Tanulj érinteni!

Június 21-én volt a második magyarországi Biodanza-workshop. Egy nappal később, egy kellemes kapucsínó és limonádé társaságában sok minden szóba került: a Biodanza-csapat törzshelyének számító Liszt Ferenc téri étteremben beszélgettem a magyarországi foglalkozások oktatóival, Manju és Rita okleveles Biodanza-oktatókkal.

S. A.: – Hol, mikor és hogyan találkoztatok először a Biodanzával?

Manju

Manju: – Sok évvel ezelőtt a korábbi férjemmel részt vettünk egy Transz-konferencián Marrákesben. Egy workshopot vezettünk, és ott találkoztam Rolando Toróval, aki Biodanza-workshopot tartott a konferencián. Mivel ezzel egy időben egy bécsi intézetnek (Human Development Institut) szerveztem különböző workshopokat, meghívtam Rolando Torót, hogy tartsa meg ott első bécsi Biodanza-kurzusát.

S. A.: – És ettől kezdve teljesen elválaszthatatlan az életed a Biodanzától?

Manju: – Ha jól emlékszem, a konferencia 1991 novemberében volt, a bécsi workshop pedig 1993 februárjában. Majd 1993 májusában elkezdtem a Biodanza-oktató-képzést Rolando olaszországi iskolájában, ahova minden hónapban visszamentem, hogy részt vegyek az órákon. Tehát igen, tulajdonképpen az első találkozáskor szerelembe estem a Biodanzával, és ez azóta is tart.

S. A.: – Rita, ha jól tudom, te Manju közvetítésével találkoztál a Biodanzával…

Rita: – Igen, én Burglandban találkoztam először a Biodanzával, ahol egy kulturális képzési intézetet vezetek. Egy koncerten Manju odajött hozzám, és megkérdezte, hogy tudnék-e ennél az intézetnél egy Biodanza-workshopot szervezni. Azt válaszoltam neki, hogy igen, ez érdekesen hangzik, küldd el nekem a tudnivalókat és információkat a Biodanzáról, és akkor majd meglátjuk. Így Manju elküldte nekem mindezeket, és mivel továbbra is izgalmasan hangzott, felvettem a programok közé, és belevágtam az első burglandi Biodanza-workshop szervezésébe. Én is jelentkeztem, mivel nagyon kíváncsi voltam, aztán egy évvel később – 2002-ben – Bécsben elkezdtem a Biodanza-oktató-képzést Manju Biodanza-iskolájában.

S. A.: – Ezek szerint, Manju, te 2002-ben már Biodanza-iskolát vezettél Bécsben?

Manju: – Már sokkal hamarabb. Az iskola 1994-ben indult az első résztvevőkkel. Olaszországban végeztem el a kurzust, és félidőben, amikor a tanulmányaim felével már készen voltam, megnyitottam a bécsi iskolát. Természetesen ekkor még nem én tanítottam, hanem Olaszországból hívtam tanárokat és Rolando Torót, a Biodanza alkotóját, tehát tulajdonképpen ők képezték az iskola első hallgatóit.

S. A.: – És mit adott neked személy szerint a Biodanza, amit olyan csodálatosnak találtál, és arra motivált, hogy ezt megtanuld és másoknak tanítsd?

Manju: – Mielőtt a Biodanzával találkoztam volna, már sokféle személyiségfejlesztő technikával megismerkedtem, mint például transztechnikák, szúfitechnikák, buddhista meditáció, pszichoterápiás technikák, mint például családfelállítás, NLP stb. Tanultam is ezeket, de egyik sem volt igazán jó, egyikkel sem éreztem úgy, hogy az volna az én módszerem. Aztán amikor találkoztam a Biodanzával, azonnal megéreztem, hogy ez az, ami hozzám illik, amivel dolgozni akarok. Nagyon szeretek táncolni, és mélyen megérintett, ahogy a Biodanza a fizikai kontaktusokkal dolgozott. Csodálatos volt, és eddig egyetlen más olyan terápiás technikával sem találkoztam, amely így dolgozna az érintéssel. Számomra ez az élmény volt az, amelyet meg akartam osztani másokkal.

S. A.: – Ezek szerint, összefoglalva, a Biodanza számodra egy olyan terápiás eszköz, amely azt tanítja, hogyan érintsünk?

Manju: – Nem, ez így kevés. Hiszen előtte is tudsz érinteni. Sokkal inkább az, hogy hogyan használd az érintést terápiás „eszközként”. Ez nagyon egyedi, és az ilyen terápiás használatot nem lehet megtalálni más módszereknél. Mert ahogy a Biodanza használja az érintést – amelynek itt emocionális közeledési és információcsere-szerepe van –, teljesen egyedülálló, és én eddig még sehol máshol nem találkoztam vele. Természetesen nem zárom ki, hogy azóta felbukkant valahol… (nevet)

S. A.: – Igen, még az is előfordulhat… (mosolyog) És te, Rita? Téged mi fogott meg a Biodanzában?

Rita: – Mielőtt a Biodanzával találkoztam volna, én is sok más terápiát kipróbáltam, mivel élet- és szociális tanácsadással foglalkozom. Ezek során megtanultam, honnan jönnek a problémák, és megtanultam analizálni őket. Az analízis természetesen jól működött, és nagyon sokat dolgoztam a kora gyerekkori benyomásokkal, így magamat is remekül kianalizáltam. Aztán rájöttem: mindaz remek, hogy én ezt tudom, de nem tudok vele semmit kezdeni. Majd részt vettem az első Biodanza-tréningemen, és azt éreztem, hogy ez az a módszer, amelynek segítségével ezek a sérült részek valóban gyógyulni tudnak. Soha nem lehet pusztán beszéddel vagy analízissel gyógyítani vagy gyógyulni.

