Valójában barbár csonkítás, mely veszélyezteti a kislányok életét, örökre megfosztja õket a gyönyör érzésétõl, és összetöri nõi életüket.
saját dicséretemet zengjem, hanem hogy megmutassam a küzdelmet és a makacsul bejárt utat, amely engem a családi otthonból, a mangófa árnyékából a nemzetközi szervezetek világosságába vezetett. Az utat a titokban tartott csonkítástól a nyíltan vállalt küzdelemig. Két asszony elkapott, és bevonszolt a szobába. Az egyik mögöttem volt, a fejemet fogta, és teljes súlyával a vállamra térdelt, nehogy megmozdulhassak; a másik a két térdemnél fogva szétfeszítette a lábamat |
 |
Khady élő tanú. Mint hétéves kislány maga is átélte azt a megmagyarázhatatlan rémálmot, majd késõbb, mint a fiatal nõ, felfogta és megértette az õsi hagyomány barbárságát. Könyvében olyan túlélõ útját kísérhetjük végig, aki ritka bátorsággal tárja fel mindazt, amit át
kellett élnie, s aki a világ minden táján fáradhatatlanul küzd azért, hogy megmenthesse a gyermekeket a rájuk váró borzalomtól.
Khady: Megcsonkítottak és megalázottak |
A szerkesztő olvasónaplójából
|
És nemsokára különös dolog történik,
a nagyanyák elkezdenekfel-alá
járkálni, és tisztes távolban tõlünk, titokzatos
képpel vitatkoznak egymással.
Nem tudom, mi vár rám, de
nyugtalanítónak érzem ezt a tanácskozást.
Az egyik nagyanya hirtelen
maga mellé gyûjti a nyájat, mert
megjött az asszony. Nagyon bõ,
indigó- és éjkék színû ingruhában és
hatalmas fülbevalókkal ékesen érkezik.
Alacsony. Én az arcáról azonnal
ráismerek. Ez az asszony ugyanis
nagyanyáim barátnõje, és a kovácsok
kasztjából való. A kaszt férfi tagjai
vassal dolgoznak, és õk vágják meg
a fiúkat, a nõk meg a lányokat. Két
másik nõ is megjelenik, izmos karú
matrónák, õket nem ismerem. Idõsebb
unokatestvéreim talán tudják,
hogy mi vár ránk, mégse mondanak
semmit a többieknek.
Nagyanya szoninke nyelven közli,
hogy végrehajtják rajtunk a salindét,
mégpedig azért, hogy tudjunk
imádkozni, ami a mi nyelvünkön
annyit jelent: megtisztítanak, hogy
alkalmassá válj az imádságra.
