Flörtológia

I. lecke: Mi a flört?

A flört, heteróban előadva, tárgyalás férfi és nő között arról, akarnak-e intim kapcsolatba kerülni egymással. Ez így persze olyan semmitmondó, mint az, hogy e-egyenlő-em-cé-négyzet. Kifejtve azt mondhatjuk, a flört az emberi kultúra alapja, ugyanis mindaz a sok tudás és képesség, amelyet a fejünkben lévő kocsonyával kifejlesztettünk, valójában mind a sikeres szaporodásra irányul. Siker, hírnév, gazdagság mind csak az utat egyengeti a másik nem felé. De a flört nem azonos az udvarlással. Az udvarlás kulturálisan szabályozott út az ágyig. Üldögélj a konyhában leendő anyósoddal, iddogáld fakírként leendő apósod ecettel vetekedő borát stb. A flört az más, ez egy genetikailag kódolt viselkedés- és jelrendszer, amely egyetemes, a világ minden népénél megfigyelhető, nem kell tanulni, de azért el lehet felejteni. A flört lényege, hogy a férfi imponál, a nő meg választ. A galambok turbékolnak és kerengenek, a táncoslégy selyemlufival sertepertél, a zsiráfok szoros követést alkalmaznak. Az emberi fajnál nagyobb a változatosság, van, ahol imponálni annyit tesz, mint szétverni az ivót, máshol a Nobel-díj jön be. De a kegyetlen igazság az, hogy mindez a nő egy bátorító, a megszokottnál 0,2 másodperccel hosszabb pillantásáért folyik. Napóleon mondta egyszer bizalmasan szárnysegédjének: ne gondolja, barátom, hogy a rangért vagy a hatalomért lövetem szét az ülepemet. Nem, nem, hanem, hogy bármelyik nőt megkaphassam. Lám, micsoda felhajtás, és Napóleonnak mégis magva szakadt. Ez volt az igazi vereség, Waterloo csak hab a tortán.

II. lecke: Hogyan kezdjük a flörtöt?

Mondhatnám, jön az magától, és akkor itt véget is érne a cikk. De az igazság az, hogy a flörtviselkedést – hiába velünk születik – aktiválni kell. A flört egy folyamat, amelyben a nő úgy játszik a férfival, mint macska az egérrel. Közel csábítja, hogy szemügyre vehesse, majd átnéz rajta, hogy leckéztesse rámenősségéért, majd megint közel csalogatja eloldalgó áldozatát, hogy aztán színlelt közönyével kitartását tegye próbára.

Figyelem…csendet… csapó… jelenet indul… Nő emelt fővel, behúzott pocival, kidüllesztett mellekkel, ringó járással átlejt a férfiak masszává személytelenedett tömegén. A hatásos antré csatakürtként mozgósítja az érdekelteket. A nő hadállását felvéve mondjuk egy presszóasztal fedezékében rövid – nagyon rövid! – felderítő pillantásokat küld szét. Senki ne gondolja magát még véletlenül se érdekesnek! A nő fejéből finom hallásúak ilyenkor rövid kattogást hallhatnak, folyik a kiértékelés. A kiprintelt eredmény alapján a nő sokféle harcmodort választhat. Tekintete, mint a mesterlövészek lézerpontja, férfiról férfira vándorolhat, a célszemélyhez vissza-visszatérve megpihen rajta, majd el is kapja tekintetét. A flört veszélyes fegyver, és a nő általában nem felajánlkozni akar, hanem provokálni. „Küzdj meg értem!” A szemezés per definitionem a gyakori és nyilvánvaló tekintetváltás. Ilyenkor jó jel, ha a nő szeme csillog, pupillája tág, s ha még szemöldökét is felhúzza, az komoly érdeklődést jelez. Ha a férfi beindul, és érti a flörtnyelvet, valami ürüggyel közelebb araszol, bizonyos közegben le is üthet valakit; a lényeg, hogy megmutassa, érdemes a nő figyelmére. A második fokozat a mosoly, amely akkor őszinte, ha spontán, gyors, és a szem körüli izmok is dolgoznak. Van persze szende őzike meg kacér mosoly is, ez harcmodor kérdése. Ha DiCaprio lépne be az Ibolya presszóba, én az előbbit ajánlanám. Ha a nő a férfira nevet, és közben a nyakát feltárva fejét hátraveti, a férfi jöhet a „meghívhatom egy italra?” dumával. Persze nem árt az óvatosság: ha a nő történetesen a főnökünk, és mi éppen az éves jelentésünket adjuk át, ez a nevetés kicsit mást jelent. Az is dögös, ha a nő a férfira nézve félredönti kissé a fejét, s ha a hatást négyzetre akarja emelni, finoman érintse még meg a nyakát vagy a haját. A haj igazgatása amúgy is remek fegyver, az ún. tollászkodó viselkedések közé soroljuk. A szoknya indokolatlan húzogatása, a test domborulatainak végigsimítása szimbolikus vetkőzés, a szemüveg levétele fegyverletétel. Ősi, nagyon kihívó eljárás a száj rúzsozása, miközben a nő a férfira néz. Visszafogottabb, de azért még nem az angol királyi udvarba való a száj körbenyalintása tekintetváltás közben.

