Gyilkos böjt? – Amikor a méregtelenítés nagy bajt csinál

Tél végén, tavasz elején sorra jelennek meg a böjtölésre buzdító írások, szakértők nyilatkoznak pozitív hatásairól, és támogatják a méregtelenítés eme formáját. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a szkeptikusokból és ellenzőkből álló másik tábor, amelynek természetesen szerte a világon vannak képviselői. Sven-David Müller-Nothmann a Német Egészségmegőrzési és Dietetikai Központ (Deutschen Kompetenzzentrums Gesundheitsförderung und Diätetik) táplálkozási tanácsadója és egyik vezető orvosa szerint a böjt nemcsak hatástalan, hanem veszélyes is. Egy interjúban kifejti, hogy olyan élőlénynek tervezett minket a természet, amely nem alszik téli álmot, így két-három naponta megfelelő mennyiségű táplálékot kell hogy magához vegyen. A böjt mellékhatásai között említi a jojóeffektust, a cellulitis kialakulását, a szédülést, a reszketést, a keringési és pszichés problémákat.

A fentiekre a Nők Lapja Cafe több, a böjttel foglalkozó fórumában is panaszkodnak a felhasználók. Veréna így fakad ki: „Az embernek leesik a vércukra, szédül, a gyomorsav marja a gyomrát, ezt hogy lehet bírni?” Szintén ugyanitt czege így idézi fel egy kilencnapos böjtkúra elejét: „Az első napon fájt a fejem, annyira, hogy nem láttam – de csináltam tovább, és megvolt az eredménye.”
Müller-Nothmann szerint ezek a tünetek a szervezet segélykiáltásai, hogy nem kapja meg az elegendő napi tápanyagot. A böjtölés szerinte nem más, mint mesterségesen előidézett éhezés, amelynek további káros hatásai közé tartozik a szervezet vitamin- és ásványianyag-raktárának kiürülése, az izomszövet (így a szívé) és a sejtek leépülése, sőt a krónikusan beteg emberek halála is.

Nem csoda, hogy a böjtöléssel foglalkozó cikkek és könyvek kihangsúlyozzák, hogy hosszabb böjtkúra előtt mindenképpen keressünk fel egy kompetens szakorvost, és végeztessünk állapotfelmérést. A tiltólistás betegségek esetén pedig tilos böjtölni. A hanyag hozzáállás és az átgondolatlanság ugyanis többet árt, mint használ. Ahogy az egyik fórumozó is belátta, maga ellen cselekedett: „Pajzsmirigy-alulműködésem van, és nagyon dagad a lábam. A böjtöt is azért csináltam, hogy kiürüljenek a méreganyagok. Most azt hallottam, hogy nem kellett volna böjtölnöm, mert a kiéheztetés nem tesz jót. Azért hagytam abba, mert a látásom kezdett romlani, mondhatni, nem láttam. Azt mondták, hagyjam abba a böjtöt.” [fur-ma, (Lé)böjt topik]. Éppen ezért fontos megjegyezni, hogy a hosszabb böjtkúrát csak a teljesen egészséges emberek vállalhatják. Bár az említett német doktor szerint nekik is teljesen felesleges, mert az egész csak egy nagy rakás hókuszpókusz, amely csak azoknak tesz jót, akik milliókat keresnek vele.

A bulvársajtóban olvasható extrém esetek is az ellendrukkereknek kedveznek. 2007-ben egy óbudai család története szolgálhatott elrettentő példaként. A bizonyítottan kóros elmeállapotú családapa és terhes felesége rendszeresen böjtöltek, és éheztették magukat a megvilágosodás reményében. Az asszony elvetélt, majd meg is halt, kétéves kislányuk pedig életveszélyes állapotban került kórházba.
Halállal végződött egy brit nő drasztikus fogyókúrája is 2009-ben. A 110 kilós asszony az esküvőjére szeretett volna megszabadulni jó néhány kilótól egy diétával, amely mindössze 530 kalóriát engedélyez naponta. Állítólag teljesen egészséges volt, és az orvosával is konzultált. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha valaki ebbe belehal, akkor mi lesz azzal, aki csak vizet iszik napokon vagy heteken keresztül.

„És itt érdemes leszögezni valami nagyon fontosat – mondja Kovács-Nagy Eszter Anna, a Nők Lapja Cafe böjtszakértője. – A böjt nem egyenlő a koplalással, de még a mai méregtelenítő kúrákkal sem. A böjtölés célja nem a fogyás, hanem a testi-lelki megtisztulás. De! A mai kúrák – Buchinger–Lützner, Mayr, Melius – során sok esetben csupán testi szinten zajlik a méregtelenítés, és az is gyakran szakszerűtlenül.”
Szakértőnk szerint a szakszerűen, lépésről lépésre felépített böjt viszont csak ritkán okozhat olyan problémákat, mint amelyeket a fórumozók vagy a német orvos említ. Érdekes, hogy pont Németországban működik a világ első számú olyan központja, a Buchinger-intézet, ahol krónikus betegségeket a böjtön kívül a pszichoterápiától kezdve a dietetikai és életmód-tanácsadáson át tornával, légzésterápiával, illetve szellemi terápiákkal is gyógyítanak.

„Bár ma már mindenki azt hiszi, bárhol és bármilyen körülmények között végezhet kúrát, ez egyáltalán nem így van. Így sajnos nem csodálom, hogy sok a panasz, a káros hatás és a böjtkrízisnek betudott érzet” – mondja szakértőnk. A böjtkrízisnek nevezett tünetek – mint a migrénes fejfájás, a dübörgő éhségérzet, a szédülés, a fázékonyság, a rossz lelki közérzet, a túlzott érzékenység – egy szakszerűen felépített kúra esetén gyengén jelentkeznek. Aki viszont rántott hús után megy éhezni, vagy egyhetes kúra után rántott sajtot ebédel, és görcsöl a gyomra, annak nem szabad csodálkoznia a sokszor ijesztő testi-lelki reakciókon. „Ha a szervezet felkészülten megy bele a nem evés fázisába, akkor nincsenek ennyire jelentős krízistünetek. A felépítés után pedig életmódváltással érdemes folytatni, de ez valahogy nincs a köztudatban, mert a kúrát vezető helyeknek jó, ha a vendég visszamegy – és az emberek könnyen visszaesnek a régi szokásokba” – teszi hozzá Kovács-Nagy Eszter Anna.

A sok ellentmondásos információ ellenére több dolgot gondoljunk át, mielőtt a valódi böjtöt választjuk. Ha nem látjuk be annak szükségességét, ne vágjunk bele. Ha pedig belevágunk, akkor építsük fel azt módszeresen, mert a böjtölést is tanulni kell. A pozitív végeredmény pedig nemcsak a jól megválasztott szakemberen, hanem rajtunk és a hitünkön is múlik.