Úgy viselkedsz, ahogy születtél?

Vannak elméletek, melyek szerint a születés nem pusztán biológiai folyamat, hanem sokkal több annál: életünk első komoly megmérettetése, ahol annak a látszólag egyszerű elvárásnak kell megfelelnünk, hogy világra jöjjünk. Az út azonban hosszú és küzdelmes, és minden lépése mély nyomot hagy a lelkünkben. A születés pszichés hatását vizsgáló orvosok, pszichológusok kutatásaik során megfigyelték, hogy adott élethelyzetekben hasonlóan viselkedő, a konfliktusaikat, problémáikat ugyanúgy kezelő emberek születési körülményei is hasonlóak voltak. Ez felveti a kérdést, hogy vajon születésünk élménye, a feladatmegoldás sikeressége megőrződik bennünk, és egy életre meghatározza viselkedésünket?


Milyen hatással lehet a születés élménye viselkedésünkre?






Császármetszés

A babának nem kell végigküzdenie a születést, mert az orvos megoldja helyette a feladatot. Kimarad tehát a túlélésért folytatott harc, a kihívás élménye. Ilyen esetben nagyobb lehet a valószínűsége egy olyan személyiség kialakulásának, aki felnőttként is elvárja, hogy mások oldják meg helyette a problémákat, kerüli a konfliktusokat, nem elég önálló, nem tud és nem is akar küzdeni.


Problémák a köldökzsinórral

• Ha a baba nyaka köré tekeredik
Az oxigénhiány következtében légszomj alakul ki, ami a babában szorongást, reménytelenséget, halálfélelmet kelt. Ha elveszti az eszméletét, de sikerül megmenteni, akkor az első érzése a „felébredés” miatti düh. Eszméletlen állapotban ugyanis nem kellett szenvednie, jobb volt neki. Ez az élmény előjöhet később olyan formában, hogy a nehéz helyzetek elől az öntudatlanság, eszméletlenség állapotába menekül az illető – iszik vagy drogot fogyaszt, hogy ne kelljen szembe néznie a fájdalommal.

• Ha a babát újra kell éleszteni
Ha a helyzet annyira súlyos, hogy a babát újra kell éleszteni, akkor a fulladás traumája, a halál közelségének „élménye” miatt a későbbiekben nagyobb lehet a fulladásos öngyilkosságra való hajlam veszélye.





• Ha túl korán vágják el
Nem hagynak elég időt a baba megérkezésére, ami félelmet, kétségbeesést kelt benne. Úgy érzi, magára hagyták, és az új világban egyedül kell boldogulnia. Ez a rögzült minta később is azt üzenheti, hogy az új csak rossz lehet, a változástól félni kell, ezért biztonságosabb, ha nem lép ki a megszokott helyzetből.


Siettetett szülés

Ha a szülést megindítják, akkor nem abban a természetes ütemben halad, ami a baba és a mama kapcsolata szempontjából a legjobb lenne. Sietni kell, így egyikük sem tud eléggé felkészülni, nem alakulhat ki köztük harmonikus kapcsolat, kontaktus. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy az illető esetleg később is nehezen tud kapcsolatokat teremteni.


Késleltetett szülés

Előfordulhat olyan helyzet, amikor a körülmények még nem alkalmasak a szülésre. Például amikor otthon elkezdődnek a fájások, de távol van a kórház. Ilyenkor a baba – önmaga és a mama túlélése érdekében – kénytelen várni. Ez a minta később hajlamosító tényezője lehet a nagy változások előtti halogató magatartásnak. Az ilyen emberekre jellemző, hogy mások szükségleteit helyezik előtérbe, míg saját igényeiket háttérbe szorítják.






Gátrepedés, szakadás, komplikációk az anyánál

Ilyenkor a baba úgy érzi, távozásával veszélyeztette édesanyja életét, gondot, fájdalmat okozott neki. Ez olyan viselkedést eredményezhet, hogy az egyén félni fog változtatni, kilépni helyzetekből, kapcsolatokból, mert nem akar ártani és fájdalmat okozni másoknak. Olyan erős benne a bűntudat, hogy tettét nem meri felvállalni.


„Erőszakos” mechanikus beavatkozások

Ha valamilyen komplikáció miatt drasztikus beavatkozás szükséges, például fogóval kell kivenni a babát, akit aztán elvesznek az anyától, a későbbiekben megnőhet az ugyancsak mechanikus eszközökkel, például fegyverrel elkövetett öngyilkosság veszélye.


Fájdalomcsillapítás

Vajúdáskor az anyának adott fájdalomcsillapító szerek hatása elősegítheti a felnőttkori kábítószerfüggőségre való hajlamot.


Epidurális szülés

Ha az anya zsibbadt, „bénult” állapotban szül, nem tud olyan intenzíven együtt dolgozni a babával, aki emiatt úgy érzi, magára hagyták, nem segítik eléggé, és csak rajta áll, hogy a születés mint feladat, sikeresen megoldódik-e. Ilyenkor előfordulhat, hogy az illető nehezen tud majd megbízni másokban, és minden helyzetben úgy érzi, kizárólag magára számíthat.






Ha a babát azonnal elveszik az anyától

A baba az anyaméhben folyamatosan hallja a mama szívdobogását, ami nyugtató hatással van rá. Születése küzdelmes, traumatikus élmény, melynek végén megnyugvásra, békére, szeretetre vágyik. Ezt nyújtja számára az, ha ismét meghallja a szívdobogást. Ha azonban nem fektetik a mama hasára, nem érzi magát biztonságban, izgatott, és úgy érzi, nem kap elég szeretetet. Ebből adódhat később, hogy ő sem lesz képes eléggé szeretni sem önmagát, sem másokat.

A szülés ma már nehezen képzelhető el másképp, mint kórházi ágyon fekve, orvosok, nővérek és műszerek segítségével. A természet rendjébe való beavatkozás azonban további traumákat okoz a babának, amelyek talán egész életére kihatnak. Persze nem kell megtagadnunk a civilizációt, de érdemes egy kicsit tudatosabban készülnünk a szülésre mind testileg, mind lelkileg. Ha megtanulunk kommunikálni a babával, tudni fogjuk, mi a legjobb neki, és akkor nem érzi majd úgy, hogy magára hagytuk, és nem szeretjük eléggé.

Cikkünk megírásában köszönjük Dr. Kriván Márta segítségét.