A veszekedés sokak szerint a kapcsolatok részét képezi. A „normális veszekedésről” szóló mondások létezése önmagában véve is bizonyíték arra, hogy a veszekedést az élet részeként fogadjuk el. A testvérek közti rivalizáció, a szerelmesek vitái, a családi perpatvarok egytől egyig az emberi természetből erednek. Ha mindezt igaznak vesszük, felmerülhet bennünk a kérdés: ez idáig rendben van, de hol húzzam meg a határt az elkerülhetetlen veszekedés és a kibékíthetetlen ellentétek közt?
Mi a különbség a veszekedés és a vita között? Van olyan, hogy egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet? Egy tökéletes világban talán igen. A legtöbb ember számára – és különösen a párokra igaz ez – az ilyen nyugvópont pusztán a következő menet előtti halasztás diplomatikus módja.
Azért van remény. A következő alapvető stratégiákat kipróbálva megbirkózhatunk az ellentétekkel, a megbántottsággal és egyéb problémákkal, amelyek gyakran veszekedéshez vezetnek. A régi nehézségekkel kapcsolatos új megközelítés első összetevője, hogy megegyezzünk, mit és hogyan fogunk alkalmazni.
A kommunikáció az örök kulcs
A kommunikáció a kulcsa annak, hogy megértsük házastársunkat, párunkat vagy a számunkra fontos másikat, és hogy bennünket is megértsenek. A hatékony kommunikáció első lépése a meghallgatás. Elengedhetetlen a másik tudtára adnunk, hogy meghallottuk, amit mondott. Egy veszekedés után rendszerint egyértelműbben meg tudjuk fogalmazni a problémás kérdéseket, mint előtte. Ez főleg azért van, mert amikor haragot, félelmet vagy szomorúságot élünk át, csak erre tudunk figyelni. Nem halljuk, hogy a másik mit mondott. Megtörtént már veled, hogy vitába keveredtél valakivel, majd amikor később megbeszéltétek, megdöbbenve konstatáltátok, hogy egyikőtök sem emlékszik, mi is volt a vita tárgya? Ugyanakkor azt minden bizonnyal fel tudod idézni, hogy szomorú, mérges vagy sértett voltál.
A legtöbbünk számára nehéz elválasztani a gondolatokat az érzelmektől, különösen akkor, ha zaklatottak vagyunk. Márpedig ez a megkülönböztetés nagyon is fontos. Legtöbbször mindkét félnek vannak érvényes szempontjai, és egy hajóban evezve késznek kell lennünk a kompromisszumra.
Általános szabályként beválik, hogy csak akkor beszélünk, ha mindketten képesek vagyunk meghallgatni a másikat. Ha a vita túlságosan hevessé válik, ideje megállni. Akár 15 perc csönd is csodákra képes. Ha mindkét fél előre elfogadja ezt a szabályt, akkor sokkal könnyebb lesz betartani.
Ne vond vissza!
Ha időnként fájdalmas, sértő dolgokat mondasz, aztán később megbánod, talán a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötted. Hatalmas különbség van aközött, hogy ezt mondjuk: „Gyűlöllek, mert hülyeségeket csinálsz”, vagy ezt: „Nagyon frusztrál néhány dolgod, és ettől így érzem magam…” Az utóbbi kijelentéssel átmegy az üzenet, és nem kell később bocsánatot kérnünk érte.
Idő a lehiggadásra
Próbálj időt adni a lehiggadásra, ha a vita nagyon hevessé válik. Sok veszekedés sok decibellel halkabban zajlana, ha a felek néhány percet arra szánnának, hogy összeszedjék magukat.
Törd meg a régi szokásokat
Az itt felsorolt tippeket nehéz lehet átültetni a gyakorlatba – amikor zaklatottak vagyunk, vagy sebezhetőnek érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk ugyanazt a védekezési mechanizmust bevetni újra meg újra, míg szokássá nem szilárdul bennünk. Sokszor ugyanúgy cselekszünk, ugyanazokat a dolgokat mondjuk, amikor veszekszünk. Hányszor hallottad már párod szájából, hogy „te mindig csak…”?
Az új megközelítés kipróbálásában az is nehéz lehet, hogy a veszekedés irracionális műfaj, míg a döntés, hogy nem a szokásos módon veszünk részt egy esetleges vitában, nagyon is racionális – és legtöbbször hatékony. A szokásokat, különösen a régieket, nehéz megtörni.
Forrás: SelfhelpMagazine.com
