Míg Nyugaton komoly gazdasági érdek fűződik a családtámogató munkahelyek kialakításához, addig Magyarországon a munkáltatók inkább a támogatás érzelmi oldalát tekintik elsődlegesnek, azt is opcionálisan, egyéni szempontokat mérlegelve.
A felmérésből kiderül: az igazi “családbarát” munkahelytől még igen messze vannak a magyar vállalatok.
Például csak elenyésző részük segíti bármilyen formában (vállalati óvoda stb.) a gyermeknevelést. Ráadásul maguk a munkavállalók sincsenek tisztában a családtámogató munkahely céljaival. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a nők számára legfontosabb hat munkahelyi tényező közül a családbarát munkahelyet az utolsó előtti, ötödik helyre rangsorolták a válaszadók, míg nagyjából fele-fele arányban jelölték meg, hogy munkahelyük szerintük családbarátnak tekinthető-e, vagy sem.
Mitől tekintik családbarátnak a munkahelyüket a megkérdezettek? |
Legfontosabb, hogy ha megbetegszik a gyermek, akkor haza lehessen menni ápolni Vissza lehessen menni szülés után, támogassák a fokozatos munkába állást Biztosítsa a Rugalmas legyen a munkaidő, hogy el lehessen szaladni a gyerekért az oviba, még ha utána vissza is kell menni dolgozni. Továbbképzéshez, tanuláshoz is megfelelően alkalmazkodjon a munkaidő. Információkkal, tanácsadással segítse a gyermek és idősápolást |
Ha felmerül, hogy mitől családbarát egy munkahely, akkor a nők számára a legfontosabb szempont, hogy a beteg gyerek ápolásához sikerül-e szabadságot kivenni. Másodikként azt említették, hogy szülés után visszaveszik-e az embert. Ha ez a két faktor teljesül, akkor a magyar nők szerint egy munkahely már családbarát. Pedig a családbarát munkahely a szakértő szerint azt jelenti, hogy a tulajdonos vagy a vezető tudomásul veszi: aki nála munkaerő, az természetes szerepében létező motivációit akkor sem szünetelteti, amikor dolgozik a cégnek. Cserébe nagyobb lojalitást és erősebb munkahatékonyságot várhat el a dolgozótól, amely felbecsülhetetlen üzleti érték. Ha a munkahely ezeknek az igényeknek elébe megy, és legitimizálja azokat, akkor a munkaerő is kész “teljes mellszélességgel” megfelelni a napi kihívásoknak. A dolog érdekessége az, hogy ez olyanokra is vonatkozik, akiknek még nincs családjuk.
A válaszadók 45 százaléka érezte egyértelműen, hogy képes megteremteni az egyensúlyt munkája és magánélete között, miközben csaknem minden negyedik nőnek ez kifejezetten nagy problémát okoz.
Akik szívesen dolgoz(ná)nak részmunkaidőben: |
A 25-55 év közöttiek A házasok (bár ez összefügg a következővel) Akik gyermekeket nevelnek (minél többet, annál nagyobb arányban szeretnének részmunkaidőben dolgozni) |
A válaszadók 30%-ánál nincs sem távmunka, sem részmunkaidő, kizárólag a kötött munkaidő!
Pedig a magyar nők nagy része szívesen dolgozna részmunkaidőben – ha lehetősége nyílna rá.
Cikksorozatunk jövő pénteken megjelenő következő részében a nők az önmegvalósítás útján témakört járjuk körül.A család barátja – nem a munkahely – II. rész »