Pacsirták és baglyok – A későn kelés nem lustaság kérdése?

Szendi Gábor klinikai szakpszichológus

Délutánra, remélem, felébredek. Ja, bocsi, ne zavartasd magad, nem a naplómba olvastál bele, ez csak egy cikk a pacsirtákról és a baglyokról.

Ha téged is cikiztek már azért, mert szeretsz sokáig aludni, és reggel olyan vagy, mint az alvajáró, vagy ellenkezőleg, neked éppen az a bajod, hogy a buliban este tízkor kiesik a pohár a kezedből, és állva elalszol, akkor ez a te cikked.

Tudod, a pacsirták korán fekszenek, korán kelnek, a baglyok meg későn fekszenek, és szintén korán kelnek, mert a pacsirták felébresztik őket.

A továbbiakban bagolyságom vörös fonálként fog végighúzódni a cikken, amit kettes szorzóként kalkulálj be. Az egész téma azért kezdett érdekelni, mert nem akartam elhinni, hogy én egyszerűen lusta vagyok, vagy alvászavaros. Most már büszkén mondhatom, hogy a tudomány szerint én egy normál variáns vagyok. Persze a pacsirták is azok, de szerintük ők normálisabb variánsok. Ezért aztán van némi pacsirtaterror a mai világban.

Mindent úgy találtak ki, hogy hajnalban kelljen kelni hozzá, és ezt nevezik „normálisnak”. Aztán meg „időben” kellene lefeküdni, pont akkor, amikor a legjobb ötleteim vannak.

Magamból kiindulva, a reggeli-esti típusok kutatását valószínűleg baglyok kezdték el, mert nem bírták már tovább, hogy alvási és munkaszokásaik miatt állandóan gúnyos megjegyzések céltáblái.

Mitől bagoly vagy pacsirta valaki?

Hát először is: a baglyok nem a nagy fejükről ismerhetők fel, hanem pl. arról, hogy reggel nehezebben indul be az agyuk. Ezt egyszerűen azzal lehet mérni, hogy a reggeli típus testhőmérséklete már reggel magasabb, és délután előbb éri el a csúcsot. Az esti típus 1-6 órával van eltolódva, vagyis az agya reggel ennyivel később ébred, és este ennyivel tovább tud fent lenni. A baglyok este nehezen alszanak el, a pacsirták problémája viszont, hogy ha hajnalban felébrednek, nehezen alszanak vissza. A reggeli típus tulajdonképpen sokkal jobb összhangban van a természetes fényváltozással: felébred világosban, elálmosodik, amikor sötét lesz. A reggeli típus viszont sokkal rosszabbul tűri a váltott műszakot vagy az időzónák átrepülését követő átállást. Az életkor előrehaladtával növekszik a pacsirtaság, aminek sok magyarázata lehet, az egyik az alkalmazkodás a pacsirtaterrorhoz.

De érdekes módon a nők közt gyakoribb a reggeli típus, de ez persze nem arra akar ideológia lenni, hogy nekik kell csinálni a reggelit.

A bagolyság és pacsirtaság kialakulásának egyik bizonyított oka a születés évszaka. Ősszel és télen majd kétszer annyi pacsirta születik, mint bagoly, akik viszont tavasszal és nyáron születnek kétszer annyian. Ez arra utal, hogy a születést követően állítódik be az alvás-ébrenlét biológiai órája. Na de kapaszkodj meg, ez csak a férfiakra vonatkozik. Vagyis nőknél azért van több pacsirta, mert náluk az évszakok kevésbé módosítják ezt a tulajdonságot. Ez viszont arra utal, hogy ez valahogy a nemi hormonokkal is kapcsolatban áll. Egy másik elmélet a születés napszakával talált kapcsolatot: az éjszaka születettek baglyok, a nappal születettek meg pacsirtákká váltak. A két hatás nyilván nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Az mindenképpen szembeötlő, hogy az uralkodó fényviszonyok a meghatározóak. Ugyanakkor a reggeli-esti típus arányát nem befolyásolják földrajzi viszonyok, pedig az eléggé meghatározza a fényviszonyokat.

Milyenek a baglyok és milyenek a pacsirták?

