A legtöbb családban van egy kakukkfióka, aki kövérebb a többieknél. A tengerentúli gyermekgyógyászok mindezt túlsúlyos testvér szindrómaként emlegetik, és számos stratégiát kínálnak a szülőknek arra, hogyan kezeljék a helyzetet.
Az okok
A jelenségnek többféle gyökere is lehet. Sok gyereket például túletetnek csecsemőként, pedig ha a kisbaba kétéves kora előtt túlságosan nagy energiatartalmú táplálékot kap, már két hét alatt kifejlődhetnek nála azok a pluszzsírsejtek, amelyek egész életében megmaradnak.
Egyes gyógyszerek, orvosi beavatkozások miatt is felszedhet a gyerek néhány kilót, ilyenek lehetnek például egyes asztma vagy cukorbetegség elleni szerek, valamint a mandulaműtét. Idősebb korban bizonyos traumák (pl. a szülők válása) is okozhat olyan lelki törést, amelyek elől a gyerek az evésbe menekül.
Az okok lehetnek hormonálisak, biológiaiak és érzelmiek, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen a genetikai adottságok játszanak szerepet abban, hogy az egyik gyerek súlyosabb lesz a másiknál.
A túlsúlyos gyerekek önbizalmával aprócska korban még nincs semmi probléma, ám az iskolában már szembesülniük kell a csúfolódókkal. Tizenéves korukra igen gyakran kialakul az alacsony önértékelés érzelmi alapú nassolás további súlygyarapodás körforgása.
Mit tehet a szülő?
A szakértők nem javasolják a gyerekek szigorú diétára fogását. A fogyókúra megterheli a fejlődő szervezetet, ráadásul nagy a valószínűsége annak is, hogy a gyerek idővel visszaszedi a leadott kilókat. Sokkal jobb megoldás, ha változtatunk a család étkezési és mozgási szokásain anélkül, hogy éreztetnénk csemeténkkel, hogy mindez miatta van.
Fontos, hogy a gyerek megkapja a szüleitől a megfelelő pszichológiai támogatást is: biztosítani kell róla, hogy nem azért teltebb, mint a többiek, mert lusta vagy torkos, és minden esetben le kell szerelni a testvérek rosszízű megjegyzéseit is. Magyarázzuk el nekik, hogy az egyes emberek teste különféleképpen működik, és többféle testalkatú, aktivitású ember létezik. Érdemes kiemelni a hízékony gyerek jó tulajdonságait, és biztosítani arról, hogy alkatától függetlenül is szeretjük.
A személyiség szerepe
Ha mi is gyerekként szoktunk rá az érzelmi nassolásra, felnőttkorban sem késő feltenni a kérdést: mi váltotta ki belőlünk annak idején ezeket az evési szokásokat, és vajon fennállnak-e még azok a körülmények? Ha például az édesanyánk túlságosan kritikus volt, vagy a családon belüli feszültség viselt meg minket, érdemes tudatosítani magunkban, hogy felnőttként már nincs szükségünk a szüleink jóváhagyására, és arra, hogy mások feszültsége miatt szenvedjünk. Ha ezeket a dolgokat tisztázzuk magunkban, könnyebben megy a fogyás.
Hogyan segíthet?
|