„Engem az a feketehajú, 150 centis lány egyszerűen elgázolt” – dobta be a kezdő mondatot a leves és a második fogás között a fiú. A vallomást két másodpercnyi döbbent csönd követte. Majd akár egy váratlanul érkező, mindent elsöprő árvíz, úgy zúdultak rá a kérdések. Aztán amikor kiderült, hogy a mindent fölülíró szerelem egy bolgár lány alakjában bukkant föl, érkeztek a villámcsapásszerű érvek és ellenérvek is.
A hagyományos szereposztással működő családban komoly döntés nem születethetett anélkül, hogy az apa és a nagypapa rábólintott volna. Persze, azért a férfiak mögött tornyosulva az anya volt a valódi fővezér. A mindent eldöntő nagy csatározások színtere pedig mi is lehetett volna más, mint a vasárnapi ebéd. Minden kényes kérdés, eldöntendő, megvitatandó probléma az asztal körül merült fel először, és minden örömhírt itt jelentettek be.
A családban hagyománya volt a vasárnapi ebéd melletti nagy vitáknak és a zajos örömnek. Mire azonban a desszertig jutottak, mindig megvolt a közös nevező.
Az Igen a desszert után
A fiút a család korábban afféle független, bohém egyetemistaként kezelte, így amikor elővezette, hogy ő ma megismerte a feleségét, az anyja csak legyintett. Nem először hallotta a fiától, hogy hirtelen felindulásból nősülni akar. Az efféle felbuzdulások két nap múlva mindig elpárologtak a bulizós, randizgatós egyetemi mindennapokban. Ezen a vasárnapon azonban ott, a családi asztalnál olyan eltökélten állt elő azzal, hogy ő két nap múlva márpedig Bulgáriába utazik, mert nem bírja tovább azok nélkül a fekete szemek nélkül, hogy még az anyját is meglepte.
A lány egy bolgár népi együttes koreográfusaként érkezett Magyarországra, amikor a vendégszereplés ideje alatt véletlenül összetalálkoztak. Amikor az is kiderült, hogy a fiú annak ellenére utazni akar, hogy a feketeszemű bolgár koreográfuslánynak Szófiában van egy kedvese, az apa szinte tajtékzott. A második fogás után azonban a fiú emlékeztette az apját, hogy ő sem egy szokványos házasság gyümölcseként jött világra. Az apja a családi legendárium szerint csak azért vette el szinte teljesen ismeretlenül az anyját, hogy eltávozást kapjon a frontszolgálatból. „A ti házasságotok sem szokványos kapcsolat, mégis milyen boldogok vagytok együtt” – mondta ki a fiú a végső érvet egy kanállal hadonászva a negyven évvel ezelőtti vasárnapi ebéden.
Gömbölyű negyven év egy vasárnapi ebéd után
„Ha nincs ez az agora, valószínűleg az egész családomat magamra haragítva, aztán kétségbeesésbe kergetve, titokban házasodom meg” – mondta most, negyven évvel az emlékezetes ebéd után a történetben szereplő „fiú” szerelmesen bolgár feleségére mosolyogva.
„A házaspárral néhány hete egy interjú alkalmával találkoztam. Ma már két felnőtt gyerekük van, de még most is olyan szerelmesek és olyan gömbölyű az életük, mintha az a negyven évvel ezelőtti ‘gázolás’ tegnap történt volna” – mesélte V. Kulcsár Ildikó, aki kölcsönadta nekünk ezt a történetet a „Knorr. Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatás illusztráláshoz.
Minden közös étkezés egy lehetőség a hosszú és boldog párkapcsolathoz
A 15 országban, közel 8 ezer megkérdezett részvételével elkészült „Knorr. Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatásból kiderült, hogy bár a válaszadók döntő többsége – 84 százalék – fontosnak tartja a közös étkezéseket, ezek száma mégis világszerte csökken. A magyarok többsége is aggódik a közös étkezések elsikkadása és ennek a családra gyakorolt hatása miatt. Honfitársaink még sincsenek felkészülve arra, hogy a több közös étkezés érdekében annyit változtassanak az életvitelükön, mint például a lengyelek. Azok az emberek, akik rendszeresen étkeznek közösen, a megkérdezettek 83 százaléka szerint jobb kapcsolatokat ápolnak a családtagjaikkal, 55 százalék szerint jobb a szerelmi életük, és 48 százalékuk szerint kevesebbet veszekednek, mint azok, akik nem esznek együtt rendszeresen.
A „Knorr. Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatás azzal a célkitűzéssel készült, hogy felhívja a figyelmet a közös étkezések fontosságára és előnyeire. A Knorr hisz abban, hogy a kampány pozitív irányban változtatja meg az emberek hozzáállását, véleményét, és a közös étkezések pozitív hatásait megismerve mindannyian teszünk azért, hogy gyakrabban üljünk közös asztalhoz azokkal, akiket szeretünk. Hiszen minden közös étkezés egy lehetőség a hosszú és boldog párkapcsolatra.
//