Rita

S. A.: – És mi az, ami ezeket a belső lelki sérüléseket gyógyítja? Az érintés?

Rita: – Az érintés, az emberek, akik ott vannak velem, a szabadság, hogy megengedhetem, hogy önmagam legyek, anélkül, hogy elemezném, mit tettem vagy teszek, és hogy ezáltal megtalálom a gyökereimet.

S. A.: – Tehát a Biodanzával szabadon, kötöttségektől és elvárásoktól mentesen gyógyulhat, az és ami készen áll a gyógyulásra, mondhatjuk így?

Rita: – Igen.

S. A.: – Hogyan foglalnátok össze egy-két mondatban az olvasók számára, hogy mit jelent számotokra a Biodanza? Mi az, ami a legjobban kifejezi, hogy mi számotokra a Biodanza, és mi az, amit adni tudtok általa másoknak?

Manju: – A Biodanza egy olyan módszer, amely igazán és mélyen összeköt az életeddel, a választásaiddal, és segít, hogy élj életed minden lehetőségével. Oda vezet vissza téged, aki te igazán vagy, az esszenciádhoz.

Rita: – Számomra mély kapcsolatot jelent önmagammal, aztán egy egymásra nyitott kapcsolatban való találkozást másokkal, a világgal, az élettel – biztonságos és szeretettel teli módon.

Manju és Rita

S. A.: – Mi változott az életetekben a Biodanza hatására? Rolando Toro arról beszélt, hogy a Biodanza megtanít, hogyan éljünk, megtanít, hogyan adjuk és hogyan fogadjuk el a szeretetet, hogy ne egyedül, magányosan álljunk a szeretetünkkel, hanem meg tudjuk azt osztani másokkal. A ti személyes fejlődésetekben ez hogyan jelenik meg?

Manju: (nevet) – Amikor elindítottam a Biodanza-iskolát Bécsben, illetve amikorra a saját tanulmányaimat befejeztem, addigra az egész életem megváltozott: megváltoztak a kapcsolataim, a szakmám, a lakóhelyem, minden megváltozott körülöttem. Mostanáig elkísér egy olyan belső szabadság, amely erőt ad a cselekvéseimhez, és szabaddá tesz, vagyis azzá, aki vagyok. Ez persze hosszú folyamat volt, „szárnyakat növeszteni”, megtanulni élvezni az életet, és jó kommunikációs kapcsolatot kialakítani másokkal… (nevet) Azt hiszem, a Biodanza segítségével mindenki azt tanulja, ami az ő személyiségfejlődéséhez a legszükségesebb. Én például sokkal nyugodtabbá váltam a kommunikációban.

S. A.: – És megtaláltad a te igazi „szakmádat”, azt, amivel tudsz és akarsz is foglalkozni?

Manju: – Igen, megtaláltam.

S. A.: – Ez nagyon sokat számít a boldogság kérdésében!

Manju: – Igen, ez nagyon fontos, mert nagyon sokan csak azért járnak dolgozni, hogy pénzt keressenek, de egyáltalán nem teszi őket boldoggá a munkájuk. Jó valami olyan szakmát találni, amellyel azonosulni lehet. Én teljesen azonosulni tudok a Biodanzával, otthon érzem magam benne.

S. A.: – Rita, te is ilyen változásokat tapasztaltál az életedben a Biodanza hatására?

Rita: – Én egy olyan folyamatnak éltem és élem meg a Biodanzát, ahol a fejlődés fokozatosan tovább halad minden „vivencia”, vagyis teljes Biodanza-foglalkozás alkalmával. A Biodanza nem arról szól, hogy te MOST „megvilágosodsz”, sokkal inkább egy lassú, lépésről lépésre történő fejlődés, áramlás, „flow”, amely sosem ér véget. Az én életem változásai kevésbé látványosak – én nem váltottam szakmát, sem lakóhelyet, viszont a belső érzelmi változások nagyon jótékonyak. Megtanultam, hogyan mondjak nemet, amire régen nem voltam képes, és persze ettől az igenjeim is erősödtek. Sokat segített, hogy elfogadjam a lehetőségeim határait…

S. A.: – …a határainkat nagyon hasznos ismerni, hogy ne vállaljunk túl sokat…

Rita: – …igen, és a Biodanza által ezeket egyre inkább felismertem. És mivel mindez fokozatosan történik, nem egyik pillanatról a másikra, a módszer nagyon gyengéd, és nem kólintja fejbe az embert.

S. A.: – Igen, azt hiszem, a fokozatosság nagyon fontos, hiszen ez a legbiztosabb módja készségeink elsajátításának. Ez az, amit összefoglalásként a Biodanza egyik legnagyobb előnyeként emelhetünk ki? Hogy nem egyik pillanatról a másikra idéz elő változásokat, amelyek bizonyos idő eltelte után semmivé foszlanának, hanem lépésről lépésre, fokozatosan vezet minket „szárnyaink növesztése”, azaz a személyiségünk kiteljesedése felé?

Rita: Igen, így van.