Szerintem infarktus helyett agyvérzést fogsz kapni… – Veszélyes a margarin?

A koleszterinmese 1878-ban kezdődött, amikor valaki egy tudományos szaklapban először írt le egy rendkívül ritka betegséget, úgy hívták: infarktus. Addigra már felfedezték és leírták szinte az összes komolyabb betegséget, ez viszont annyira ritka volt, hogy elkerülte a tudósok figyelmét. Egy orvosról írják, hogy 1910-ben a szívbetegségekre specializálódott, de az első infarktusos betegét 1921-ben volt szerencséje látni. Hát nem csoda. Az USA-ban 1910-ben százezer emberből 10 halt meg infarktusban. 1970-ben viszont már 331-en. Vagyis harmincszorosára nőtt az infarktushalálozás. Biztos megnőtt a koleszterinfogyasztás, gondolod te. Hát bizony, 15%-kal. Ilyen kicsi növekedés harmincszoros halálozást okoz, hát ezért ilyen halálos! Csakhogy 1990-re már 194-re esett vissza a százezer főre jutó szívhalálozás, de közben 10%-kal megint nőtt a koleszterinfogyasztás. Itt valami nagyon nem stimmel. Ráadásul az infarktusban meghalt betegek felében teljesen normális a koleszterinszint. Vagyis a koleszterinszintből olyan biztosan tudjuk megmondani, meghalsz-e infarktusban, mintha feldobnál egy érmét, és ha fej, meghalsz, ha írás, nem halsz meg.

Akkor ki találta ki ezt a mesét? Nem, nem Andersen és nem a Grimm testvérek. Antishkow és Ignatowki 1911-ben a vegetáriánus nyulakat (!) hónapokon át koleszterinnel etették, és a nyulak érelmeszesedésben elpusztultak. Ugyanez történt a vegetáriánus tengerimalacokkal, csirkékkel és rhesusmajmokkal. E vizsgálatokból megtudhatjuk, hogy a növényevők nem tudnak mit kezdeni a zsírral, ahogy húsevők is elpusztulnának, ha falevelet kellene enniük. Az ember azonban mindenevő, a táplálékkal bevitt koleszterin lényegében nem befolyásolja a véred koleszterinszintjét. Meglepő? Uffe Ravnskov 13 nagy vizsgálat 190 000 személyének adatát elemezte újra, és bizonyította, hogy a koleszterinfogyasztásnak semmi köze a szívhalálozáshoz. 1967-ben egymillió-százötvenezer indiai vasúti munkást vizsgáltak meg. A dél-indiai munkások körében hétszer gyakoribb volt a szívhalál, mint Punjab tartományban. A punjabi munkások viszont tizenkilencszer több állati eredetű zsírt fogyasztottak, ami egyszerűen nevetségessé teszi a koleszterinhipotézist. De gondoljunk öreg szüleidre is: Nicole Schupf és munkatársai 2005-ben tanulmányt közöltek, miszerint az alacsony koleszterinszintű idősek kétszer valószínűbben halnak meg valamilyen betegségben, mint a magas koleszterinszintűek. A sztatinok meg kiürítik a Q10-et a szervezetből, ami halálos szívritmuszavarhoz vezethet.

Hogyan tovább?

Persze jó helyen kapiskál, aki a megváltozott étrendünkben keresi a bűnöst, de a koleszterint felmenthetjük a gyilkosság vádja alól. Van-e még gyanúsítottunk? Van. Kapaszkodj meg, mert együtt élsz vele, sőt azt mondták eddig, hogy a barátod. Ő az étolaj és a margarin*, pontosabban a bennük lévő transzzsír. A transzzsír akkor keletkezik, amikor hidrogénezik az olajat, hogy ne avasodjon és sütésálló legyen, illetve a margarint, hogy kenhetővé váljon. Ezeket ettük, hogy elkerüljük a koleszterint. Gary Zalogának a 2006 októberében a Nutrition in Clinical Practice-ban megjelent összefoglalója szerint az USA-ban évente 30 000-100 000-re becsülik a transzzsír okozta szívhalálok számát. A chipsek, leveles tésztából készült sütik, a gyorsétkezdei kaják csöpögnek a transzzsírtól. Tehát jó lesz visszaváltani a zsírra és vajra, na meg a tojásra. Dariush Mozaffarian és munkatársai 2006-ban úgy becsülték, ha jelentősen csökkenne a transzzsírfogyasztás, ez minimum 72 000-rel, maximum 228 000-rel csökkentené az USA-ban a szívinfarktusok számát. Ami manapság évi 1,2 millió.

Na és a maradék egymillió?

Kilmer S. McCully 1968-ban egy 9 éves kislányt vizsgált, aki egy ritka betegségben szenvedett, amelynek lényege, hogy a vérben nagyon magas egy fehérje, a homocisztein szintje. A család szerint nagybátyjuk ebben a betegségben halt meg. A nagybácsi elnevezés kicsit félrevezető, mert egy 8 éves kisfiúról volt szó, akinek szöveteit eltárolták, így McCully felkutatta, és megállapította, hogy a kisfiú olyan súlyos érelmeszesedésben szenvedett, hogy 8 éves korában stroke-ban halt meg. McCully tudta, hogy az ebben a betegségben szenvedők B6-, folsav- és B12-hiányban szenvednek. Emlékezett rá, hogy majmok B6-vitamin-hiányos tápláléktól infarktusban haltak meg. Hirtelen megvilágosodott: eszerint a természeti népeknek a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás fedezi a folsav- és B6-vitamin-szükségletüket. A 70-es években kezdte publikálni eredményeit, és ki is rúgták érte állásából. Zsebében a Harvardon szerzett diplomájával. Rontotta a koleszterinbizniszt. Aztán, mint a mesében, teltek-múltak az évek, s egyszer csak, vagy húsz év múlva újra felfedezték a homociszteint. Mert mások is kezdtek rájönni, hogy koleszterinmítosz csak blöff. Például a Framingham-vizsgálatban, ahol 14 000 orvos egészségi állapotát követték évtizedeken át, kiderült, hogy akiknek magas volt a homociszteinszintjük, azok háromszor valószínűbben kaptak szívrohamot. Az „Ápolónők egészsége” vizsgálatban 80 000 nőt követtek 20 éven át, és akiknek a legalacsonyabb volt a folsav- és a B6-vitamin-fogyasztásuk, azok körében volt a leggyakoribb a szívhalál.

Miért is kezdett 1970 után hirtelen csökkenni a szívhalálozás, miközben tovább nőtt a koleszterinfogyasztás?

Ekkor köszöntött be a sokak szerint „vitaminőrületnek” nevezett korszak. A „vitaminőrület” milliók életét mentette és menti meg ma is. McCully a homociszteinszinttől függően ajánlja 3–100 mg B6, 400–5000 mikrogramm folsav és 100–1000 mikrogramm B12 szedését. Na és McCully? Ő Semmelweis-szindrómában szenvedett, csak szerencsére nem verték agyon. Most igyekszik elfelejteni azt a húsz évet.

Itt a vége, fuss el véle. És ki a hunyó? Vajon miért ajánlják a drága és hatástalan koleszterinszint-csökkentőket az olcsó B-vitaminok és a zsír helyett? Kérdezd meg orvosodat, gyógyszerészedet. Majd azt fogják mondani, a tudomány szerint járnak el. De ha lejjebb viszed szemecskédet az irodalomlistára, teszerinted én mikből idéztem?