A csecsemők a testükhöz képet nagyon rövid lábbal születnek, s csak amikor a kamaszlány eléri a pubertáskort, és a hormonjai nővé érlelik, kezd a lába hirtelen megnyúlni. A lábhosszúság tehát szavak nélkül is jelzi a férfinak, hogy a kislány szexuálisan kezd beérni, s már alkalmas a gyerekszülésre. Ezért társítják a hosszú lábat az idők kezdete óta a szexualitással.
A legtöbb nő öntudatlanul is megérti az extra hosszú láb üzenetét, és már tinédzserként elsajátítja a hatásmechanizmust. A lányok gyakran még hidegben is magas sarkúban és rövid szoknyában járnak, csak hogy hosszabbnak tűnjék a lábuk. A miniszoknya a hatvanas évek szexuális szabadosságának emblematikus ruhadarabjává vált: a nő a szoknyája hosszával szexuális elérhetőségére is utalni kezdett. A mini egyben a szabadságot is jelzi, hiszen ebben legkevésbé korlátozott a nő mozgásszabadsága. A rövid szoknyában kétségkívül könnyebb kilépni a külvilágba, mint egy krinolinban. A mini rejtett üzenete tehát a hatvanas években valójában az volt: „Mi, nők mozgásban vagyunk.”
 |
| Sharon Stone combjaihoz kötődik a világ leghíresebb lábkeresztezése |
„Spanyolország királynőjének nincsenek lábai”
A hivatali „dress code” a mai napig nem tűri a rövid szoknyát, ezzel jelezve, hogy munkahelyén a nőnek nem szexuális minőségében, hanem profi munkaerőként kell jelen lennie. A magas státusz nem fér össze a térd fölötti szoknyahosszal. Az angol királynőt sosem fogjuk rövid kosztümben látni. „Spanyolország királynőjének nincsenek lábai” – utasította vissza például a spanyol követ azt a nászajándékba kapott selyemharisnyát, amelyet a tizenöt éves Mariana hercegnő kapott volna egy udvariatlan meghívottól, amikor hozzáment IV. Fülöp spanyol királyhoz. Egy királynő lába a 17. században ugyanis egyáltalán nem látszhatott, ezért nem volt értelmes ajándék harisnyát küldeni neki.
Az illemtankönyvek a mai napig azt tanítják, hogy az elegáns nő ülőhelyzetben semmilyen körülmények között nem nyitja szét a lábait. A lábak keresztezése a szétnyitás ellentéte, ezért a szemérmességet, a tartózkodást, a szexuális bezárkózást jelképezi, s érdekes módon, éppen ezért válik a férfiak fantáziáját beindító gesztussá. A combkeresztezés egyben a szuperfemininitás szimbóluma, egyes kultúrákban meg is kérdőjelezik annak a férfinak a férfiasságát, aki ültében a combjait keresztezi. Az egymás mellé zárt lábak egyszerre jeleznek formalitást, előkelőséget és kimértséget is. A „rendes” lányok két térde mind álláskor, mind ülőhelyzetben szorosan érintkezik egymással, így sugallva a semlegességet. A lábak keresztezése egészen a 19. századig tiltva volt az előkelő hölgyek számára, s a konzervatív illemtankönyvek ma is helytelenítik. A keresztbe tett láb rövid szoknyával párosítva mindenképpen odavonzhatja a szemtelen tekinteteket. Munkaszituációban semmiképpen sem ajánlott keresztbe tett lábbal ülni, mert ez a lábtartás informalitást utal, és azt jelzi, a nő túlságosan oldott és lezser.
Kirakatláb és szőrtüsző
 |
| És egy másik klasszikus: Marylin Monroe szoknyáját felkapja a metró menetszele |
Kutatások bizonyítják, hogy egy nő szoknyájának hossza és cipősarkának magassága menstruációs ciklusával együtt is változik. Peteérés idején öntudatlanul is többet mutató ruhát és magasabb sarkú cipőt veszünk fel. A Miss World versenyek döntőseinek az átlagnál hosszabb a lábuk, a Barbie-babáké mesterségesen nyújtott, a harisnyagyártók pedig növelhetik eladásaikat, ha termékeiket a kirakatbábuk olyan hosszú lábán mutatják be, amilyennel a természet élő embert nem ajándékoz meg. A tizenéves lányok mamái gyakran panaszkodnak, hogy a lányuk túl rövid szoknyát hord, pedig ezt a benyomást sokszor csak a lányok aránytalanul hosszú lába kelti.
