Japanológia
A távol-keleti kultúrák varázsa sokszor megérinti az embert, a japán konyháról mégsem tudunk sokat; ismertségben és kedveltségben jóval elmarad a népszerű indiai, thai vagy kínai gasztronómia mögött. A japán konyhában használt ízek, formák szokatlannak tűnnek a magyar gyomornak. Amikor a japán konyhára gondolunk, automatikusan a szusi, a nyers hal vagy a tempura jut az eszünkbe, holott a japánok egyáltalán nem eszik ezeket az ételeket mindennap. Azt viszont több tudományos forrás is hangsúlyozza, hogy a japán emberek a legegészségesebbek a világon, ami elsősorban étkezési szokásaiknak köszönhető!
Még több diéta: klikk ide!
A másik hölgy Naomi Moriyma, a negyvenes éveiben járó (de épphogy húsznak kinéző), Amerikában élő, japán származású reklámszakember, aki a japán diétáról szóló könyvében nemcsak hogy azt mesélte el, hogyan sikerült a hamburgereken, gyorsétkezdéken és egyéb génkezelt, tartalmas amerikai ételeken megszaporodott kilóitól, szám szerint 18-tól megszabadulnia a gyökereihez visszatérve, hanem megosztotta a japán hölgyek karcsúságának és hosszan tartó fiatalosságának titkát is.
A nemzeti eledel: szója, rizs, tengeri moszatok, zöld tea
Japán területén évszázadokon át nagy volt a szegénység, éhínség pusztított, mivel a termőföldek többsége rossz minőségű volt, és nehezen művelhető. Szükség volt egy olyan növényre, élelmiszerre, ami helyettesíti a nehezen hozzáférhető húsféléket, halakat, és ugyanolyan tápláló. Ez lett a szója, amit kínai vándorútjuk során hozott az országba néhány szerzetes.
A szegénység leleményessé is tette a japánokat, és az élelmezés során igyekeztek minden elérhetőt felhasználni. Így dolgozták fel a tengerből elérhető moszatot, algát stb.
A rizstermesztés is Kínából eredt, még az időszámítás kezdete előtt vették át a japánok, de mivel az ország földrajzi adottságai nem voltak olyan kedvezőek, csak kevés földterületen adatott meg a rizstermesztés lehetősége, ezért elég sokáig, a 19. századig szinte csak a gazdagok engedhették meg maguknak a rizs fogyasztását.
Minden étkezés fontos része a tea, kedveltségét jellemzi, hogy az éttermekben ingyen kínálják meg vele a vendégeket.
A diéta alapszabályai
Egyél jó szénhidrátokat (teljes gabonákat vagy ebből készült tésztaféléket, hüvelyeseket, magvakat), sok friss zöldséget, gyümölcsöt és barna rizst.
Tipp: Kóstold meg a miszolevest, a lazacfilét reszelt retekkel megszórva, szójaszósszal meglocsolva, és igyál mugicha teát (édesített árpatea). Próbáld ki a ramen tésztát (kínai tojásos tészta hullámos és téglalap alakúra szárítva) húslével megfőzve, gyömbérrel, szójaszósszal ízesítve. Vagy a sobát (hajdinatészta) halalaplé-szójaszósz-rizsbor keverékébe mártogatva.
Egyél több halat, mint eddig! Próbáld ki a lazacot és a makrélát, a szardíniát (ne csak konzervben) és a pisztrángot. Ezek mind igen gazdagok ómega-3-zsírsavakban, amelyen nemcsak kortalanná teszik az embert, hanem megvédenek a szívinfarktus ellen is.
Iktasd be az étrendedbe a rizs (rövid szemű, fényezetlen fehér rizs vagy barna rizs) és szója fogyasztását!
Tálalj kis adagokban, szinte falatokra bontva. A japán adagok eredendően kicsik, és nagy gondot fordítanak az esztétikus tálalásra. Még az otthonról elvitt ebédet is elkülönítve, szépen elrendezve csomagolják be egy uzsonnázódobozba. Szendvics helyett rizs, savanyúság, és még 4-5-féle ételből áll a take-a-way (vidd magaddal) menü, ami tartalmazhat sült halat, rántott vagy párolt zöldséget, rántott rákot, tésztasalátát, sült rizsgombócot stb.
