhuszonnyolc ember tanfolyami átképzésen vesz részt, ők szerencsések, gazdasági informatikusi oklevelet kapnak majd 2004 januárjában. Tanulni kezdtek, hamar felismerték: nem üldögélhetnek sokáig a végkielégítésen. Huszonévesek és ötven felettiek, szakképzett, érettségizett emberek kényszerülnek más pályára.
(Többen vallanak nehéz helyzetükről, kálváriájukról, megkérdeztük a pszichiátert, milyen betegségeket okozhat az egzisztenciális válság. Az állástalanok tippeket is kaphatnak, ha elolvassák a riportot a Családi Lap áprilisi számában.)