 |
| Elisabetta Melaranci – Fotó: Sebestyén Blanka |
– Gyerekként mi hatott rád, ami képregény-rajzolásra ösztönzött?
– Egyrészt a Donald kacsa magazin volt rám nagy hatással. A szüleim adták a kezembe még kiskoromban, de nem tudom, hogy mi volt a céljuk vele, valószínűleg a mamám látta, mennyire szeretek rajzolni. Ez egy nagyon meghatározó rajzstílusú képregény, a cselekményei a vicces, humoros irányzathoz tartoznak, és ezt a vonalat akkoriban nagyon kedveltem. A másik a japán manga, ami teljesen elvisz a képzelet világába. Az anima történeteit nem kötik a valóság béklyói, ezért az alkotó számára olyan lehetőségeket nyújtanak, amelyet a hagyományos, színészekkel eljátszatott film nem, vagy csak a legutóbbi időkben nyújtanak.
– Iskolában nem is tanultál rajzolni?
– Ez igaz, viszont nem emlékszem olyan időre, hogy ne firkáltam, rajzoltam volna. Talán a mamám fel tudná eleveníteni azt a pillanatot, amikor először fogtam tudatosan ceruzát a kezemben. Az iskolában görög-latin szakon tanultam, a rajzolás inkább a szenvedélyem volt. Vagyis teljesen autodidaktaként kezdtem a szakmát, persze azért, amikor a Walt Disney rajzstúdiójába felvételt nyertem elvégeztem egy belső akadémiát, azért hogy elsajátítsam azokat a technikákat, amelyek a Disney figurák ábrázolásához szükségesek.
| Elisabetta Melaranci |
| – 24 éves – grafikusművész, mangarajzoló, Witch-illusztrátor – két öccse van, – Rómától 30 km-re él – kapcsolatban él |
– Ma visszagondolva nagyon egyszerű volt, de most, hogy már hat éve dolgozom a Disney-nél ezt könnyű mondanom. Természetesen én jelentkeztem, és nem ők kerestek meg engem, hogy Helló Elisa, nagyon szeretnénk, ha nálunk rajzolnál. Több interjú és próbarajzolás után vettek fel. Valójában nem tudtam, pontosan mi vár majd rám, hiszen előtte szabadúszóként dolgoztam. Nagyon izgultam, de a kollégáim borzasztóan segítőkészek voltak. És bár ezt a szakmát Olaszországban is inkább a férfiak uralják, nekem még soha nem volt negatív tapasztalatom női mivoltom miatt. Szerencsémre, nem érzek semmilyen diszkriminációt, hiszen csapatban dolgozunk, egy a célunk.
 |
– Most a Witch képregény rajzolójaként vagy Magyarországon. Milyen érzés ez?
– Fantasztikus, tényleg nagyon élvezem. A Witch karaktervilág történetei a fantasy világába kalauzolnak el. Elsősorban a tinik, illetve minden képregény-rajongó, és minden fantasy-rajongó érdeklődésére számot tartanak. A Witchben azt szeretem, hogy a történetekben szereplő lányok nagyon fiatalok, merészek, olyan kalandokban vesznek részt, és olyan képességekkel bírnak, amelyekről én csak álmodhatok. A rajzolása nem olyan bonyolult, leginkább Cornelia figuráját kedvelem, talán mert ő a legkarakteresebb, legkülönlegesebb arcú és alakú az öt lány közül. Mivel két fiatal öcsém van, mindig van kivel megbeszélnem egy-egy jelenet ábrázolását.
| W.I.T.C.H.: Will, Irma, Taranee, Cornelia és Hay Lin neveinek kezdőbetűiből áll össze a történet főcíme. Az öt kiskamasz lányt öt elem: az Energia, Víz, Tűz, Föld és Levegő segíti abban, hogy a rájuk bízott emberfeletti küldetést elvégezzék. A földöntúli Kondrakarból azt az utasítást kapják, hogy mentsék meg a Világmindenséget a Gonosz támadásaitól. A lányok izgalmas történeteik olvashatók a folytatásos, havonta megjelenő Witch képregény-magazin sorozat köteteiben. |
 |
– Ó, igen. De inkább a Pókembert, a X-Man-t és a Star Wars-t. A rajzolandó jellemeket nekem is mindig meg kell értenem, ahhoz meg a legegyszerűbb, ha megfigyelem a gyerekeket, kamaszokat és megértem őket. Ezért is jó a testvéreim véleményére hallgatnom, és egy ilyen, mint a mostani magyarországi rendezvény és rajongói találkozó is kiváló lehetőséget ad erre.
– Neked vannak kedvenc hőseid?
– Először én is a szuperhősökért és a gonoszokért rajongtam, mind a mai napig a Batman-ből a Pingvint szeretem a legjobban rajzolni. Talán mert a gonosz jellemében több érdekes vonást lehet megörökíteni és mindig elbűvöltek azok a figurák, amelyek minden erejüket, tudásukat bevetik az emberiség megmentése érdekében, és nem várnak cserébe semmit. Jelenleg, a kevésbé fantasy karaktervilágú Hófehérkétől kezdve a legújabb Disney filmekig mindent rajzolok. Egyedül Mickey Mouse marad ki a repertoáromból, mert ahhoz teljesen más grafikus tudású felkészültség szükséges, hiszen ennek a rajzfigurának más a felépítése, a formája, mint általában a Disney karaktereknek és ezt külön meg kell tanulni.
 |
– Mint a legtöbb grafikusnak, nekem is az az álmom, hogy a saját énemet, karakteremet történetbe rajzolhassam. Lehet, ezt is a Disney fogja majd kiadni, de arra még biztos várni kell pár évet. Szerintem egy képregényben az nagyon fontos, hogy legyen valami mondanivalója, üzenete, amit a rajzoló meg szeretne osztani az olvasókkal. Ezt a személyes üzenetet, én még nem találtam meg, de azért formálódik bennem. Azt veszem észre, hogy sok képregény azért válik unalmassá, mert a művész teljesen elvész a rajzi részletekben, és közben az egész ügy (a sztori), amiért nekiállt képregényt készíteni, elhalványul. Arra mindig törekedni kell, hogy a forma ne nyomja agyon a tartalmat, az üzenetet, ennek a megvalósításán dolgozom jelenleg.
Van, aki a kilencedik művészeti ágnak, más egyszerűen lenézett műfajnak tartja a képregényeket. Míg egyes országokban milliós példányszámok fogynak a képkockákba zárt rajzokból, Magyarországon korántsem beszélhetünk a képregény-kultusz reneszánszáról. Igaz, reménykedő hangokból sincs hiány, a 77. Ünnepi Könyvhéten és Gyerekkönyvnapokon önálló standon mutatkoztak be a képregények, ami a szakemberek szerint a már sokszor eltemetett műfaj népszerűségének növekedését mutatja. |
