Csak néhány a rengeteg kérdés közül, melyek felmerülnek a kinevezés kapcsán. Nem csoda, ha az euforikus öröm helyett inkább kétségbeesünk, és úgy érezzük, hogy patthelyzetbe kerültünk. Sem az egyik, sem a másik út nem tűnik különösen kecsegtetőnek. De már nincs visszaút. A főnök pedig várja a válaszunkat.
 |
Kell-e azonnal választ adni?
Megtörténik a nagy pillanat: a főnök felkér az új pozícióra. Az utolsó mondata egy kérdés, amire nem is tudjuk, hogy mikor illik válaszolni. Nyugodjunk meg, semmiféleképpen sem a következő percben. Minden nagyobb döntést érdemes átgondolni, megfontolni, még akkor is, ha biztosan tudjuk a választ. Lássa csak a főnök, hogy nem kapkodjuk el a dolgokat, hanem gondosan mérlegeljük a lehetőségeket. A legtöbb esetben maga a vezető ajánlja fel a gondolkodási időt, ha mégsem így történne, akkor nekünk kell kérni. Általában egy hetet javasolnak a vezetői tanácsadók, ennél tovább nem szeretnek várni a humánpolitikán. Ha a főnök felajánlja a várakozási időt mondjuk két napot , de nekünk többre volna szükségünk, hivatkozva a rengeteg folyó ügyünkre, kérjünk több időt. Legvégső esetben a családdal is előjöhetünk: A férjem külföldön van, csak hétvégén jön haza. Vele mindenféleképpen szeretném megvitatni a kinevezésemet.
Tartsunk önvizsgálatot!
Megkaptuk a várva várt gondolkodási időt, most már csak gondolkodni kell. A legegyszerűbb módszer, ha előveszünk egy fehér papírt, a bal oldalára felírjuk, hogy milyen előnyökkel jár a pozíció elfogadása, a jobbra pedig, hogy milyen hátrányokkal. Ha végeztünk, már csak hasonlítgatni kell: hol olvasunk több bejegyzést.
Gondoljuk végig!
Rendelkezem-e a munkakör betöltéséhez szükséges képesítéssel, képzettséggel?
Mennyire tartom izgalmasnak az új munkakört?
Fogom-e bírni a nagyobb terhelést?
Kik lesznek a beosztottjaim?
Képes leszek-e jó vezetővé válni?
Kérdezzük meg mások véleményét!
Az önvizsgálat után végezzünk rövid közvélemény-kutatást. Azokat az ismerőseinket kérdezzük, akik képesek valamelyest átlátni, hogy milyen területen szeretnénk bizonyítani, és van hasonló tapasztalatuk. (Nem biztos, hogy például a már nyugdíjas szüleink jól látják a helyzetünket, és használható tanácsot tudnának adni.) Több emberrel beszélgessünk, és ezek után vessük össze a hallottakat.
És mit szól a család?
Szinte biztos, hogy az új pozícióban az első hónapokban, akár években is, többet fogunk dolgozni. Kevesebb idő jut a magánéletre, hobbira, sportra, pihenésre. Ha házasságban élünk, ez a dolog természetesen a partnert is érinti, ha pedig már gyerekek is vannak, az egész család döntése az új állás elfogadása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a családi kupaktanács szavaz a mi karrierünkről, de nyilván nagyot nyom a latban, hogy miként tudjuk átalakítani a család életét.
Ne hallgassunk azonban a huhogókra sem, akik szerint a nőnek döntenie kell család és karrier között! Igenis meg lehet szervezni úgy az együtt töltött időt, hogy többet kapjanak a gyerekek, még ha ez percben mérve kevesebb is, mint régebben. Fontos, hogy kérjünk segítséget (takarítónőt, nagymamát, férjünket), hogy a karrierünk miatt ne kezdjen el döcögni a családi fogaskerék.
Belevágunk!
Mindenki más okok miatt dönt az igen mellett: nagyobb fizetés, új kihívások, nagyobb felelősség, döntési pozíció, egy főosztály
Ha úgy érezzük, hogy többet nyerünk az új állással, mint veszíthetünk, mindenféleképpen vágjunk bele. (Ráadásul ki tudja, lesz-e még egy ilyen lehetőségünk?) De tény, hogy míg a sikeres férfiak mögött általában egy asszony áll, a nő mögött nincsenek háztartásbeli férjek. Sokkal több energia, szervezés, hogy a feleség-főnök mindkét helyen megállja a helyét.
 |
Szabad-e nemet mondani?
Nagyon okosan kell a döntésünket megindokolni, hogy a főnök ne ásson el minket egy életre. Soha ne mondjuk azt, hogy nem merjük elvállalni az új munkakört, hogy félünk a megpróbáltatásoktól, a túl nagy kihívástól. Ezzel ugyanis azt jelezzük, hogy nem vagyunk alkalmasak a vezetői székre, semmiféle új feladatra.
Lássuk csak, mire is hivatkozhatunk?
Pillanatnyilag (!) nem érezzük magunkat felkészültnek, előbb szeretnénk tovább képezni magunkat. Ilyenkor érdemes egy határozott időpontot mondani, amikorra be tudjuk tölteni a munkakört. (Addig meg van időnk gondolkodni.)
Családi okok miatt nem tudjuk vállalni az új pozíciót. (Szintén tudjuk azzal kecsegtetni a főnököt, hogy amint a gyerek iskolás, napközis
lesz, elvállaljuk az új feladatot.)
