 |
| Arccal a fény felé |
Tudtátok, hogy 1857. március 8-án az amerikai nők a rossz munkakörülmények és az alacsony fizetések ellen tiltakoztak?
Tudtátok, hogy 1866-ban fogadta el a Nemzetközi Munkásszövetség a nők hivatásszerű munkavégzéséről szóló határozatot?
1909. február 28-án az Amerikai Szocialista Párt határozata szerint szerte az Egyesült Államokban megtartották az első Nemzetközi nőnapot. 1913-ig február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket.
1910-ben a Szocialista Internacionálé résztvevői alapították meg a nőnapot, mint nemzetközi ünnepet, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt, és segítségként az egyetemes női választójog kivívásához. A megemlékezés dátumaként pontos időpontot nem jelöltek ki. E döntés alapján a következő évben, 1911. március 19-én első alkalommal ünnepelték a Nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A gyűléseken résztvevő férfiak és nők a szavazati jog és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, szakmai továbbképzés jogát is követelték, valamint azt, hogy szűnjön meg a munkahelyi megkülönböztetés.
 |
| Clara Zetkin egy NDK bélyegen |
1914-ben, miután két millió orosz katona esett el a fronton, az orosz nők ismét február utolsó vasárnapját válaszották, hogy kenyérért és békéért tüntessenek. Négy nappal később a cár lemondásra kényszerült, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazati jogot. Ez a történelmi vasárnap az Oroszorszában akkor használt Juliánusz naptár szerint február 23-ára esett, ami az általánosan használt Gergely-naptár szerint március 8-ának felel meg.
Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a Nemzetközi nőnapot a Szociáldemokrata Párt javaslatára.
Talán nem árt hangsúlyozni, hogy a Nemzetközi Nőnapnak nem csak a virágajándékozás a célja, hanem alapvető polgári és emberi jogok biztosítása. Az 1857-ben tartott első női jogi tüntetések óta eltelt másfél évszázad alatt a nők jogegyenlőségéért küzdő mozgalmak további “napirendi pontokat” vetettek fel: a nők társadalomban elfoglalt helyének igazságtalanságát, a családban folyó terrort, a gyermekek fizikai és szexuális bántalmazását, a munkahelyi szexuális zaklatást, a nemi erőszakot, a vallások nevében történő elnyomás különböző fajtáit, a nőkereskedelmet, a prostitúciót, a nők önrendelkezésének jogát. Ezek mindegyike Magyarországon is százezreket érintő, naponta visszatérő súlyos probléma, és nem tekinthető csupán a nők problémájának. Ezek társadalmi problémák, amelyek mindannyiunkat érintenek.
