A gombamód elszaporodott fitneszklubok és a piacot elárasztó aerobic-videokazetták több tucatnyi stílusú edzésformát kínálnak. Mielőtt azonban ki-ki eldönti, hogy melyiket választja, jó utánanézni, hogy melyik típusú óra mi célt szolgál, és egyáltalán alkalmas e testünk, edzettségi szintünk a végrehajtásához.
Az aerobic az aerob, vagyis az oxigén jelenlétében végzett mozgásról kapta a nevét. Az aerob munkavégzés edzi a szívet és a tüdőt, így a keringési és légzőrendszer gyorsabban, hatékonyabban lesz képes működni, tehát javul az állóképesség. Éppen ezért fejlesztették ki a 60-as években az Egyesült Államokban e mozgásformát. Csakhogy a kutatók célközönsége nem a nők voltak, hanem a NASA asztronautái, akiknek fizikai állapota feljavításra szorult.
A módszer hatásosnak bizonyult, és kiszivárgott az űrkutató intézet falai közül. A nagy újítás azonban nem a NASA-kutatókhoz, hanem Jackie Sorensen nevéhez fűződik, aki mindezt a mozgásanyagot zenével és egy modern életstílussal párosította. Az igazi aerobic-őrület mégis csak jó pár év múlva, a 80-as években vette kezdetét Jean Fondával. A köztudattal ellentétben tehát nem a színésznő találta fel az aerobicot, ő csak népszerűsítette!
A sok sérülés és a nők sűrűsödő reumatikus panaszai azonban hamar rámutattak arra, hogy a Fonda-divathullám terjesztette mozgásanyag egészségtelen és veszélyes. (Az akkori videokazettákat nézve a mai aerobic-oktatóknak és kicsit is hozzáértőknek égnek áll a hajuk a szakszerűtlen, gerincre és izomzatra maximálisan káros gyakorlatoktól, buta feladatsoroktól.)
1985 körül átértékelték az aerobic mozgásanyagát és létrejött bár a sportág folyamatosan fejlődik a ma is használatos és az egészségre fő szempontként tekintő módszertan. A mai fitnesz-aerobic tehát nemcsak az állóképesség fejlesztését, hanem a helyes testtartásban részt vevő főbb izomcsoportok erejének növelését, nyújtását, valamint a mozgáskoordináció tudatos fejlesztését is megcélozza.
 |
Az említett célok figyelembe vételével választhatunk tehát sima” aerobic órát. A legtöbb fitness-klubban megkülönböztetnek kezdő, középhaladó vagy haladó csoportot (néhány helyen csak kezdő-haladó óra van). A szinteket elsősorban a koreográfia nehézsége határozza meg. Míg a kezdő szinten csak egyszerű lépésekkel és szinte tanulás nélkül is elsajátítható karmunkával, addig a haladóbb csoportokban már sűrű irányváltoztatásos, ütemenként változó lépéskombinációkkal, nagyobb kiterjedésű, összetettebb karmunkákkal találkozunk. Eltérhet a zene tempója is. Kezdő órán lassabb, haladó órán gyorsabb a zene. Az óra végén mindig van erősítés és nyújtás, amelyek nehézsége szintén az adott óra szintjétől függ.
