A néma járvány a nők betegsége?

Azt gondolhatnánk, hogy a csont élettelen szerv, de ennek épp az ellenkezője igaz! A csont folyamatos átalakuláson megy keresztül, épül és bomlik – évente kicserélődik állományának közel 10 százaléka.

Normális esetben a felépülés és a lebomlás egyensúlyban van, ha azonban ez az egyensúly a csontvesztés irányába mozdul el, kialakul a csontritkulás. A latinul osteoporosisnak nevezett kór a csont anyagcseréjének betegségét jelenti, amely miatt csökken a csont tömege, de ezzel párhuzamosan a csont szerkezetében is átalakulás megy végbe, a csontgerendák elvékonyodnak, ami miatt törékennyé válik. „Tévhit, hogy a csontból kivonódna bármi is, hiszen annak tartalma, a benne lévő szerves és szervetlen anyagok aránya nem változik, csupán maga a tömeg csökken” – tájékoztat dr. Ferincz Vera, az Oxygen Medical reumatológus főorvosa.

A kivizsgálásnak a fizikális vizsgálaton túl három pillére van: a csontsűrűségmérés, a csont szerkezetének meghatározása röntgenvizsgálattal és a laborvizsgálat. Ezen vizsgálatok eredménye alapján állítható fel a diagnózis. Ez a fajta szűrés azért is döntő jelentőségű, mert a csontritkulásra – tünetek híján – leginkább már csak töréskor derül fény. Az osteoporosis következtében kialakuló csigolyatörés pedig közel nyolcszorosára, a csípőtáji törés hatszorosára növeli a halálozási kockázatot! Az érintettek nem a csonttörésben halnak meg, hanem annak következményei miatt – mint a műtéti szövődmények vagy kórházi fertőzések. Ezért a cél a megelőzés: 50 év felett érdemes mindenkinek részt vennie rendszeresen csontritkulás-vizsgálaton.

A betegségben megkülönböztetünk primer (elsődleges) és szekunder (másodlagos) osteoporosist. A primer osteoporosisnak nem tudjuk az okát, és ezen belül beszélhetünk fiatalkori, posztmenopauzás, szenilis (vagyis 80 év fölötti) és a férficsontritkulásról.

A szekunder (másodlagos) csontritkulásnak számos oka lehet. Kialakulhat egy-egy betegség következtében is, mint például vese-, bél- vagy májbetegség, gyulladásos reumatológiai kórképek vagy hematológiai betegségek esetén. Számos olyan gyógyszer is van, amelyek szintén előidézhetnek csontritkulást, sőt ez lehet egy kemoterápiás kezelés mellékhatása is. A kivizsgálás során fontos annak eldöntése, hogy elsődleges vagy másodlagos osteoporosisról van-e szó.

Függetlenül azonban attól, hogy melyik típusú osteoporosisról beszélünk, elengedhetetlen a rizikótényezők felismerése és a törési kockázat becslése is. A rizikótényezők között vannak olyanok, amiket nem tudunk befolyásolni: ilyen a nem, a kor vagy a genetika, de a rizikótényezők között számos olyan is akad, ami egészségtudatos magatartással elkerülhető.

Bizonyítható, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód jelentősen megnöveli a csontritkulás kockázatát!

A terápia lehet gyógyszeres és nem gyógyszeres. Az első esetről kizárólag reumatológus dönthet, és mivel rendkívül széles a készítmények skálája, ma már sok lehetőség van az orvos kezében. Léteznek hetente vagy akár havonta egyszer szedhető gyógyszerek, sőt elérhető háromhavonta vagy évente egyszer beadható injekció is.

A nem gyógyszeres kezelés azonban legalább ilyen fontos, döntő jelentőségű a felvilágosítás szerepe. Számokkal bizonyítható, hogy azok betegek, akik tudják, mire kell ügyelniük, kevésbé vannak kitéve a csontritkulásnak és következményeinek. Az idősek esetében ilyen például az esések kockázatának csökkentése: akadálymentesítsük a környezetünket, ne legyenek a környezetünkben kiálló szegélyű szőnyegek, küszöbök, a jó fényviszonyok, a megfelelő világítás is nagyon fontos. Sok esetben az időskori szembetegségek miatt kialakuló csökkent látás áll az esések hátterében, ezért rendszeres látásvizsgálat, szükség esetén a látás korrekciója is elengedhetetlen.