Hazudtál ma már?

Füllentő fruskák, hazudós hapsik

Ahogy a régi mondás tartja: a becsületesség jó útitárs. Tényleg így van ez? Gaál Judit pszichológus szerint legitimitást nyertek az elsősegély-hazugságok és a féligazságok:

– Együttélésünk társas kommunikációs rendszere olyannyira erre a hallgatólagos megállapodásra épül, hogy ez a kényes egyensúly a mindennapok apró hazugságai nélkül talán össze is omolna.
Mindenkinek, aki ritkábban vagy gyakrabban hazudik – és egyes becslések szerint ez az emberek 98 százalékára vonatkozik -, a fantázia és a kiváló memória nélkülözhetetlen kellékeivel kell bírnia. Emlékezni kell még a legkisebb “nagyotmondásra” is, hogy szükség esetén ismételhető, reprodukálható legyen. Máskülönben az érintett rossz benyomást kelthet, kellemetlen feltűnést okozhat.

Furcsa módon nagyon nehéz definiálni, hogy mi a hazugság. Persze egyrészről könnyű értelmezni: a hazugság az, amikor olyan dolgot állítasz, ami nem igaz. Általános álláspont, hogy az elhallgatás is – amikor nem a teljes igazságot mondom el – hazugságnak tekinthető.

A blöff egy pillanatnyi döntés alapján születik, ám hosszú stratégiát alapoz meg. A blöffölő a hazuggal ellentétben nem bánja, ha leleplezik, ezzel érheti el ugyanis azt, hogy amikor valóban nagy tétje van a tárgyalásnak, az ügyfél bizonytalanná váljon.

Lehet, az apró füllentések könnyebbé és elviselhetőbbé teszik az életed, az udvarias hazugságok erősítik számodra a szociális összetartást, sőt, akár szakmai előmeneteledhez is vezettek már. Mindennek ellenére nem árt óvatosnak lenned: a túlzásba vitt hazugsággal vagy bókkal a tolakodás, a bizalmaskodás benyomását keltheted, és gyakran épp az ellenkező hatást éred el, mint amire számítottál.

A profi füllentő tudja, muszáj beszélgetőpartnerének a szemébe néznie, ha el akarja érni a célját. A pszichológus azt tanácsolja, hogy figyelj a szóhasználatra, a hangszínre, a hanglejtésre, mert ezek is sokat elárulhatnak a mondandó igazságtartalmáról.

Gaál Judit szerint létezik az objektív és a szubjektív igazság műfaja – egy másik igazságé. Ez azt jelenti, lehet, hajlamos vagy arra, hogy kis öncsalással a valótlanságból saját szubjektív igazságodat állítsd elő. Az önámítás az élet szerves része: sokszor minden nehézség nélkül képes lehetsz arra, hogy a nem éppen boldog múltat utólag megváltoztasd, a készségesen tévedő emlékezet segítségével ugyanis könnyebben leszel úrrá a jelenen – ha éppen szükség van erre. Így új, gyönyörű képeket állíthatsz elő: a megszépítés kellékeit.

Ravasz a férfiagy! De nem eléggé?

Minden gesztust, legalább háromszor visszatérően meg kell figyelned ahhoz, hogy biztosra menj: a másik hazudik. A férfiak jobban képesek egy dologra koncentrálni. A hazugsághoz sok dolgot kontroll alatt kell tartani. Hangszínt, hangsúlyt, testbeszédet, és a verbális kifejezést. Az a férfi tehát, aki mindezt nem képes egységesíteni, nem fogja tudni átvágni a beosztottját vagy a párját.

A nők jobban hazudnak?

Valószínűleg igen. Ugye rúzsoztad már a szádat autóban kanyarodás közben a kihangosított rádiótelefonon beszélve? Nos, a nők sok mindenre képesek. A férfiak általában sokkal később veszik észre a füllentéseket. A nők ugyanis jobban felkészülnek, és jobban igazítják a körülményeket, ezért kevésbé buknak le. Ha a férfi rá akar jönni arra, hogy kolléganője, párja füllent-e, ugyanazt érdemes tennie, mint amit a nőknek. Csendben kifaggatni. A nőkkel azért nehezebb, mert nekik már eleve kész meséjük szokott lenni ilyen esetekre.

Barbara és Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája – Park Kiadó, 2006. A világhírű szerzőpáros, Allan és Barbara Pease legújabb könyv­ében élvezetes, közérthető stílusban – számtalan fotó és rajz kíséretében – foglalja össze a testbeszéd alapvető tudnivalóit. Ne feledjük: miközben elsajátítjuk a testbeszéd tudományát, apránként jobban megértjük saját viselkedésünket is. • A könyvről többet itt tudhatsz meg! »