 |
1. Panasz helyett kritika: egy panasz a partner egy bizonyos cselekedetére irányul. A kritika globális, a másik karakterét vagy személyét támadja. Nézzünk egy példát! Panasz: “Üres a tank. Mérges vagyok, hogy nem tankoltál annak ellenére, hogy megígérted.” Kritika: “Mindig mindent elfelejtesz. Egyszerűen nem lehet rád számítani!”.
2. Megvetés: lenéző megjegyzések, szarkasztikus vagy gonosz humor, szemforgatás, kinevetés, stb
Általában a viselkedésünk tükrözi a másik felé a tiszteletünket vagy annak hiányát, és nem is annyira abban, amit, inkább abban, ahogy mondjuk. Ez nem a kibékülés felé terel, inkább növeli a konfliktust. Mindenesetre mindig bántó és megalázó, mert a megbecsülés hiányát közli, így mélyen sérti a másikat, és hosszútávon komolyan aláássa egy jó kapcsolat alapjait.
3. Védekezés: ez a magatartás azt közli: “Itt nem én vagyok a probléma, hanem TE!” A védekező fél nem vállal felelősséget a saját magatartásáért, inkább megpróbálja a másikat hibáztatni valamiért, amit még a panasz előtt tett. Esetleg azt érezteti a másikkal, hogy csak azért, mert ő kezdte a beszélgetést, az egész konfliktus az ő hibája. Így egyszerűen nem kell meghallania és lereagálnia a másik panaszát az ő viselkedésével kapcsolatban.
4. Kizárás: Amikor sokszor merülnek fel hirtelen viták vagy a nézeteltérések, melyek megvető magatartáshoz és védekezéshez vezetnek, az egyik fél gyakran fordul el és zárja ki a másikat. A kizáró félt (felmérések szerint a kapcsolatok 85 százalékában a kizáró fél a férfi) egyszerűen nem érdekli tovább, hogy mit mond vagy tesz a másik. Elfordul a konfliktustól, de sajnos a kapcsolattól is.
Ha akár te, akár a partnered (nemcsak romantikus kapcsolatról van szó, bármely kapcsolatról, ami fontos számodra!) így viselkedtek a veszekedések során, dolgozni kell a kapcsolatotokon.
1. Keresd meg, mivel érthetsz egyet (vagy mit értesz meg) a másik panaszából. Beszéljetek erről egy kicsit. 2. Beszélj tisztelettel akkor is, amikor mérges vagy. 3. Ne védekezz: inkább tegyél fel egy kérdést: ezt hogy érted? vagy ezzel mit akarsz mondani?, esetleg igazán mi bánt?. Így a másik megérti, hogy meghallottad, te pedig információt nyersz. 4. Ne futamodj meg: maradj ott, nem csak testileg (ne szaladj el), de az agyaddal is. Mutasd meg, hogy elég fontos neked a kapcsolat ahhoz, hogy megoldást keress. 5. Tarts szünetet: amikor elkezdődik a kiabálás, a kritika vagy bármi más jele a fent említett négy viselkedésformának, egyezzetek meg, hogy később folytatjátok. Ennek a legjobb megoldása egy előre egyeztetett jel vagy jelszó, melyet bármelyikőtök használhat, amikor úgy érzi, egy kis időre van szüksége. Ez a szünet ne legyen hosszabb, mint negyed, maximum fél óra, hogy a másiknak ne kelljen túl sokáig egyedül maradnia a problémával vagy az érzéseivel, amiket meg szeretne osztani.
7. Én mit tettem? Próbálj belegondolni, mennyiben vagy te felelős azért, ami bánt (vagy ami történt). Ha ezt felismerted, érdemes hangoztatni, és talán bocsánatot is kérni érte. Ha felelősséget vállalsz a saját saradért, valószínűbb, hogy a másik is követni fogja a jó példádat. Emlékezz, hogy akkor sem elfogadható a másik megbántása, ha ezt válaszul tetted az ő viselkedésére. |
Persze ezeket sokat kell gyakorolni, és az lenne a legcélravezetőbb, ha megosztanád a másikkal a gondolataidat a “veszekedési stílusotokkal” kapcsolatban (még a következő vita előtt, a múltat használva példaként), hogy együtt dolgozhassatok ezekkel a technikákkal, vagy másokkal, a békésebb konfliktuskezelés felé. Mint az elején említettem, sokszor ugyanezek a problémák merülnek fel (persze kicsit más formában) az önmagunkkal kialakított kapcsolatban is, így érdemes arra is odafigyelni.
|