III. lecke: A vad puskavégre kerül

Ha a férfi már érintésközelben van (de jobb, ha nem a barátnőnk férje), minden flörtjelzésnek számít, ami bizalmasabbnak definiálja a kapcsolatot, mint ami. Beszéd közben a másik kezének, karjának „véletlen” érintése, tejszínhab pöttyintése az orrára, vagy netán butuska fülbe suttogás villanyáramként fut végig a férfi testén. A lábak keresztbe rakosgatása, a keresztezés váltogatása, a saját test cirógatása mind-mind incselkedően hívja fel a figyelmet arra, ami – most még – nem látszik. Egymás mellett üléskor milliméterek ide vagy oda fényéveket számítanak, s ha a nő a férfi felé hajol vagy véletlenül kicsit nekidől, a férfi elérheti forrpontját.

A flört befektetés, gyakran nem más, mint a piacképesség folyamatos felmérése, egyfajta önérzettréning. Így a döntés, ha további találkozás valószínűsíthető, nem sürgős. A nő búcsúflörtjei közé tartozik a segítségkérés, mondjuk taxihívás, kabátfelsegítés, tolakodó cowboyok lelövése és hasonló lovagias cselekedetek. A szándéknyilatkozaton a pecsét az, ha a nő egy pillanatra megáll, és nyomatékosan visszanéz. Ha a férfi nem követi a tekintetével, hanem italába vagy – menedzserek foglalkozási ártalmaként – laptopjába mélyed, elveszett.

IV. lecke: Flörtanalfabetizmus

Két fajtáját ismerjük. A női analfabetizmus legbiztosabb jele a magány. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kapcsolatra (értsd szexre) nyitott nők, mint a NASA rádióállomása, folyamatosan flörtjelzéseket bocsátanak ki a világűrbe: „párkapcsolat jeligére civilizált világ jelentkezését várom”. Ám lehet a nő bármily vonzó, flörtjelzés nélkül gyakorlatilag láthatatlan. A flörtképesség nőknél is, férfiaknál is szoros kapcsolatban van az önértékeléssel. A flört az ágyig bizonytalanságban tart, hogy bármikor visszavonulót lehessen fújni, és az alacsony önértékelés nem bírja a bizonytalanságot. A férfiak ilyenkor vagy Woody Allen-esen megkérdezik, hogy „tessék mondani, ez most flört?”, vagy a mellettük ülőhöz fordulnak, hogy „az a nő akar magától valamit”. A nők pedig megalázónak és nevetségesnek érzik, hogy hiábavalóan lődözik a flörtjelzéseiket. Pedig hát a sörétet is azért találták fel, mert rájöttek, hogy minden golyó nem találhat.

A férfianalfabetizmus változatos formákat ölthet. A gátlásos balekok még a szájon csókolást is hajlamosak mesterséges légzésnek értelmezni. De kezelhetetlenebbek azok, akik – mint általában a férfiak – érzéketlenek a metajelzésekre. Ez gond a kezdeményezésnél és gond a lerázásnál. Törik a flörtnyelvet, ezért a barátságos gesztusokat is szexuális felszólításnak veszik, másrészt nyomulnak akkor is, amikor a nő tüntetőleg nem néz rájuk, mással beszél, unatkozó arcot vág, idegesen piszkál valamit az asztalon, vagy ásít.

Sok férfi rögeszméje, hogy neki kell kezdeményeznie. Az ilyen palik órákat töltenek a „jó dumák” kidolgozásával. A vizsgálatok szerint azonban a nő érdeklődését 55%-ban a megjelenés és a viselkedés, 38%-ban a beszédstílus és csak 7%-ban a szöveg értelme kelti fel. Ebben a 7%-ban az elméleti fizikusok egymásra találása is benne foglaltatik.

S végül, mert időm lejárt: a flört nem alkalmilag bevetett eljárás, hanem maga a női létezés.