Ez a csoda csakis a tied!

„Nagyon félek a szüléstől! Éjszakánként alig alszom a babától, és megpróbálom elképzelni, hogyan fog azon a kis lyukon kiférni. Nem igazán sikerül. A hasam kezd egy repedezett káposztára hasonlítani, és a melleim akkorák, mint két strandlabda, pedig még csak a hetedik hónapban járok. Istenem, meg fog engem még valaha kívánni a párom?” – panaszkodik egy kismama a levelében.

Hoppál Bori testtudatoktató

Nem éri meg?

– Szerencsére azért nem mindenkinek fordulnak meg ilyen gondolatok a fejében – mondja Hoppál Bori testtudatoktató. – Kétségtelen, hogy a várandósság és a szülés egy nő életében olyan gyökeres testi-lelki változásokkal jár, amelyeket olykor nehéz lehet feldolgozni. A nőből, feleségből anya válik, és mire vége lesz a szoptatásnak, gyakorlatilag újra kell gondolnia önmagát és a nőiségét. A legszembetűnőbb változás, amellyel a tükörbe pillantva nap mint nap szembesülünk, a testünk átalakulása. Sok kismama aggódik, hogy annyira meghízik, mint annak idején nagyanyáink, és soha az életben nem lesz többé jó alakja. Pedig ilyen gondolatok nélkül nagyobb az esély arra, hogy élete e kivételes időszakát harmonikusan élje meg. Nem érdemes a kilókon aggódni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kevésbé szorongó édesanyák a szoptatás után sokkal könnyebben megszabadulnak a feleslegüktől.
Azért persze nem árt, ha odafigyelünk magunkra. Nem a gömbölyűségek miatt, hanem a baba érdekében. A kisbabánk nem attól lesz erősebb és egészségesebb, hogy elmegyünk a havi szűrővizsgálatokra, hiszen ezzel még nem tettünk érte semmit! A sok gyümölcsből és zöldségből viszont, amit elfogyasztunk, sok fontos vitamin és éltető tápanyag jut hozzá. Tudom, a legnagyobb mumus a megrepedezett bőr. Sajnos, nincs az a krém, amely ezen segíthetne. A kötőszövet gyengesége ugyanis örökletes. De kérdem én: fontos, hogy ebben az időszakban is a „vágy titokzatos tárgyának” tekintsük magunkat? Vannak dolgok, amelyek fontosabbak az életben. Most például a gyermekünk. Képzeljük el, hogy a mérleg egyik serpenyőjében egy egészséges baba van, a másikban meg a mi tigrisbőrünk. Merje valaki azt mondani, hogy ez nem érte meg! Egyébként pedig vannak hatékony módszerek, amelyekkel fitten tarthatjuk magunkat. Gondolok itt a kismamatornára, jógára, a tajcsira vagy az aquanatal vízi tornára. Egyetlen szabály van: mindent kíméletesen kell csinálni!

„Ne tegyünk szemrehányást magunknak, ha ebben az időszakban egyáltalán nem kívánjuk a szexet. Az szinte kiszámíthatatlan, mennyi és milyen hormon szabadul fel ilyenkor a szervezetben, és miként hatnak ránk. Van, akinek hirtelen megugrik a libidója, de az is előfordul, hogy valakiből teljesen elillan a vágy.”

Csak kíméletesen!

A szexet is. Mert az sem tabu. Csak annyira misztifikáljuk a várandósságot, hogy a férfiak hozzánk se mernek nyúlni. Pedig ilyenkor sem vagyunk porcelánból, és a behatolás mellett akadnak más módozatok is, amelyekkel néhány örömteli órát szerezhetünk egymásnak. Ez jót tehet nekünk is és a babának is. Ilyenkor szó szerint boldogságban úszik, annyi endorfin (boldogsághormon) szabadul fel a szerelem által. Ez az állapot alkalmat nyújthat arra is, hogy néhány, eddig szokatlan pozitúrát felfedezzünk. Egy nagy pocak ugyebár megkövetel némi találékonyságot… Hangsúlyozom: semmi sem kötelező. Ne tegyünk

szemrehányást magunknak, ha ebben az időszakban egyáltalán nem kívánjuk a szexet. Az szinte kiszámíthatatlan, mennyi és milyen hormon szabadul fel ilyenkor a szervezetben, és miként hatnak ránk. Van, akinek hirtelen megugrik a libidója, de az is előfordul, hogy valakiből teljesen elillan a vágy. A kérdés az: hogyan adjuk ezt a kedvesünk tudtára? A férfiak olykor nehezen viselik, ha ideig-óráig nem állnak az érdeklődésünk középpontjában. Ilyenkor durcásak, mint a gyerekek. Nem lehet ezt zokon venni tőlük, hiszen nagy valószínűséggel annak idején senki sem világosította fel őket a női test és lélek titokzatos működéséről. Vagy hallottak már olyan apukáról (az Amerikai pite című film szégyenlős papáján kívül), aki egy óvatlan pillanatban ezzel támadt volna a fiára: „Drága kisfiam, jegyezd meg, lesz majd olyan időszak, amikor a feleséged nem vágyik házaséletre! Ilyenkor sok kedvességgel, türelemmel kell fordulni feléje, és kivárni a hajlandóságát. Gondolj mindig arra, milyen nagy testi és lelki erőfeszítést kívánnak tőle ezek a hónapok.” Ezt a kötéltáncot most, ha tetszik, ha nem, nekünk kell eljárni a párunkkal. Ez a szülés utáni időszakra ugyanígy érvényes.
A gyermekágy ideje szinte minden kultúrában hat hét. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a szervezetünk helyrerázódjon. Utána tulajdonképpen mindent szabad, csak nem biztos, hogy lesz hozzá energiánk. Egy dologra azonban nagyon figyeljünk! Nehogy a párunk úgy döntsön: házon kívül pótolja be az örömöket. Ekkor szoktak ugyanis elkezdődni a bajok. Ügyesen, sok-sok odafigyeléssel, kedvességgel és beszélgetéssel kell őt átsegíteni ezen a nehéz időszakon. Hiába született meg a kisbabánk, ha a szívünknek kedves másikat közben elveszítjük!

