Emberállat – A szexista reklámok nyomában

Ha villamoson utazol, akkor pedig tíz perc alatt biztosan látsz vagy hat-nyolc félmeztelen nőt is – csak hogy feldobják a napod.

Képtelenség – gondoltam először a fenti kísérletet végezve. Hiszen bezárt szobában ülök, kikapcsolt tévé mellett. Aztán megakadt a tekintetem egy vásárlásból hazahozott papírzacskón – rajta márkanevek. Majd balra néztem, ahol magazinok feküdtek egymáson. Egy tévésorozatot, egy rúzst és egy autót akartak nekem eladni. Jobbra fordultam, és az ablakon át a szemembe villódzott a nagy neonfelirat a szomszéd toronyház tetejéről. Körbevettek, behálóztak, leigáztak. Vajon tudom-e ezt a töméntelen mennyiségű vizuális mellékterméket a helyén kezelni, vagy az agyamban lassan-lassan halmozódik, és mérgez, mint valami különösen hosszú nevű E-származék a mindennapi reggelimben?

Csajokkal minden eladható

De más játékot is játszhatunk. Azt ne számoljuk meg, hány hirdetést látunk egy nap az utcán, de azt úgy hozzávetőleg megfigyelhetjük, ezek körülbelül hány százaléka tol az arcunkba legalább egy meztelen mellet és/vagy feneket. Bár nagyobb az esély rá, hogy e testrészekkel bikinibe vagy fehérneműbe eufemizálva szembesülünk – igaz, a reklámozók többsége ekkor is ügyel rá, hogy a mellbimbó azért átüssön.

Vajon női testrészekkel bármit el lehet adni, vagy ez csak egy azok közül a beidegződések közül, amit senki nem mer megkérdőjelezni, mert azért mégiscsak az a biztos. Genitáliákkal nem lehet tévedni, a biztonság kedvéért szerepeltessünk efféléket, abból baj nem lehet. Vagy igen?

Az Önszabályozó Reklám Testület és a Magyar Reklámszövetség közös Etikai Bizottságának állásfoglalása: A bizottság egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a tárgyalt reklám a Magyar Reklámetikai Kódex 3. cikkely (5) bekezdését valamint az 5. cikkely (1) és (10) bekezdését sérti.  Indokolás: A reklámmal kapcsolatban a bizottsághoz számos fogyasztói panasz érkezett, amelyek tartalma közös, általában kifogásolják, hogy a reklám „a női testet tárgyként, eladó-megvehető húsként kezeli”, „az emberi testet az evésre szánt hússal” hozza összefüggésbe, sérti az általános jó ízlést, az emberi méltóságot, a nők és férfiak egyenlőségét, összekapcsolja a nőt és a „csirke”, „tyúk” állatot.  A bizottsághoz a reklámot készítő ügynökség és a reklámozó egyaránt eljuttatta álláspontját. Álláspontjuk szerint a reklámjuk elfogadható, annak nem volt célja a megbotránkoztatás, csak az emberek érdeklődésének felkeltése, közvetlen környezetükben a reklámmal kapcsolatban felháborodást, panaszt nem észleltek, mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne sértsenek meg senkit. A képen a hölgy bugyit visel, illetve női mell nem jelenik meg. A bizottság álláspontja szerint ízléstelen és az emberi méltóságot is sérti a reklám üzenete, amely egyértelműen azonosítja az evésre szánt húst az emberi testtel. Az élelmiszertermék reklámja az élelmiszert mint árut a képen keresztül összefüggésbe hozza a megjelenített személlyel mint áruval. Ez az összekapcsolás sérti az emberi méltóságot. Az emberi testnek, illetve annak részeinek áruként megjelenítése semmilyen formában nem elfogadható. Adott esetben ezt az összefüggést sem a reklám képi világa, sem szövege semmilyen módon nem oldja, nincs benne olyan humoros, vicces, könnyed elem, amely a jelentést árnyalná, esetleg elfogadhatóvá tenné.

A „Bomba csirke”-sztori

 

A Magyar Reklám Szövetség és az Önszabályozó Reklám Testület közös reklámetikai állásfoglalásban ítélte el a Zalabaromfi cég „Bomba csirke” című óriásplakátját. Azok kedvéért, akik lemaradtak az egy tisztességes orrba vágással egyenértékű hatású műről, röviden összefoglalnánk alapelemeit. Az képen – micsoda meglepetés – egy nő látható, aki nekünk háttal foglal helyet egy sörösrekeszen. Testét akkurátus szaggatott vonalak szabdalják – miként a hentes számára készített szabásminta a néhai disznó, marha, tyúk korpuszát. A megfelelő helyeken megfelelő feliratok jelölik az egyes szegmenseket, úgymint: szárny, hát, far, comb.

Mit mondjunk, nem sok kávé fogyhatott a kreatívértekezleten, a lányok-fiúk nemigen erőltették meg magukat. Ami akár eshet jól is a világ intelligens felének: a reklám rossz és olcsó, de legalább buta. Tyúkeszű, na. Vagyis nem tahóságból kenték oda ezt a mérhetetlenül tahó gondolatkísérletet, csupán a legjóindulatúbb, színtiszta naivitásból. 


