Az orvoslás történetében a depressziót vizsgálva hol a biológiai okokra, hol a társadalmi vonatkozásokra került a hangsúly. Mára a WHO (Egészségügyi Világszervezet) osztályozási rendszere vált általánosan elfogadottá. Eszerint affektív zavar besorolást kap mindenfajta depresszió és mánia tüneteik, súlyosságuk foka, tartósságuk és a visszaesés kockázata szerint, függetlenül attól, hogy a hangulati életben megnyilvánuló rendellenességnek van-e külső kiváltó oka vagy nincs.
Magyarországon tizenhat százalék körüli azok aránya, akik életükben valamikor átélnek egy depressziós időszakot. A depresszió kialakulásában különböző okok játszhatnak szerepet. Genetikai hajlam, a központi idegrendszer biokémiai folyamatainak elváltozása, a személyiségfejlődés rendellenességei. A külső tényezők közé tartoznak a beteg életében bekövetkezett negatív események, mint a testi egészség megromlása, konfliktusok, veszteségek, közeli hozzátartozó halála. Figyelemre méltó, hogy a depressziósoknak több mint fele soha nem kerül orvoshoz, az öngyógyítás különféle formáival próbálkozik. Egyes természetes anyagok hatékonyak lehetnek, tehát nem feltétlenül sarlatánság, amit recept nélkül kínálnak. Sok esetben azonban nem előzi meg orvosi diagnózis ezeket a kísérleteket. Vannak az öngyógyításnak veszélyesebb formái, mint az alkoholizmus vagy a drogozás. A szenvedélybetegségek hátterében gyakran fel nem ismert hangulatzavar áll.
Depresszióra utalhat a szokások megváltozása. Például a korábban jó étkű ember étvágya elvész, alvászavarra panaszkodik, a figyelme szétszórttá válik, olvasás, beszélgetés közben elkalandozik. Ezek olyan élettani, testi jelenségek, amelyeket indokolt kivizsgálni. Az étvágytalanság mellett fellépő súlyvesztés felveti a rosszindulatú daganat gyanúját. A hízás egyéb testi betegségre utalhat. Jellemzőek a lelki változások. Az önmagával korábban békében élő személy oktalanul bűntudatot érző ember lesz. Az élet értelmetlenségét emlegeti, olyasmit mondogat, hogy jobb lenne nem élni.
A kedélyállapot végleteit megjelenítő mániás depresszió, más néven bipoláris hangulatzavar a depresszió nagyon tág tartományán belül a lakosság egy-másfél százalékát érinti. Kialakulásában a lélektani okok mellett szerepet játszanak bizonyos biológiai tényezők. A központi idegrendszerben a hangulati életet szabályozó ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) termelésében, illetve forgalmazásában lépnek fel zavarok. Nagy általánosságban jellemző, hogy bizonyos idő elteltével magától rendeződik a beteg állapota, de hajlamos visszaesésre. Jellemző a bipolaritás, a depressziót felváltja lélektani tükörképe, a mánia. Emelkedett hangulat, fokozott aktivitás lép a lehangoltság helyébe, a beteg énképe kifejezetten pozitív. Ebben az állapotban nincs belátása, gyakran kritikátlanul, sőt agresszíven viselkedik. Szerencsés esetben a mániás, illetőleg a depressziós időszakok között hosszabb-rövidebb normális, tünetmentes időszakok vannak.
