A Lush már első blikkre sem épp fősodorba illeszkedő termékeit mindenütt elárulja erős, terjengő illatuk. Nem volt ez alól kivétel a Démon a sötétben (
Demon in the Dark) névre keresztelt szappandarab sem, melyet erős bukéja miatt csukott szemmel, vagy – hogy stílusosak legyünk – sötétben is megtalálsz a fürdőszobában. Az illatban szegfűszeg és valamilyen mentolos anyag dominál. Jól esik vele a test szappanozása, az ücsörgés az illatfelhőben, de sajnos egyáltalán nem esik kézre. Az áramvonalasnak nem mondható szappant tömbből szeletelik, ezért el kell telnie néhány fürdésnek, zuhanyozásnak, míg kezeddel az éleket kerekre koptatod. De addig sem csúszik és ugrik ki a kezedből.
Amire a névadók szerint hajlamos az Ugráló Boróka (
Jumping Juniper) sampon. Nekem nem ugrált a hokikorong alakú fejmosó, az tény azonban, hogy áramvonalas formájának köszönhetően jobban illeszkedik a marokba. A szintén finom, bár nem erős illatú sampon a legdivatosabb, élénk kék színben pompázik, így jól mutat minden fürdőszobában. És elég sokáig teszi azt, mert nagyon lassan fogy. Kellemes tapasztalataim vannak a kék koronggal, de nem részletezném közhelyekkel, hogy a hajam fényes, meg lebegő. Az biztos, hogy nem ragad, és nem dobja le a waxot sem. Minden alkalommal különös élmény kézbe venni egy habzó követ, melyről azt állítják, hogy sampon, és kiderül: tényleg az.
A lakonikusabb nevű
Teo dezodor rejtély maradt számomra. A dezodor nem folyékony, nem por, nem is zselés, de még csak puhának sem mondható. Nem. A durva ironikus módon klasszikus szappanalakban készített – tömbbel kellemetlen az érzékeny, borotvált, gyantáztatott hónalj rendszeres kenése, és nem is nagyon éri meg a fáradozást, mert hatása is kétséges. Lehet, hogy csak természetes anyagokat tartalmaz, meg egészséges cucc, de a hagyományos golyós, spray, stick izzadásgátlók jobb eredményt értek el nálam. Az íze viszont, a fentiekkel ellentétben, egyáltalán nem kellemetlen, így pasizáshoz kifejezetten javallott.
