 |
– A stresszt hajlamosak vagyunk minden rossz okozójának tekinteni. Orvosi értelemben sokkal több a káros környezeti hatások összességénél: a szervezet szokásostól eltérő válasza valamilyen ingerre – mondja dr. Stauder Adrienne pszichiáter, a budapesti Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa. – A stresszt előidéző hatás szempontjából lényegtelen, hogy az inger kellemes vagy kellemetlen, a szervezet ugyanúgy reagál: mozgósítja tartalékait. Fenyegető, veszélyes helyzetekben életmentő is lehet. Például figyelmetlenül egy autó elé lépünk, vezetője ránk dudál, mi megijedünk, megállunk. Hirtelen felmegy a vérnyomásunk, gyorsabban ver a szívünk. Mivel észleltük a veszélyt, elkerültük a nagyobb bajt. Legközelebb talán óvatosabbak leszünk. Élettanilag hasonlóan reagál a testünk akkor is, ha nagy öröm ér, például kiderül, hogy hosszú várakozás után végre áldott állapotba kerültünk. Egyértelműen rossz viszont, ha hosszabb ideig kell elviselnünk káros – lelki, fizikai – stresszhatásokat, amelyek állandósítják a bennünk lévő feszültséget.
Az, hogy valaki mit tart kellemetlennek, bántónak vagy elviselhetetlennek, leginkább az egyéntől, a személyiségtől függ. Némelyek többet képesek eltűrni, mások kevesebbet. Az emberek eltérően reagálnak a különböző környezeti hatásokra. Szubjektíven értékelik a helyzeteket, és ennek az eredményétől, nem a szituáció valódi veszélyességétől függ, hogy fenyegetőnek érzik vagy nem. A külső hatások akkor jelentenek gondot, ha felborítják az egyén belső, lelki egyensúlyát. Érdekes, hogy a nők a kapcsolati bonyodalmakat, a férfiak a munkahelyi konfliktusokat viselik el nehezebben.
– A krónikus, romboló stresszhelyzeteket nehéz kivédeni, de gyakran meg lehet oldani, ha van megküzdési stratégiánk – mondja a doktornő. – Ha helyesen ismerem fel, mi fontos és mi lényegtelen, egy stresszforrást már ki is küszöböltem, mert nem idegesítem magam fölöslegesen apróságok miatt. A túlélési technikák megtanulhatók, s meg is kell őket tanulni. Szerencsés esetben nagy részüket már kisgyermekként a családban, később az iskolában egymástól és a tanároktól elsajátítjuk. Követésre méltó mintát nyújtanak a jól megválogatott regények, filmek – azok, amelyek építik a személyiséget. A negatív példa azonban kifejezetten káros, ha fogékony rá a személy. Ártalmas, amikor a gyerek azt látja, hogy bármilyen problémára megoldást jelent, ha behúzok egyet valakinek. Nem tudja, ezért meg kell neki tanítani, hogy az erőszak erőszakot szül.
(A Családi Lap júliusi számában még többet olvashatnak a krónikus stressz ártalmairól és arról, hogyan védekezhetünk az állandósult feszültség hatásai ellen.)