A sorozat további cikkei: Yoni, avagy az élet kapuja Ha körte, ha alma – gyönyörű! Szex korhatár nélkül Talpig sminkben a pékhez is?

Gátmetszést ne!

„Úgy érzem magam, mintha megerőszakoltak volna – mondta az egyik frissen szült anyuka a kórházban –, amikor a fiamat készültem világra hozni. Mit mondjak: megfagyott az ereimben a vér.”

– Sajnos, még ma is nagyon sok kismama éli meg így a szülést – fűzi hozzá a szakember. – Ennek részben az az oka, hogy még mindig nem tudjuk elhinni: a hüvelyünk képes pontosan akkorára kitágulni, hogy a baba feje kiférjen rajta. Pedig elég lenne arra gondolnunk, hogy egy férfi hímvesszője milyen kicsi nyugalmi állapotban, majd mekkorára tud duzzadni. Pontosan így működik a mi nemi szervünk is. A legnagyobb baj az, hogy az orvosok se hiszik el. Okkal, ok nélkül gátmetszéshez folyamodnak. Pedig az állatvilágban, a természeti népeknél és száz évvel ezelőtt még a nyugati világban is azt láthattuk, hogy a nők természetes úton, gátmetszés nélkül is életet tudnak adni az utódaiknak. Erre az orvosok persze azt válaszolják: jól van, kismama, de akkor lehet, hogy csúnyán be fog repedni. Ez tévedés. Annak az asszonynak, aki a saját ritmusában, az általa megválasztott legkényelmesebb – lehetőleg függőleges, de mindenképpen a gravitáció erejét hatni engedő – helyzetben hozza világra a gyermekét, a legritkább esetben sérül meg a gátja. Ha mégis, az csak egy kicsi, első-másodfokú repedés, nem pedig egy mesterséges, éles vágás, amely többnyire idegeket és izmokat metsz át. A hegek örök életünkre érzéketlenek vagy éppenséggel érzékenyek maradnak. Ez pedig tragédia egy nő számára, akinek pontosan ez a néhány négyzetcentiméter jelenti a gyönyörök forrását. Ma már szerencsére a szülésznők legtöbbje ismeri a gátvédelem technikáját. A vajúdás ideje alatt orbáncfűolajjal finoman masszírozzák a gátat, hogy az a kellő pillanatban ki tudjon nyúlni. (Ezt néha a párunk is megtehetné a várandósság ideje alatt.) Egyidejűleg pedig óvatosan ellentartanak a baba fejének. Ha ehhez még az anyuka is tudja kontrollálni a hüvelyizmait – ennek a rendszeresen végzett intimtorna a feltétele –, szinte elképzelhetetlen, hogy a gát durva sérülést szenvedjen.
Én annak idején még valamit kiolvastam szülőtársam szavaiból. Azt, hogy megalázó élményben lehetett része. Az orvosok, sajnos, még ma sincsenek mindig tudatában annak, hogy a szülés egy nő életének legbensőségesebb óráit jelenti. Ilyenkor a legérzékenyebb, a legsebezhetőbb, ha úgy tetszik, a legkiszolgáltatottabb. Ha a doktor úr óvatlanul belép a szülőszobába, és ellentmondást nem tűrően rászól a szülő nőre, mondjuk így: „Mókuskám, feküdjön csak fel sürgősen az ágyra!” (ugye milyen ismerős?), esetleg még durván meg is vizsgálja, elveszi a lehetőségét is annak, hogy ezek pillanatok a nő életének legboldogabb percei legyenek…
Bori meséli, hogy nemrégiben dúlaként részt vett egy gyönyörű szülésen. Könnyekig meghatódott attól, milyen tökéletesen kitalálta ezt a természet. Semmi nem kell hozzá az égegyadta világon, mondja, csak meghitt környezet, nyugalom, és ami a legfontosabb: önbizalom! Hogy tudjuk, ez a csoda csakis a mienk. Senkinek nincs joga elvenni tőlünk.

Kedves Olvasó! Remélem, egyetértünk abban, hogy ezt a sorozatot folytatni kell! Hiszen mindannyiunkat mélyen érintő problémákról van szó. Csak másképp, személyesebben, egyénre szabva. Ezért vállalkozó szellemű lányokat, asszonyokat keresünk, akik érintve érzik magukat néhány témában, és szívesen elbeszélgetnének velem és Hoppál Borival a Nők Lapja hasábjain. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek az interjúk nem csupán a megszólalók, hanem valamennyiünk számára tanulságosak lesznek. Erre az e-mail címre írjatok: Koronczay@freemail.hu