A férfi mindent vonzónak talál a női lábban, ami megkülönbözteti a sajátjától, a hasonlóságoktól pedig, például a túlságosan kisportolt, futballista vádlitól vagy a szőrös női lábtól azonnal lelohad a férfiúi lelkesedés. A szexuális fétistárgyak között a harisnya, a harisnyakötő és a női cipő kiemelt helyet tölt be, mert mindegyik a férfilábtól való eltérést hangsúlyozza. A női test minden része iránt érdeklődő férfiak között is megfigyelhető egyfajta megmagyarázhatatlan pozitív elfogultság a női lábakkal szemben.
Hamupipőke lábacskái
A hosszúság mellett a kicsi is erény… csak nem egész ott. A páratlanul kicsi talp az előkelőség és a szépség jele. A Hamupipőke az egyik legismertebb és legkedveltebb tündérmese a világon. Az értékes anyagból készült papucs motívuma arra utal, a történet Keleten született. Maga a történet igen régi: amikor Kínában a 9. század folyamán először vetették papírra, már hosszú előélete volt. Ha jobban belegondolunk, az alapsztori meglehetősen véres: egy királyfi feleséget keres, s hogy a nőiesség iránti igénye teljesüljön, elhatározza, hogy jövendőbelijének nagyon kis lábakkal kell rendelkeznie. Pici szőrmecipellőt készíttet (a francia nyelvben torzult a prém jelentésű ‘vair’ üveggé, vagyis ‘verre’-ré), hogy próbára tegye a menyasszonyjelölteket. Két nővér nagyon akarja, hogy őket válassszák, s mikor nem fér a cipőbe a lábuk, az anyjuk azt javasolja, vágják le a nagyujjukat, mert ha férjhez mentek, úgysem kell többé járniuk. Kínában – ahol a lábelkötés hagyománya kialakult – a férjek sem látták soha aranylótusz lábú feleségüket lábbeli nélkül, mert még alvás közben sem volt fedetlen a nők lába. A mesében azonban a királyfi, miközben ellovagol a lánnyal, észreveszi, hogy a cipőből folyó vér megfesti a harisnyát. Visszaviszi az idősebb nővért az anyjának, aki felkínálja neki másik gyerekét.
 |
| A hivatali “dress code” nem tűri a rövid szoknyát, – a munkahelyén a nőnek nem szexuális minőségében kel jelen lennie |
Mielőtt elragadna minket a hév, és válogatott szitkokat szórnánk a barbár Kínára, ahol a szadista lábelkötés hagyománya kialakult, jegyezzük meg halkan, hogy Nyugat és Kelet között nem olyan nagy a különbség. A stiletto, azaz a tűsarkú cipő ugyanis hajszálra ugyanazt a célt szolgálja itt, amit a lábelkötés ott. Alapvetően mindkettő azért született, hogy a nőt szabad mozgásában korlátozza. És most kérem, mindenki gondolja végig önállóan, számára mit jelent az a hír, miszerint hazánkban és több civilizált országban futóversenyt rendeznek tűsarkú cipős lányoknak…
Visszatérve Hamupipőkéhez. A lány teljesen kétségbeesik, amikor elveszti fél pár cipőjét. Ez sem véletlen, hiszen a cipőbe bújtatott női láb a szemérmesség és a szexuális vonzerő veszélyes elegye. A cipőipar három módon igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a nők lábfeje optikailag kisebb legyen. Az egyik a túl szoros cipő, a másik az elöl túlságosan szűkülő, a harmadik a tűsarok. Az első összenyomja a lábfejet, a második formálja, a harmadik a sarok megemelésével rövidebbnek láttatja. A láb ettől szexuálisan vonzóbbá válik a férfi számára, és egyben azt is eredményezi, hogy a lábfejsebészet betegei között nyolcvan százalék a nők aránya.
Az optimista szoknyaméret
A nyugati történelemben korszakonként változik, mennyit láthat a férfiszem a nők lábából. A 19. században a női lábak hosszú időre teljesen eltűntek, s már az is botrányt keltett, ha egy boka elővillant. Sokáig magát a „láb” szót sem volt szabad előkelő körökben kiejteni, helyette végtagoknak nevezték őket. Csak az első világháború után szűnt meg a női láb tabutémának lenni, amikor a húszas évek lázadó női mutogatni kezdték lábikráikat, sőt, térdeiket is. A selyembe öltözött láb és a félmeztelen comb ebben az időben még a provokáció csúcsának számított. Érdekes azonban azt is megfigyelni, hogy a szoknyahossz együtt változik a gazdasági helyzettel: fellendülés idején rövidül, hanyatlás idején visszatér a hosszú szoknya. Mintha a fiatal lányok a társadalmi hangulat hatására, optimizmusuk és önbizalmuk mértékét fejeznék ki szoknyájuk hosszával.
 Még több az e heti Nők Lapjából: • Fürdőruhák a plázsra » |
