De néha megbotlunk, sietünk, vagy éppen lomhán vonszoljuk magunkat, és máris beköszönt a káosz. Miközben kapkodva próbálunk visszazökkenni, hibát hibára halmozunk. De nem csak a táncra, mindenre igaz: amíg nem találunk rá a saját ritmusunkra, valami mindig hiányozni fog.
Listákból állnak össze a napjaink. Ezekhez a listákhoz igyekszünk alkalmazkodni – a listáink pedig a családunkhoz és a munkahelyünkhöz. Azt gondolhatnánk, hogy előnyünkre szolgál a 21. század szabadsága, hiszen nemcsak hosszabb életnek nézhetünk elébe, mint dédanyáink, de előírt női modelleket sem kell követnünk. Senki sem nevez minket vénlánynak, ha 30 évesen még nem vagyunk férjnél, és azzal sem okozunk döbbenetet, ha 40 évesen újra beülünk az iskolapadba. De miközben mindannyiunk számára magától értetődő, hogy a dolgok változnak, úgy tűnik, valahol út közben mégis elvesztettük a ritmust, a változás dinamikáját.
AkarjunK nők lenni!
„A nők mindig sokat dolgoztak, hiszen ők fogták össze a családi infrastruktúrát – mondja Orosz Katalin klinikai szakpszichológus. – Viszont korábban jobban alkalmazkodtak a természet adta ciklikussághoz, s ennek köszönhetően elfogadóbbak voltak az új élethelyzetekkel szemben. Például természetesebben kezelték a terhességet vagy a gyermekágyi időszakot, amelyet korunkban sokan monotonnak találnak, s nem csodaként tekintenek az új életre, hanem megoldandó feladatként. Ebben is észrevehető, hogy a mai lányok gyakran férfiként próbálnak helytállni. A dekoratív külső sokszor csak a felszín, s nem kerülnek közelebb ahhoz, hogy kik ők valójában, és mi a dolguk a közösségekben.”
Szakértőnk szerint ugyanis belső fejlődésünk fontos állomása, hogy tudatosítsuk magunkban a maszkulin energiák megnyilvánulásait, hiszen csak így tudjuk harmonizálni női erőinkkel. Ha férfiként próbáljuk megoldani életünk bizonyos helyzeteit, előbb-utóbb rádöbbenünk, hogy „kiestünk” a szerepünkből. Emiatt szorongani kezdünk, miközben nőként legfontosabb feladatunk az otthon melegének megteremtése volna. Gyakran egy látszatvilágot építünk magunk köré, amelyben felvett magatartásformák szerint élünk, miközben természetes női energiánk szép lassan megfogyatkozik. Pedig ebben rejlik az igazi erőnk. Ettől érezzük magunkat jól a bőrünkben. Ebben az állapotban már a puszta jelenlétünkkel érzelmeket váltunk ki másokból, egyedinek, érdekesnek tartanak minket, körülleng bennünket egyfajta titokzatosság, megnő a szexuális vonzerőnk, és nem adjuk magunkat könnyen. Vagyis mindannak a birtokába kerülünk, ami szárnyakat adhat egy férfinak.
Mindent a maga idejében
A természet szüntelen körforgásban – tavaszi megújulásban, nyári fényben, őszi érettségben, téli álomban – éli ritmusát. A tavasz a virágzás és az ígéret ideje.
Kiváló időszak a tervek szövésére, a testi-lelki megtisztulásra, például a böjtre. A nyár a bőséghez, a nap teljes sugárzásához kötődik. Aktív, termő időszak, amely életenergiával, napsütéssel tölt fel minket. Ilyenkor testi dolgaink kerülnek előtérbe, és ki kell pihennünk fizikai fáradalmainkat. Az ősz a betakarításé, amikor számot vetünk önmagunkkal, és szétválasztjuk a gyomot az értékestől. Ilyenkor nem vész el semmi, csak átalakul. Az ősz tehát a lelki lomtalanítás, a rendrakás ideje is. A télben a külső életenergia belsővé válik, bennünk áramlik tovább. Ilyentájt a szellemi energiákat használjuk, hiszen ez a lelki befelé fordulás időszaka. A külső szem helyett ilyenkor a belső szemünk nyílik fel.
„Ehhez az éves ritmushoz a régi időkben sokkal jobban alkalmazkodtak a nők – mondja pszichológus szakértőnk. – Ezeket a változásokat ma is évről évre megéljük, csak nem mindegy, hogyan. Ha kényszerként tekintünk rá, enerváltak, rosszkedvűek leszünk, ám ha igyekszünk követni a ritmusát, több energiánk marad mindarra, ami számunkra örömet szerez.”
Bővebben a témáról a Nők Lapja Évszakok nyári számában olvashatsz!