Tipp: Szedj mindig keveset a tányérodra, így elkerülöd a teleettem magam vagy a mindjárt kidurranok érzését. Még jobb, ha beszerzel egy több darabból álló kisebb tálalóedény-készletet, és az étel minden egyes hozzávalóját külön-külön amúgy japán módra tálalod fel. |
Ne hanyagold el a reggelit! A japánoknál elég gyakori, hogy levessel, többnyire miszolevessel kezdik a napot, amit savanyúsággal és rizzsel egészítenek ki. Ezenkívül még kerülhet az asztalra sült vagy szárított hal, párolt zöldség vagy tojásrántotta is. A reggeli és az ebéd általában gyors és egyszerű ételekből áll, míg a vacsora többfogásos és minden szempontból igényesebb étkezés. De a főfogás sem egy nagy adag húsból és köretből áll, hanem sokféle kisebb adag ételből, amiből kedvére csipegethet az ember.
Ne egyél kenyeret, hanem helyettesítsd rizzsel.
Főzz kevés zsiradékkal! A japánok sokkal jobban kedvelik a nyers ételeket, mint az alaposan átsülteket, ezért szinte nem is használnak zsiradékot.
Tipp: Mivel a mi gyomrunk nehezebben áll át a nyers vagy félig nyers kosztra, a húsok, halak, zöldségek főzésére használj bambuszpárolót, az ebben készült étel könnyű lesz. |
Mi legyen a hűtőszekrényben?
Friss zöldség (nyáron) salátának, (télen) levesnek, különösen hasznos a fehér jégcsapretek vagy a shiitake gomba (fagyasztva vagy szárítva),
tofu,
tengeri herkentyűk frissen vagy fagyasztva,
tengeri moszatok, algák (szárítva, krém vagy por formában), nori lapok, kombu, arame, wakame stb.,
halak: lazac, pisztráng, szardínia, makréla,
teljes kiőrlésű liszt,
tésztafélék (durum-, rizs- vagy hajdinalisztből),
teák: zöld tea, gyógytea, árpatea (mugicha), kombutea,
rizs: barna rizs vagy rövid szemű, fényezetlen fehér rizs,
ízesítők: miszo, soju, tengeri só, rizsecet, főzőrizsbor (mirin), gyömbér, fokhagyma, umebosi szilva, szezámmag, szezámolaj, olívaolaj.
Próbálj meg minél több speciális alapanyagot beszerezni az erre szakosodott keletifűszer- és élelmiszerboltokból, és ha a diéta alapszabályait is betartod, akkor nemcsak karcsúsodni fogsz, de elsajátíthatsz egy egészségmegőrző étrendet is. |
Segédszótár a japán diétához
Arame: sötétzöld színű, kissé édes tengeri alga.
Hiziki: szárított, fekete színű, kesernyés ízű tengeri hínár.
Kelp: tengeri hínárok csoportja.
Koji: erjesztett ételek készítésére használják ezt a baktériumokkal beoltott gabonafajtát.
Kombu: levesek ízesítésére használt nagyméretű tengeri hínár, zöldséggel, hüvelyesekkel együtt főzve (lásd még kelp).
Miszo: sűrű, erjesztett krém szójababból, kojiból és tengeri sóból. Készíthetik szója helyett rizsből vagy árpából.
Nori: zöld algából készült vékony, szárított lap. Összemorzsolva ételek ízesítésére használják.
Soba: sötétbarna hajdinalisztből készült, spagetti formájú tészta.
Soju: light szójaszósz szójababból, pörkölt búzából, tengeri sóból és kojiból.
Umebosi: japán szilvaféléből készült savanyúság.
Wakame: ízesítésre használt tengeri hínár, a miszoleves gyakori kísérője.
Wasabi: vízitormából készült csípős krém.
Az alapnyagokat itt szerezheted be: |