 |
A válasz azt hiszem kéttényezős: elvárások és kontroll.
Azt már biztosan megfigyelted, hogy az érzelmi reakcióid, mint az ijedtség, öröm, türelem, felháborodás, szoros összefüggésben vannak az elvárásaiddal. Ha készülsz arra, hogy rádugrik a szomszéd kutyája, nem ijedsz meg. Ha azt gondolod, hogy üres a város és hirtelen dugóba kerülsz, sokkal türelmetlenebb leszel, mint ha reggel nyolckor, az elvárásaidnak és felkészülésednek megfelelően, egy órát kell araszolnod. Így ha azt várod, hogy valaki kedves lesz veled, leblokkolsz, és kiborulsz amikor nem ezt kapod.
Hogyan lehetne az elvárásainkat a segítségünkre hívni? Végülis nem akarjuk cinikusan, mindig a legrosszabbra felkészülve élni életünk minden percét csak azért, hogy ne érjen minket rossz meglepetés! Azt hiszem, a válasz az egyszerű gondolkodás, a tudatos gondolatmenet. Érdemes végiggondolni: mire kell reálisan felkészülnünk a múltbeli hasonló élményeink, vagy az általunk ismert tényezők alapján? Ha ezután jó meglepetés ér, annak mindig örülhetünk. Ha pedig nem kellett volna tudnunk, hogy mire számítsunk, legalább nem leszünk magunkra mérgesek, az amúgy is kellemetlen érzések mellett.
Ennek a tudatos viselkedésnek persze komoly feltétele a saját magunk kontrollálása (ami nekem most nem sikerült). Érzelmi dolgokban az ember mindig heves, és abban a pillanatban mindig jó ötletnek tűnik, amit tenni akar. Ez az állapot könnyen felismerhető: éppen azáltal, hogy átfűt az érzelem, és minden más lehetőséget már a csírájában elvetünk. Ilyenkor kell megállnunk, és (nagy erővel) mégis elgondolkodni: milyen következményeket várhatunk el, milyen más lehetőségek merülhetnek fel? Az én esetemben, ha ez a telefon annyira jó ötlet, mégis miért vártam meg, amíg a férjem kilépett a lakásból? Őt vajon miért nem tudnám meggyőzni arról, hogy ennek jó vége lesz?
 |
Ezután persze még mindig lehet, hogy megtesszük, amit “nem kellett volna”, de talán tisztában leszünk azzal, milyen eredményre számíthatunk. Akkor talán mégsem borulunk ki annyira, amikor az bekövetkezik.
Az érzelemből fakadó tetteket nehéz érvekkel korlátozni. Ha egyszer-egyszer sikerül, legyél büszke magadra!
Törekedj arra, hogy ez minél gyakrabban forduljon elő, de vedd észre amikor sikerül, és ne ess kétségbe amikor elbotlasz!
Most én is megbocsájtok magamnak, de megpróbálom felhasználni ezt az esetet is arra, hogy az értelmi tasakomból kikandikálva, legközelebb segítsen visszatartani magam az elvesztett küzdelem felvételétől.
Az Egyesült Államokban szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatokból és jogból. Gazdasági ügyvédként dolgozott New Yorkban és Észak-Kaliforniában. Az egyik legnevesebb coaching intézet, a kaliforniai Coaches Training Insitute diplomájának megszerzése óta mint executive és életviteli coach dolgozik. 2004-ben családjával költözött haza Magyarországra. Egy kisfiú és egy kislány édesanyja. Honlap » |