Az egyik legizgalmasabb eredmény, amelyből messzemenő következtetéseket lehet levonni, hogy a pacsirták általában bal féltekei dominanciát mutatnak, míg a baglyok jobb féltekeit. A balfélteke-dominánsak jobbak a beszédben, a racionális-logikus-analitikus gondolkodásban, a finom mozgásokban, de inkább reproduktívak. A jobb féltekeiek viszont általában kreatívabbak, gondolkodásuk átfogó, alkotó jellegűbb, és jobb a vizuális képzeletük is. A jobb félteke hátránya viszont, hogy ez a „szorongóbb” és „depresszívebb” féltekénk. Jellemző módon, akik télen depressziósabbak, azoknak az agyi aktivitása eltolódik a jobb félteke irányába, és télen később fekvővé alakulnak át.

A féltekei különbségek persze szélsőségek, mert az emberek 60%-a amolyan keverék típus. De azért felismerhetők a reggeli típusban a hajnalban kelő szántó-vető és a bagolyban az éjszaka alkotó művész ideáltípusai.

Intelligenciaügyben két kutató odáig merészkedett, hogy tanulmányuk címét valahogy így fordíthatjuk le: „Korai fekvés, korai kelés, minden, csak nem bölcsesség”. Vagyis a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az esti típus intelligensebb. Ez egybevág azzal a megfigyeléssel, hogy az egyetemeken túltengenek a baglyok. A bagolyság járulékos haszna, hogy ezek a hallgatók ráadásul jól tudnak vizsgák előtt éjszakázni, míg a pacsirták remekül alszanak a tankönyveikre borulva. A két kutató egyébként szerintem két bagoly, mert cikkükben kijelentik, nem merész következtetés, hogy a Homo sapiens csúcspéldányai az esti fentléthez jól alkalmazkodó baglyok. Bagolyságom miatt nehezemre esik ezzel vitatkozni, de azért kicsit túlzásnak tűnik.

Hogy azért a pacsirtákról is mondjunk valami szépet, ők sokkal lelkiismeretesebbek, megbízhatóbbak és érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, mint a baglyok. A baglyok körében sokkal gyakoribbak a stresszel kapcsolatos megbetegedések és a szorongásos zavarok, és a baglyok sokkal lázadóbbak, nonkonformisták és felelőtlenebbek.

A két típus röviden: a reggeli típus, aki korán kel, fát vág, iszik egy korty pálinkát, szalonnás rántottát reggelizik, elbeszélget a szomszéddal, és derűsen vág neki a napnak. A bagoly meg karikás szemekkel tántorog elő valamikor délelőtt, harákolva rágyújt, élni sincs kedve, gyűlölettel nézi a napsütést, átkozza a csicsergő madarakat, és valamikor délutánra kezdi azt gondolni, de jó is, hogy nem ölte meg magát reggel. Estére már virgonc.

Bölcs tanulságok

A bagolyság, pacsirtaság genetikai-születési hatás, nem jó, ha egy kultúra valamelyik típust is megbélyegzi. A navahóknál a napfelkeltével futni kell az istenek üdvözlésére, a balinézeknél viszont minden rítust éjszaka tartanak, s hetente egy-két napot éjszakáznia kell mindenkinek. E népeknél erős nyomás van, hogy a kultúrával nem egyező típus álljon át az elvárt alvás-ébrenlét ciklusra. Ha nálunk nincsenek is ilyen szélsőségek, a pacsirtaterrort hajlamosak az emberek nem merev szabályozásnak, hanem erkölcsi jónak tekinteni. Sajnos a vizsgálatok azt mutatják, hogy a bagoly gyerekeket rengeteg retorzió éri mind a családokban, mind az iskolákban, pl. a késések miatt, vagy mert délelőtt képtelen jól teljesíteni. Ezt jó lenne elfelejteni, és szembenézni azzal a ténnyel, hogy a bagoly-pacsirta típusba tartozás biológiai tulajdonság, és nem akarat kérdése. Ha elfogadnánk a reggeli-esti típust mint fontos személyiségjellemzőt, akár a pályaválasztásban is fontos szempont lehetne. Sok későbbi fölösleges szenvedéstől kímélnénk meg magunkat és gyermekeinket. Mindenesetre általános tanulság, hogy párválasztáskor a megannyi egyéb szempont mellett érdemes volna figyelni arra is, hogy baglyok és pacsirták ne házasodjanak. Ha mégis, nem árt a kezdetektől tolerálni különbözőségüket.