“Én hiszem és tudom, hogy Õ a Megváltó…”

 

 

 

 

– Az idei Karácsony legnagyobb ajándéka a zenész Ákosnak az Andante-turné sikere. Ugyanakkor rengeteg munkát is adott és ad még most is. Megterhelő ilyenkor a karácsonyi készülődés?

A Karácsony annak megterhelő, aki társadalmi eseményként, fenyőünnepként, ajándékozási kényszerként fogja fel. A Karácsonyt a Megváltó világrajöveteleként megélő kereszténységnek a Születés az Idő kezdete. Gyerekkorunk óta ez nálunk a legszentebb ünnep, ezt akarjuk a mi lurkóinknak is átadni. Ilyenkor velük együtt sütjük a mézeskalácsot, a mandulás holdacskát, levelet írunk a Jézuskának, számoljuk, hogy mennyit kell még aludni. Anna és Marci persze kapnak ajándékot, de mostanában a családi közmegegyezés szerint egymást nem kell, sőt nem is szabad ajándékkal meglepni.

– Emlékezetesek a gyerekkori Karácsonyok, illetve az azt megelőző készülődés?

Nálunk mindig is sajátos rituáléi voltak a Szentestét megelőző napoknak, a nagybevásárlástól a káromkodással (túl)fűszerezett fenyőfaállításig. A Teleki téren, a piac mellett nőttem fel, ott olyan ünnepi bevásárlást lehetett csapni, hogy az csuda! Gyerekként óriási élményként éltem meg, hogy nagyjából tíz éves koromtól a Szenteste előtti éjjelen segíthettem apámnak a szaloncukor-kötözésben: így lettem beavatott. Édesanyám mindig sütött-főzött, a konyhában is szerettünk segédkezni, anya el is várta. Igazi felnőttnek éreztem magam, ha én keverhettem a majonézt. A legizgalmasabb az a rendszer volt, hogy december 24-én kora este apám mindig elvitt minket sétálni az öcsémmel együtt, hogy anyám feldíszíthesse a fenyőfát. Néha a pályaudvarra mentünk, néha elvitt a reptérre: a kihalt állomásoknak számomra máig Karácsony-hangulata van.

– Milyen adventi és karácsonyi hagyományokat követtetek?





Mivel nem kaptunk vallásos nevelést, elsősorban nem hitéleti hagyományokat követtünk, bár ezek szerepe egyre növekszik az életünkben. Az étkezés számunkra szakrális mozzanat, így az ünnep a kulináris élvezetek jegyében is telik. A menü délben halászlé (rengeteg belsőséggel), mákosguba (töménytelen mákkal), jól odapirítva. Este borleves boldogult anyám receptje alapján, rántott hal, emésztést segítő szeszek. Az étel, a bor, Isten összes földi megtestesülése fontos szerepet kap nálunk a hétköznapokon is, de ilyenkor méginkább! Az utóbbi időben főleg nálunk gyűlik össze a család, a fa körül sokáig énekelünk, próbára téve a legharcedzettebb családtagokat is, Kriszta ugyanis kábé húszezer karácsonyi témájú éneket ismer.





– A házasságok megkötésének első pillanatától, addig a bizonyos 24-ig rettegnek a párok a „melyik szülőnél töltsük a Szentestét?”-kérdés megvitatásától. Legtöbben ezek után az elsőt külön töltik. Nálatok hogy ment?

A helyzet az, hogy nem én vagyok az anyósok álma, ezt az én drágám mamájától is tudom. Egy darabig mi is részt vettünk az említett népi-diplomáciai játékban, ez természetes, de a gyerekek megszületésével nagyon leegyszerűsödött a helyzet.

– Melyik életed legszebb, legemlékezetesebb karácsonya?

Nem lehet kiemelni egyet sem, mindig csoda volt nálunk az ünnep, ezt semmi sem zavarhatta meg, pedig anyám hosszú éveken át súlyos beteg volt, s nem éltünk éppen jómódban. A napokban múlt nyolc esztendeje, hogy meghalt, az első nélküle töltött Karácsony megrázó volt, szegény apámban próbáltuk tartani a lelket. Vagy amikor tizennyolc évesen „Kovács honvéd” fedőnév alatt, a Magyar Néphadsereg katonájaként, éppen Szentestén kellett szolgálatban őriznem a hazát a NATO erőitől, s éberség ide vagy oda, én úgy bőgtem az ügyeletesi asztalra borulva, mint a záporeső.

Fotó: Tyukodi László