A kutatás szerint az alacsony jövedelemmel rendelkező tajvani családok gyermekeinek 40 százaléka nem minden nap kap reggelit. A megkérdezett hátrányos helyzetű gyerekek 17 százaléka válaszolta azt, hogy csak minden második nap jut reggelihez, míg 10 százalékuk az iskolai ebéd egy részét csomagolja el magának a másnapi reggeli gyanánt.
Az adatok szerint azonban azok a gyerekek sem táplálkoznak megfelelően, akik kapnak reggelit. A reggeli étkezésnél ugyanis nem jutnak elég gyümölcshöz és zöldséghez, csupán egy-két szelet pirítóst fogyasztanak, esetleg egy kis tálnyi rizst sertéshússal.
A vacsora sem számít mindennaposnak
A kutatás továbbá kimutatta, hogy a gyerekek 20 százaléka nem jut minden nap vacsorához sem. 9 százalékuk csupán minden második nap kap este enni, 10 százalékuk pedig iskolai ebédje maradékát fogyasztja este vacsorára. A gyerekek további 10 százaléka állította azt, hogy esténként gyakran éreznek éhséget, amelyet vízivással próbálnak enyhíteni.
A Child Welfare League Foundations alapítvány elnöke szerint a nehéz sorsú családból származó gyerekek a tápanyag-bevitel szempontjából is hátrányos helyzetűnek számítanak. Hozzátette, bár a gazdasági helyzet javulni látszik Tajvanban, a szegény családok ennek hatását egyelőre még nem tapasztalják, így ezen családok gyermekei egyértelműen a recesszió áldozatává váltak.
A kutatás során több mint 1500, kilenc és tizenkét év közötti gyereket kérdeztek meg, a lekérdezés szerint mintegy 300-an bizonyultak hátrányos helyzetűnek.
A magyar gyerekek körében is előfordul
Bár ma még nincsenek pontos adatok, egyes felmérések szerint naponta körülbelül húszezer magyar gyerek nem jut elegendő táplálékhoz. Sokan közülük csak az iskolában kapnak enni, így a hétvége és az iskolai szünetek veszélyeztetett időszaknak számítanak.
Ferge Zsuzsa szociológus szerint a tartós éhezés ma Magyarországon 100 családból 2-3 családot érint, ami nagyjából 200-300 ezer embert jelent. A Gyermekétkeztetési Alapítvány 20 ezerre becsüli az éhező gyerekek számát, ők szinte csak az óvodában, iskolában jutnak ennivalóhoz.
A közétkeztetés csak részben nyújthat segítséget
“Az ELTE Társadalomtudományi Kar kutatóműhelyeiben és az MTA Gyerekprogram Irodájában több olyan adatfelvétel is történt az elmúlt 8-10 évben, amelyben vizsgáltuk a gyerekek mindennapi, alapvető szükségleteinek kielégítettségét” – nyilatkozta Darvas Ágnes, az ELTE TÁTK szociálpolitikai tanszékének oktatója. A napi háromszori étkezés a szülők elmondása alapján a szegénységben élő gyerekek 3-4 százalékának nem biztosított. “Gyakorlati – tereptapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a gyerekek egy része éhesen érkezik a nap bármely időszakában meghirdetett programokra, télen-nyáron. Tehát iskolaidőben és szünidőben egyaránt alapkövetelmény, hogy a hátrányos helyzetben élőket célzó gyerek- és ifjúsági programokon legyen tízórai, uzsonna, vajas kenyér, gyümölcs”.
A bölcsődei – óvodai – iskolai közétkeztetés a nélkülözésen csak részben tud segíteni – hangsúlyozta a szakértő. Darvas Ágnes véleménye szerint a hétvégi és szünidei helyzet teljesen megoldatlan és megoldatlan azoknak a gyerekeknek a helyzete is, akik még nem járnak ilyen intézményekbe. Ami a hátrányos helyzetű településeken sokszor azt jelenti, hogy a gyerek 4 éves koráig kizárólag a családra nehezedik az a feladat, hogy a szűkös jövedelem felhasználása keretében biztosítva legyen a gyerek rendszeres étkezése.
Darvas Ágnes hozzátette, hogy közel sem elegendő az a tény, hogy valaki reggelit, ebédet és vacsorát fogyaszthat. “A táplálkozás minősége legalább ilyen fontos lenne, ebben azonban a közétkeztetés sem igazán hatékony. A rugalmasabb megoldások alkalmazását – amilyen például a valódi gyerekmenü, a helyi termelőktől vett alapanyagok, a házias konyha stb. – megnehezíti, hogy nem veszik komolyan a gyerekek étkezési szükségleteire vonatkozó ismereteket, elsődlegesek a gazdaságossági szempontok (olcsóbb közös konyhát működtetni a gyerekétkezésnek és a szociális étkeztetésnek) és merev a közétkeztetés szabályozása.”