A csirkereklám is vicces, szinte látom, ahogyan a reklámfelelős magyarázza a mindenkori reklámszövetségek és -testületek fő-fő illetékesének: Far-hát. Ééérti, far-hát! Tudja, nő, csirke. Csirke, nő. Na? Leesett már?

És íme, máris itt a hivatkozási alap. A humor. Merthogy az illetékes panasztestületek legtöbbször erre mutogatva verik vissza a gaz feministák támadásait. Merthogy lehet, hogy az egyszeri reklámozó egyszerű, mint a vakablak, a nőiöntudat-mániásoknak viszont nincs humorérzékük. Nem nevették halálra magukat például az Axe Body Sutra-gegjén sem, ahol a fotón szereplő nő vélhetően orálisan kielégít egy férfit, csak mert az nyíl alakban befújta magát az említett dezodorral. A szlogen így hangzik: „Vezesd rá őket!” Ugyanennek a sorozatnak más részeiből kiderült az is, hogy a nők gyakorlatilag bárhol, bármikor kaphatók egy gyors numerára, elég, ha az említett illattal manipuláljuk őket.

 

 

Viccezünk, viccezünk?

Mi, lányok halálra röhögtük magunkat azon is, amikor az egyik gyorsétteremlánc (képén egy háttal padon ülő fiú a párja háta mögött másik nő kezét fogja) azzal akart hamburgert eladni, hogy azt sugalmazta, az az igazi férfi, aki csalja a barátnőjét.
El kell ismernünk persze, hogy a reklám a természeténél fogva leegyszerűsítő műfaj, érthető módon nem operálhat mesterien elegáns asszociációkkal, ehelyett gyorsan értelmezhető sztereotípiákat alkalmaz. Nemcsak nőábrázolása – finoman szólva – kevéssé árnyalt, de ugyanezen a módon kezel az égvilágon minden mást az apafigurától az orvoson át a gyerekekig, az irodamunkától az ingvasaláson át a kertvárosi életformáig.
Kérdéses még az is, vajon a rossz hír hozója okolható-e a rossz hírért, vagyis a gyártók, forgalmazók és PR-ügynökségek generálói-e a fejünkben élő előítéletes gondolkodásmódnak, vagy csupán leképezik azt. Továbbá számon kérhető-e a népnevelés és szemléletformálás azokon, akiknek sosem volt más céljuk – nem is állítottak egyebet –, mint szemérmetlenül nagy profitra szert tenni. Esetleg megköszönhetnénk nekik, hogy ilyen plasztikusan szembesítenek a kis magyar kultúrpocsolyával.








Lányok, bojkottáljunk!

A csirkés, a dezodoros és a hamburgeres persze csak néhány azon reklámok köréből, melyek legalább egyetlen nőt sértettek a közelmúltban. Ennyi panaszos levél szükséges ugyanis ahhoz, hogy a Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottsága foglalkozzon az adott hirdetéssel. Az érdekes az, hogy ezt az egyfősre állított mércét hagyományosan nem is igen haladjuk meg, hiszen szegény bomba csirkét (akit nem hivatalos információk szerint a fotós barátnője alakított) kárhoztató fújolók sem voltak többen hatnál, pedig az a reklám aztán méltán volt alkalmas arra, hogy kiverje a biztosítékot. Nyugat- és pláne Észak-Európában egy ugyanilyen próbálkozás ezres nagyságrendben generálná a proteszt faxokat – nem beszélve a kontrázók legjobb fegyveréről, a bojkottról. Vagyis egy önérzetes országban egy ilyen után nem lehetne többet egy deka szárnyasmájkrémet sem eladni.

Történt erre kísérlet hazánkban is egészen más ügyből kifolyólag, amikor egy joghurtcsalád termékeire mondtak nemet tömegével a magyarok. Az a nemvásárlás akkor érezhető kiesést okozott a gyártó mérlegében. A felháborodott fogyasztónak sok egyéb eszköze nincs is, hiszen itt is a bevétel az úr, vagyis hisztizhet bárki bármennyit, akkor is az a lényeg, hogy a legtöbb fogyasztót a leghatékonyabban érjék el. Márpedig a legrövidebb út még mindig a szex. Vagyis a férfielsőbbségnek kényelmes társadalom értelmezése szerint a nő, pontosabban a meztelen nő. Nincs is ezen semmi kifogásolnivaló. Már feltéve, ha az illető forgalmazó meztelen nőket árul. Ez az egyetlen termék ugyanis, ami nem reklámozható másként. Sör, építési telek, személyi számítógép vagy golyóscsapágy előnyös tulajdonságainak érzékeltetésére azonban több civilszervezet meglátása szerint nem egy dekoltázs felvonultatása az egyetlen választható eszköz.

Habár, mint tudjuk, a – khm – médiaszemélyiség Molnár Anikót is az élet kényszeríti arra, hogy nagyobb szilikonimplantátumot ültettessen a mellye bőre alá. Csak hogy ne legyen tyúkmelle neki. Ééértik!